Így kezdi a gondolatsorát Begyűjtött vallomásaim című kötetében a tizenkilenc éve meghalt Páskándi Géza erdélyi magyar író, aki végigjárta 1956 után Romániában a Duna-delta munkatáborainak poklait. A bolsevista diktatúrák jól ismert módszere volt ez, amely aztán elvezetett a koncepciós perekig. Van tehát honnan tanulni. Egy idő után rájövünk, hogy sokszor blöffökből áll az élet. Blöffökből áll, amelyek lényege az emberek átverése. S ez nagy divat lett Magyarországon. Az különösen szembetűnő, ahogyan a baloldali pártok keresik a közös főpolgármester-jelöltjüket, csak éppen a közös személyről nem tudnak megállapodni. Az utóbbi időben válik világossá, hogy valójában a balliberális pártok habkönnyű jelöltjeikkel, ígérgetéseikkel a blöffök pártjaivá váltak.

Vegyük sorjában. A legszembetűnőbb a Demokratikus Koalíció főpolgármester-jelöltje. Gyurcsány Ferenc titkos favoritját a napokban ismerhette meg a közvélemény Balázsovits Lajos személyében. Valljuk be, nem nagy ász. Ismerem, akár jó fejként is elkönyvelhetnénk, de a régi nagyokhoz képest színészként is csak a második vonalhoz tartozott. Emlékezzünk az igazi nagy színészekre, Darvas Ivánra vagy Kállai Ferencre, akiket a politika futtatott. Kállai Ferencet még a pártállam juttatta be a parlamentbe, Darvas Ivánt az SZDSZ küldte országgyűlési képviselőnek. Karrierjüknek inkább ártott a politika, mintsem használt. Színészetüknek, művészetüknek súlya volt, politikusként könnyűnek találtattak. Sokak szemében elvesztette viszont a művészi hitelét Hernádi Judit és Pécsi Ildikó is, aki túlságosan azonosult a liberálisok és a szocialisták elveivel. Nem jósolnék Balázsovitsnak, de nem érdemes reménykednie. Gyurcsány Ferencék kezében csak játékszer marad, a sok száz gyurcsányi blöff egyike lesz.

Politizálni csak teljes szívvel, teljes erőbedobással szabad. Gondoljunk Ronald Reagan amerikai elnökre. Másodosztályú cowboy-színész volt, majd első osztályú elnök, a világ sorsát megfordító Egyesült Államok vezetője lett. Benne sokkalta több volt a politikus, mint a színész. Arnold Schwarzenegger testépítőben és színészben azonban kevesebb volt és van. Hiába lett Kalifornia kormányzója, talán még népszerűségnek is örvendett, mégis visszament forgatni. Rájött, hogy ahhoz jobban ért.

De hagyjuk a színészeket. Az MSZP-s Horváth Csaba főpolgármester-jelölt, bár politikusnak tartja magát, csaknem húsz éve űzi a szakmát, mégis jelentéktelen. Nem elég, ha valaki szépfiú. Hiteltelenségét megvalósíthatatlan ígéreteivel alapozta meg. Még 2010. május elsején azt dobta be a köztudatba, hogy a főváros tömegközlekedését mindenki számára ingyenessé kell tenni. Ha őt választják főpolgármesternek, akkor mindenki ingyen utazhat. Ezt a blődséget persze senki nem hitte el. A Fidesz is így reagált: „Ilyen marhaságot utoljára Horn Gyula mondott.” Valóban, amikor a nyugdíjasok ingyenes repülését akarta bevezetni mindenféle gazdasági egyeztetés nélkül. Ennek ellenére a szocialisták utolsó profi politikusa mégis Horn Gyula volt, mert értett az emberek nyelvén, és végül is neki köszönhető, hogy a szépkorúak hatvanöt év felett ingyen használhatják a tömegközlekedést. Éppen azért reménytelen Horváth Csaba jelölése is, mert a felelőtlen ígérgetéseket nem szeretik az emberek. Nem folytatom a balliberális castingolás őrült ötleteit, mert az olyan nevek, mint Bokros Lajos, Bodnár Zoltán gazdasági főtanácsadó vagy Csárdi Antal zöldséges, önmagukért beszélnek. Az ismeretlenség homályából előhúzott, vagy a politikailag megbukott és lejáratódott emberek előtérbe helyezése egyszer már röhejbe fulladt, amikor 2009-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök helyére az MSZP vállalkozó szellemű politikusokat keresett. A szerencsétlenkedésnek a végeredménye Bajnai Gordon lett.

A jelenlegi balliberális politikai erők az emberi kapcsolatokban valamit nagyon nem éreznek, nem értenek. Nem értik a magyar társadalmat. Tudomásul kell venni, hogy a politika szakma, hivatás. Nem véletlenül hangoztatja többször ezt Orbán Viktor. Amíg az MSZMP pártiskolái, a pártfőiskola, a KISZ és a különböző erre szakosodott intézetek ontották a viszonylag felkészült politikusokat a rendszerváltásig, addig alig volt profin felkészített, felkészült ellenzéki politikus. Csak azért tudták legyűrni szabad választásokon a kommunistákat, mert „forradalmi helyzet” volt, és botcsinálta politikusaik mellett ott állt az igazság. És a társadalom ezt elhitte, el akarta hinni, mert változást akart. Az MSZP, majd a hozzájuk csapódott liberálisok politikusai azért tudtak csaknem két évtizeden keresztül a választásokon aratni, mert volt még képzett, nagy átverőképességgel rendelkező tartalékuk, például a lehengerlő beszédű Lendvai Ildikó, a bülbül szavú, simanyelvű Kovács László, a KISZ-es, behízelgő retorikájú Gyurcsány Ferenc és a többiek – de szerencsére ezt a tartalékot mára felélték, az utánpótlás pedig elakadt. Közben felnőtt a jobboldalon egy olyan politikusgeneráció, amely nemcsak mondja, de hiszi is, amit csinál. S hit nélkül nem megy. Nem elég már blöffölni, meg is kell valósítani az ígéreteket úgy, hogy azok eredményét az emberek lássák.

Tarlós István nemcsak ígért az elmúlt négy évben, de ismét fővárosi tulajdonba vette a stratégiai közszolgáltató cégeket, beindította a húsz éve halódó 4-es metrót, rendbe tette a tömegközlekedést, átláthatóvá tette Budapest gazdálkodását, élhetővé tette a fővárost, és tett és elért még egy sor olyan dolgot, ami Demszky Gábornak és híveinek nem sikerült. A többi meg csak duma, blöff. A lakosságot csak az érdekli: tesznek-e érte valamit. Az eredményt viszont szeretné aprópénzre váltani.

Stefka István – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>