Az eleven demokrácia jele a Városligetben zajló demonstrációsorozat. Polgárok tiltakoznak egy állami határozat ellen, mert nem értenek vele egyet. Sőt ártalmasnak, kárt okozónak tartják, szeretnék a végrehajtást megakadályozni.

 

Ezért törvényesen tüntetnek.

 

Ahol ilyen tüntetések nincsenek, ott kérdőjeles a demokrácia. Képtelenség, hogy egy politikai grémium mindig a teljes társadalom egyetértését élvezze a döntések alkalmával. Még a jó döntések sem tetszenek mindenkinek.

 

Ius murmurandi – már Rómában is ismert.

 

Sajnos, ezek a demonstrációk sem hitelesek, és valószínűleg már soha nem lehet maradéktalanul elhinni, hogy spontán tiltakozás indul. Az úgynevezett „arab tavasz”, valamint az ukrajnai véres zendülés – és sok más „megmozdulás” – külföldről is pénzelt akciósorozat volt.

 

Így a napfényes Ligetre is árnyék vetül.

 

Valószínű, hogy a fákért demonstrálók jelentős része őszintén, javadalmazás nélkül tiltakozik, hallatja hangját, dulakodik a rendőrökkel. Egyikük-másikuk bedrogozva... Biztosra vehető ugyanakkor, hogy alapokból pénzelt „civilek” is ott nyüzsögnek, szájalnak, lármáznak a tömegben.

 

Feladatot hajtanak végre.

 

A demokráciának ilyesfajta szennyeződései immár kiiktathatatlanok. Ezért nemcsak a politikai körnek, hanem a széles társadalomnak is tudnia kell, hogy pénzelt érdekérvényesítők is keverik az indulatokat, uszítanak, lovalnak, bujtogatnak.

 

Jó-e, ha ebben a zavarosban egy pártváltó politikus is halászni akar?

 

Vélhető, hogy az őszinte Liget-pártiaknak bődületesen árt, ha egy ismert politikusarc is megjelenik a demonstrálók között. Rögtön pártpolitikává züllik a civil akció.

 

Különösen ha a pártpolitikus csak kettős mércével ügyködő álcivil.

 

2006-ban még kussolt a civileket verő kékruhások ügyében.

 

Érthető, hiszen 1990-ben egy rendszerváltónak füllentet párt tagjaként ült a törvényhozásba, két évvel később azonban már pártjával együtt a rendszer-visszafordítók kartájához tömörült. Utóbb egyértelműen a rendszer-visszafordító párt képviselősorában foglalt helyet.

 

Képviselői fizetés, nyilvánosság, beleszólás…

 

Ezt hozta a pártváltás négy esztendeig, ám egyúttal azt is, hogy hitelessége végérvényesen megcsappant.  Az új pártban már csendben maradt a 2006. október 23-ai polgárverés ügyében is, noha az egyáltalán nem biztos, hogy erre büszke.

 

A politikusi sors (is) fordulatos.

 

Mindamellett kérdéses, hogy politikusból lehet-e valaha is hiteles civil. Aki a hatalmi övezetből kisodródott, eljátszhatja-e a pártpolitikától független polgár szerepét?

 

Elhitetheti-e, hogy ha ő volna hatalmon, minden szebb lenne?

 

A családjával talán. A tömeggel már aligha.

 

Ugyanakkor a tömegnek súlyosan ártalmára van, mert a tiszta, a pártpolitikától függetlennek indult demonstráció új színezetet kap. Az amúgy is lappangó gyanút fölerősíti, a demonstrációt „besorolhatóvá” teszi, és – legalábbis részben – hatástalanítja.

 

Meg kellene kérni: távozzon a Ligetből…