Nem is értem, miként keveredhetett a lappancsagyúak társaságába? És mi módon került össze ez a jelenbe és múltba vesző két ficege? Megmondom. Kálmán Olga nősténysége megdelejezte a „zárórától” slusszpánikba zuhanó Rónát, aki túldimenzionáltan emiatt, fickóskodva nagyokat röffintett, imponálandó a hölgynek. Kiharsánykodta magából: ő Európa-hívő, hithű keresztény, modern, baloldali és Szent István az eszményképe. Az ő ellenképe szükségszerűen a pogány Koppány vezér. És ennek a Koppányságnak a szelleme hatja át a mai nemzeti oldalt, a kormányt és az egész kétharmados többséget.

Tovább értelmezve a rónáskodó szimbólumosdit, a szentistváni, keresztény, európai, modern, demokratikus, vagyis antikoppány eszmét a Szanyi, Mesterházy, Gyurcsány, Lendvai, Lamperth és Vadai által „fémjelzett” baloldali kotyolék képviseli Róna Péteren kívül.

Nem kutyafüleség ez. Népmesei nagyot mondó Péter, vagyis Antikoppányunk hirtelen szexuális fölindultságában abszurd zöldségeket zuhanyozott ránk s Olga asszonyra. Antikoppányunk azonban hellerovázott is. Orbán Viktor „gazdasági szabadságharcát” Európa-ellenességnek minősítette, ami a filozófia madámja szerint is sok évszázados magyar történelmi hagyomány. Ennek azonban pont az ellenkezője az igaz. Már Szent István is testvérharc árán vitte Európába a magyarokat, igaz, koronája azt jelképezi, hogy nem fogadott el vazallusi státust. A Szent Korona tehát a nemzeti függetlenség szimbóluma. Nem véletlen, hogy az összes baloldali purcsantyúváltozat megszabadult a Koronától.

Az MSZP most is koronátlan címerrel logózik szolgalelkűsége szellemében. Fittyet hányva az 1990 után általa is elfogadott alkotmányra. Antikoppányunk tehát logikai bukfencezik. Nem a magyarok vitték el, hanem mindig Európa rúgta el magától az országot, mint a gonosz és buta gazda az őt hűségesen védelmező kutyáját.

A törököt a legkorszerűbb velencei ágyúkkal és francia hadmérnökökkel segítették ellenünk, s akkor támadták hátba a Habsburgokat, amikor azok végre nagy keservesen nekiveselkedtek a szultánnak. Polgári forradalmunk és szabadságharcunk leverésében viszont a Habsburg-Lotaringiai házat támogatták, szemet hunyva a cári beavatkozásnak is. A wilsoni elvek megcsúfolásával széttrianonozták hazánkat, amivel a hitleri nácizmusnak szolgáltatták ki. Fittyet hánytak Teleki Pál heroikus, haláláldozat-manifesztumára, lepöccintették magukról Szent-Györgyi Albert kísérletét, és koncként odavetettek bennünket a bolsevizmusnak.

Máskülönben tragikó-röhejes, hogy a nácizmus is, a fasizmus is, a kommunizmus is nyugat-európai torzszülött. Azt hittük, Európa aljassága 1956-ban kulminál, de nem. Tűrték a bosszúálló kivégzéseket.

„Én mindig a tankok pártján állok” – mondta a legeurópaibb francia író, amikor elhírelték, hogy Moszkva tankjai lerohanták a magyar szabadságharcot. A baloldali európai értelmiség a szovjet terror pártját fogta. Most pedig a karvalytőke terrorját szabadítja ránk. Minden eszközzel, félelemkeltéssel, hisztériázással, rágalmazással, nácizással a kriptomoszkovita baloldal, a bezöldült liberálisok támogatásával, „mintegy előkészítve erkölcsi indokaikat esetleges katonai lerohanásunkra?”

Őrület ez, barátaim. Egy évezreden át nem sikerült bennünket karddal megsemmisíteni, most, pekúniával igen? Antikoppány begerjedt iparkodásában még azt is elkottyintotta: Orbán addig marad, amíg Brüsszel engedi. Az EU fővárosa netán a konstantinápolyi porta, a náci Berlin vagy a bolseviki Moszkva? A kereszténységet alkotmányából kitagadó Európa netán szétdaraboltat bennünket, mint azt Koppánnyal tették volt? Ki itt a keresztény, az európai és ki itt a pogánykodó Koppány? És ki veszi komolyan az emberi szabadságjogokat és a demokratikus választásokat?

Szalay Károly - demokrata.hu