Mindez egy filmvetítés kapcsán villant át rajtam, miközben Jelenczki István legújabb, Az igazság soha nem késő című alkotását néztem az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Jelenczkiről már jó ideje tudjuk, amit 2009 decemberében Csurka István egyértelműen meg is fogalmazott: művei több szempontból korszakalkotó jelentőségűek, akár a „Népek Krisztusa, Magyarország” 1956, akár az eddig csúcspontot jelentő Háború a nemzet ellen című filmjét tekintjük. Az igazság soha nem késő.

Ez a címe az új Jelenczki-filmnek, amely az igazságtétel több mint két évtizedes kálváriáját tárja elénk – és mindennek apropóján persze a magyarság ellen folytatott különleges háború megannyi, ezúttal a bűnösök felelősségre vonásának elszabotálásához kapcsolódó vonzatát is. Az oly emlékezetes, úgynevezett Zétényi-Takács-féle törvény nem kevésbé emlékezetes alkotmánybírósági elkaszálása persze csak kiindulópont, ugródeszka, jóformán csak ürügy a Jelenczki-féle hátborzongatóan igaz, alapos és hatásos nagy vizsgálódáshoz.

És miközben nézzük, hallgatjuk Bogár Lászlót és Bencze Izabellát, Wittner Máriát és Zétényi Zsoltot, Kahler Frigyest és Szakály Sándort s a többieket, nagyszerű kontrasztban az ’56-os elítélt Fekete Pali bátyánk megrázó erővel tolmácsolt szenvedéstörténetével: szép csöndesen beoson mellénk és helyet foglal a nézőtéren Bem tábornok, aki Petőfi előkerítésére utasította Teleki Sándort. Merthogy jól tudta, kikre, s miféle magyar alapállásra volt és van szükség.

Helyben vagyunk, egyszóval. II. Rákóczi Ferenc az Örök Igazsághoz írott levéllel kezdi emlékiratait. Úgy beszél hozzá, olyan meghitt, vallomásos formában, ahogyan csak Istenhez szokás. Mert pontosan tudta, amit Jelenczki is: nemcsak hogy egyetlen örök és egyedüli Igazság létezik, de ennek áhítatos tisztelete jelenti minden valamirevaló, tisztességes emberi cselekedet fundamentumát. Az igazságot soha nem késő sem számon kérni, sem felmutatni, tényleg jobb akár későn, mint soha – ehhez viszont arra van szükség, amire a nagyságos fejedelem egyik utóda, az a polyák tábornok utasította Telekit. A Petőfi-lelkek pedig – ez volt az Uránia mostani legnagyobb ajándéka – minden honvédő háborúban ott harcolnak a helyükön. És mindig akkor kerülnek elő, amikor kell. Amikor Teleki Sándor – vagy akárki – az utasításnak megfelelően rájuk talál. És az­után majd Bem megindul… Most is így történt, most is így fog történni. Azt, hogy ma Magyarországon az úgynevezett igazságtétel, azaz hat évtized poklának bűnösei körül mi a helyzet, nem lehet hitelesebben megtudni, mint ebből a néhány órás vetítésből. Ha pedig ez megtörténhetett: nincs olyan nagy baj, mint látszik. A magyar film élő klasszikusa, a jelen lévő Sára Sándor ezért somolyoghatott csöndes elégtétellel a szakállába…

Az igazság persze, Rákóczinál is olvashatjuk, akkora hatalom, hogy örök törvényeivel vezérlő fejedelmeket is csak szerény ajánlásokra késztethet. Már csak emiatt sincs okunk aggodalomra, ezért ülhetünk akár hadjáratok válságos óráiban is csöndes megnyugvással az Uránia nézőterén, akárcsak a nagyságos fejedelem és Bem tábornok. Hiszen miként 1940 őszén halhatatlan Ábeljével Tamási megüzente: az igazságot is meg lehet szokni.

magyarhirlap.hu - Domonkos László