Az MSZP listájáért a szocialisták felelnek, a Jobbikéért a radikális jobboldal, azonban az európai parlamenti választás előtt nincs olyan éles elválás az egyes pártok listái között, mint az országgyűlési pártok esetében. Mert mindazon magyarok, akik a május 25-i szavazás nyomán bekerülnek az EP-be, bármely politikai erőhöz tartozzanak is, ott már nem csupán pártjukat, hanem az összmagyarságot is képviselik. Amikor Göncz Kinga felszólalásaiban elragadtatta magát, s azt hitte, most aztán végre keresztbe tehet a hazai jobboldalnak, akkor azok a más nemzethez tartozó EP-képviselők, akiknek saját hazájuk képviselete sokat jelent, enyhe gyomorrándulások kíséretében nem elsősorban arra gondolhattak, milyen bátran odapörkölnek jelen nem lévő hazai politikusaiknak a szocialisták, hanem arra, milyen kínos hely lehet az a Magyarország, ahol a szolidaritás minimuma sincs meg a pártok képviselői között. A hazával való szolidaritásról nem is beszélve.

A stílus rendetlensége majdnem mindig a gondolatok rendezetlenségére utal. Szanyi Tibor egy nemrég tartott sajtótájékoztatóján, amelyet éppen az EP-választások miatt, képviselőjelöltjeikről és céljaikról tartottak a szocialisták, nagy hangon bejelentette: az MSZP összefogásra szólítja fel a Fideszt a Jobbik „kiszorítása” érdekében. A stílus leleplezi a szándék hamisságát: ha valaki valódi összefogást akar, arra nem „felszólít”. Összefogást lehet javasolni, tervezni, kezdeményezni, ajánlani vagy indítványozni. Felszólítani lemondásra, eltakarodásra, fizetési elmaradás rendezésére, kutyaürülék felseprésére szoktak. Szanyi tehát az első mondatban leleplezte önmagát, hogy az összefogás kamu, esze ágában sincs se neki, se a szocialistáknak a gyűlölt Fidesszel összefogni. Arra az apróságra most nem térnék ki, hogy egy kétharmados győzelmet arató kormányzó pártnak ugyan mi oka lenne összefogni olyan bukott társasággal, amely egy baloldali pártkoalícióban ötödmagával (MSZP, Együtt, DK, PM és a liberális párt) mindössze 26,21 százalékot ért el. Szanyi csak hantázott: mi összefogtunk volna a fasisztaveszély ellen, de a rút Fidesz ezt nem akarta.

Eközben, mint ahogy a fejlemények is mutatják, a Fidesznek és magának a kormánynak meg kell vívnia a maga harcát a Jobbikkal, nem feledve, hogy demokráciában élünk, és egy, a fennálló törvények értelmében működési engedélyt kapott pártról van szó. Két hete a volt jobbikos Gaudi Nagy Tamás nyílt uszítása miatt egy inzultált vajdasági magyar politikust magának a köztársasági elnöknek kellett megkövetnie. Ezen a héten Kovács Béla „lobbizáson túli”, a kémkedés gyanúját fölvető kapcsolatépítésével volt elfoglalva a nemzetbiztonsági bizottság. Ha a Fidesz a kormányalakításon túl problémákra és konfliktusokra vágyik, nem kell neki Szanyi, elég neki a Jobbik is.

Amúgy miféle szövetséges lehetne bármilyen harcban az a Szanyi Tibor, aki szintén ezen a sajtótájékoztatón megvádolta Orbán Viktort, hogy ugyanazt a gondolatiságot ismételgeti, mint a Jobbik? S ha ő úgy véli, a kormányfő beiktatási beszéde „bármelyik múlt századbeli diktátor beszédeiben megjelent elemekből” építkezett, de még rutinosan öblögetett egyet Hitlert, Sztálint, Rákosit és Szálasit emlegetve, akkor a makulátlanságáról elhíresült Szanyi Tibor miért akar egy ilyen politikussal összefogni?

Diktátorokkal barátkozna?