Hogy sok a hazugság és a porhintés, az nyilvánvaló. Izzadjon csak tovább a Népszava teljes szerkesztősége, meg ez az igencsak különös molekulákból összeállt mindenki kedvence MSZP-szóvivő. 

De ez az ügy, ez a folyamat nem most kezdődött. Előkaparásztam a fiókból egy régi cikket. Nézem, 2005. december 16.  És beleborzongtam, hogy a Vén Bölcs újra színre lép. Íme. 

Várok, persze hogy várok - mondom a telefonba a titkárnőnek -, megértem én, hogy elnök úr mostanság nagyon elfoglalt, persze, hogy megértem, csúcstalálkozó csúcstalálkozó hátán, költségvetési vita, elutasított brit javaslat, hát persze, hogy elfoglalt az elnök úr.

Tessék, hogy milyen ügyben? Hát fontos ügyben, nem, nem magamról, nem személyes ügyről lenne szó, csak szeretném az elnök úr meg a bizottság tekintélyét… szóval elnök úr tekintélyét…. Micsoda, nem tetszik tudni adni? Sajnálom, pedig csak a tekintély… tessék, hogy mondjam el Önnek? Jó.

Tudja, a szocialista Kovács Lászlóról van szó, aki parlamenti ajánlása alapján a leggyengébb láncszem volt az összes jelölt közül. A Néppártban nagyon sajnálták - és nem csak a magyar küldöttek -, hogy a magyar kormány a Bizottságban tudta tartani. Emlékeztesse elnök urat, hogy Hans-Gert Pöttering, a néppárti frakció vezetője közleményében sajnálatosnak nevezte, hogy Budapest újrajelölte Kovácsot és a frakció nagyon csalódott a magyar kormányban, sok képviselő el sem hiszi, hogyan viselkedhetett így Budapest, az újrajelölés árt Magyarország megítélésének és végeredményben nemzeti érdekeinek.

Szóval ilyen kínosan indult, de erre elnök úr is emlékszik, de ami most van, arról nemigen tud, ezért gondoltam, hogy a tekintély…

Tessék? Hogy belépett? Igen, adja, csak egy pillanatra…

Üdvözlöm Barroso úr, köszönöm, nagyon köszönöm, hogy időt szakít, jó, jó, csak röviden. Szóval a magyar sajtó sokat kifecsegett, tudja, az Ön adóügyi biztosáról van szó. Nagyon kérem, vegye le a miniszter-feleségek tablójáról azt a képet, mert az nem feleség, hanem szerető. És mondja meg Dominique de Villepin francia miniszterelnöknek, meg az osztrák külügyminiszter asszonynak, Ferrero Waldnernek és férjének is, aki osztrák különgéppel hozta Bécsig abban a hiszemben, hogy ő Frau Kovács, hogy az a hölgy nem Frau Kovács. De nem ám. És szóljon a görög külügyminiszternek, hogy ne küldjön többször olívabogyót ajándékba Kovács Lászlónénak, mert az nem Kovács Lászlóné.

Tessék, Barroso úr? Ja, hogy meg van döbbenve, igen, és érdekli, amit mondok, de sietnie kell? Jó, akkor mondom tovább a titkárnőjének.

Igen, itt vagyok. Hogy mióta? Úgy tudni, 2001 januárjában kezdődött a románc. És azt ígérte, hogy együtt élnek majd Brüsszelben, miután kinevezték adóügyi biztosnak. Képzelje el, az asszony ezért három belvárosi boltjából kettőt eladott, hogy kiköltözhessen a belga fővárosba. Négy hónapig kint is éltek Brüsszelben, amikor rádöbbent, hogy a politikus vele párhuzamosan több nőnek is csapta a szelet.

Igen, jól érti, több nőnek is. Pedig neki még azt mondta, olyan, mint egy gyönyörű kínai váza, amit összetörtek, de ő majd összeragasztgatja a darabokat, s szebb lesz, mint valaha.

Tessék? Mi az, hogy nem? Persze, hogy Kína nem EU-tag, de a szerelmes biztos úr kínai vázáról beszélt. Vá-zá-ról.

Igen, igen, a szerető-üzletasszony elvileg nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthetett, persze, bár az illetékeseknek tudniuk kellett arról, hogy Kovács László rendszeresen nem a feleségét viszi magával külföldi útjaira, hanem a barátnőjét. Tessék? Titkolták, persze, hogy titkolták. Nem, nem, állítólag már vége, májusban szakítottak,  és azóta csak egyszer találkoztak. A randevú apropója az volt, hogy az EU-biztos megmutatta egykori barátnőjének az új Saabját.

Mit beszél? Nem szabját mutatott, hanem SAAB-ját, az új autóját. Tudja, már Hornnak is olyan volt 94-ben. És az is összetört, mint a kínai váza.

Hogy nagyon köszöni? Én is, a viszonthallásra.