A jobboldali politika, a jobboldali média saját szerencséjére kezd elszakadni a Gyurcsány-fóbiától, attól, hogy minden rossz eredője az őszödi hazudós, minden volt törvénytelenség mögött ő áll. Ezzel egyenes arányban kezd Gyurcsány Ferenc jelentősége is csökkenni nemcsak a pártjában, az MSZP-ben, hanem a közvéleményben is. Mondjuk azt, elkopni látszik Gyurcsány megmondó szerepe, és világos – kémügy, 2006. október 23-i rendőrterror a békés tüntetők ellen –, hogy Magyarországnak a tönk szélére juttatásában egy két pártalapú (MSZP–SZDSZ) részvénytársaság szorgoskodott, és ehhez kevés lett volna egyedül a volt miniszterelnök.

Nézzük az Orbán-fóbiát, az Orbán elleni olthatatlan gyűlöletet és félelmet. Az önmagában csodás, hogy az egyik fő liberális médiaarcnak már Kádár megtalált filmarchívumáról is Orbán Viktor jut eszébe. Megyesi Gusztáv azért aggódik, hogy Orbán után vajon mi marad. A pártfőtitkár után ugye maradtak a filmek Eizensteintől Truffaut-on át Bruce Lee-ig sok nyugati alkotás, amit élvezett a pártelit is, addig negyven év múlva majd a legfőbb kulturális program nem a mozi, meg a színház lesz, hanem a fehérvári meccsre járás – véli Megyesi. Az fel sem merül benne, hogy a kádári MSZMP szűk elitje, az akkori „részvénytársaság” miként adósította el már akkor Magyarországot, amit „csak” az unokáink fizettek volna. Ezt az adósságállományt fejelte meg tízszeresére a Horn-, Medgyessy- és Gyurcsány-brigád, ezt viszont még ükunokáink is fizetik. Erről a káros örökségről nemigen szeretnek beszélni liberális újságíró kollégáim. Pedig ez a komcsi örökség az ő unokáikat is fogja érinteni. Nem biztos, hogy megköszönik.

Szóval a polgári szövetség miniszterelnöke olyanná vált mára, mint a mágnes. Vonzza az átkozódásra Cohn-Benditet, az EU zöldfrakciójának vezetőjét, a 168 Óra hetilap Sallerek Orbánnak címmel összeállítást közöl az állítólagos Orbán-diktatúra építéséről, míg Kovács Laci bácsi volt szocialista külügyminiszter azt elemzi a Népszabadságban, minden mértékadó európai politikus véleményével ellentétben, hogy „Európa erősebb, Magyarország gyengébb lett”. Ezt nevezik kapitális hazugságnak. Sőt önkéntesen kiragad egy mondatot a miniszterelnök beszédéből, miszerint Orbán Viktor „nem hisz az Európai Unióban”. A csúsztatás és a lejáratás magasiskolája ez, de ezt így kell elfogadnunk, mert a magyarországi baloldaliak kommunista változatai Kun Bélától, Károlyi Mihálytól kezdve Jászi Oszkáron, Marosán Györgyön, Rákosi Mátyáson és Szakasits Árpádon keresztül eszmei követőikig mindig elárulták hazáját. Én a helyükben rosszul érezném magam.

De nekik kell az elixír. Az Orbán-gyűlölet mélylélektani okairól ajánlom nekik nem akármilyen eszmetársukat, Paul Lendvai magyar származású osztrák publicistát, aki a Deutschlandradionak adott interjúban reálisan kifejti a magyarországi jobboldali forradalom sikerének valódi hátterét. Végre egy hazánkból kiszakadt baloldali-liberális, aki eddig csak gyűlölködött hazája ellen, most világosan látja, sőt meg is magyarázza, hogy miben rejlik Orbán Viktor sikerének titka, ahogy azt is, miért Orbáné a legnagyobb hatalom Európában. Persze Lendvai nem állt át, csupán mint tapasztalt, „öreg” újságíró lát a pályán. A jobboldal erejét szerinte egyszer a magyar történelmi mélyrétegekben kell keresni – mongol-tatár-török dúlás –, ami a hazáért való összefogásra ösztönzött, nemkülönben az 1848-as forradalom, a Habsburgok elleni függetlenségi harc és az 1956-os forradalom, amikor szintén összefogott a magyar nép az elnyomói, az idegen, szovjet megszállók ellen. Ezt a közös nemzeti eszmevilágot Orbán Viktor kitűnően egyesíti, egyesítette nemzetpolitikájában. Másrészt a szocialisták hihetetlen korrupciója és hatalmi harca, továbbá a liberálisok konstruktív politikára való képtelensége – Paul Lendvai szerint – mély csalódást keltett a magyarokban. Az osztrák publicista szerint teljesen lehetséges, hogy Orbán a következő választásokon is több szavazatot fog kapni, mint az MSZP és az LMP együttesen. Ez érthető beszéd.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Orbán Viktor az egyedüli rendszerváltó politikus, aki huszonkét éve tényező, és pártjával, a Fidesszel együtt meghatározó ereje a magyar politikai életnek.

A gyűlöletpolitika Orbánnal és kormányzatával szemben tehát sehová sem fog vezetni. Hiába próbálkozik az LMP a Jobbikkal és az MSZP-vel technikai szövetséget kötni a győzelemért, az nem fog menni. A három pártban nincs meg a közös tartalom, a közös cél. Nem elég utálni Orbánt és a Fideszt. Gondolni kell a magyar népre, Magyarországra, ha egyáltalán tenni akarnak értük valamit. Addig esélyük sincs a hatalom megragadásához. Érdemes Paul Lendvai nyilatkozatát tanulmányozni. Ő tud valamit.

Stefka István, magyarhirlap.hu