Őrületesen szerényen megjegyzem, amíg az én „Szókimondóm” masszívan konzervatív, azaz értékőrző Karinthy Frigyes meghatározása szerint, következetesen nemzeti és keresztény, az Egyenes beszéd kommunizmus és liberalizmus között libeg ingadozva. Egyetlen biztos pontja Orbán- és Fidesz-ellenessége, amihez joguk van, de az már több mint no-no, hogy hitgyülekezet ide, hitgyülekezet oda, szög-a-zsákból antikeresztény és magyarellenes.

Az egyébként kiválóan szerkesztett Klub rádió és a jó szakemberekből álló ATV az elfogult politikai gyűlölködés mesterkurzusa. De tény, legalább igényes elmefuttatásokat rittyentget saját irodalmáról, tudományáról, művészetéről, ám rendre lebuktatja hívei butaságát, mert szóhoz engedi jutni őket. A jobboldali média viszont tanulhatna tőlük egymás-támogatást, összetartást.

Vissza Kunczéra. Most már bevallhatom, mert végzetesen megnyomta az önmegsemmisítő gombot. Az elmúlt évtizedekben őt tartottam az egész baloldal legkarakterisztikusabb, legütőképesebb, legokosabb figurájának, annak ellenére, hogy olykor – szükségszerűen – durván cikiztem. Különösen szellemessége tetszett. És hibáztam, hogy ezt elhallgattam. Torgyán blikkfangos, olcsó, röhögtető vásári bohóc volt hozzá viszonyítva. Kuncze mégiscsak piarista kultúrán nevelkedett szalonképes szellemiség, nem szocialista prüttyentyűkre hajazó áporodott-szanyizó, marosáni primitivizmus. Ezért sajnálom: még mindig nem volt érkezése a liberalizmus bukásának őszinte föltárására, s dicsérte Fodor Gábort és Magyar Bálintot, a szabadelvűség két sírásóját. Még jó, hogy a neoliberális mengelékkel nem hozakodott elő. Olyasmit is mondott, hogy társadalmunkban volna igény liberális pártra.

Való igaz, múltunk szép hagyományokat őriz a szabadelvűségről. Kiváló hazafiak voltak hajdan a liberálisok között. A kisjánosok és a petőivánok SZDSZ-e azonban nem az ő útjukat járta. És ezt Kuncze még mindig nem merte kimondani. Fájlalom ezt az őszinteség-, vagyis egyenesbeszéd-hiányt, mert kár, hogy a magyar politikai élet elvesztett egy tehetséges, jó útra is térhető Kunczét, humorával együtt. Be kellene már végre ismerni, hogy a magyar konzervatív társadalom sem a nyilas, sem a náci, sem a kommunista, sem a neoliberális katymaszra nem vevő. És hogy mégis ezt rágalomáriázzák, azért groteszk, mert példaképük a Lajtán túli Nyugat. Igen. Ott valóban kulminál a fajgyűlölet. Tettleg. Zsinagógákat gyújtanak föl, rabbikat vernek, a tajtékzóan demokráciázó Némethonban tombol az idegengyűlölet, a demokrácia bajnok országai sorra üldözik ki a cigányokat. De hiszen még Churchill is rajongott Hitlerért anno, akkor, amikor Horthy lenézte, mélyen megvetette a bevaduló, otromba politikust. És ennek ellenére a krauszenkók, és ungvárovicsok a legnevesebb történelemhamisítók, még mindig elfogultan rágalmazzák.

Mit kellett volna kerek perec meakulpáznia Kuncze Gábornak? Azt, hogy az ő liberalizmusuknak semmi köze sem volt ama hajdani, legendás nemzeti liberalizmushoz. A szabadelvűség eszmerendszere szerint megértőnek, empatikusnak, valódi szabadságvédőnek kellett volna lenniök, ehelyett kirekesztő, öntelt, gőgös, magukat fölsőbbrendű lényeknek tartó piti diktátorok voltak. Rátelepedtek a szocialistákra, s nemcsak a liberalizmus, hanem a szocializmus eszméiből is lejáratták azt, ami jó lehetett volna. Erkölcsi és országos összeomlást hagytak maguk után, cinikusan, gátlástalanul. És ahelyett, hogy Kuncze megkövette volna a társadalmat, még most is mentegeti a menthetetlent.

Szalay Károly - demokrata