Ma 2024 március 19. József, Bánk napja van. Holnap Klaudia napja lesz.
55f2f6cac2920280f60b25d6a9a3cbd8.jpg

Lovas István: A semmire sem jó ellenzék

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ha egy nullától tízig tartó veszélyskálán a tízes a legsúlyosabb fenyegetés az Orbán-kormányra nézve – amelyet sokan megbuktatnának már a 2018-as választás előtt –, a külső tényezők nyolc-kilenc pontra taksálhatók.

„Liberális az, aki mindkét lábával szilárdan áll a levegőben.”

(Adlai Stevenson egykori demokrata párti szenátor, volt amerikai ENSZ-nagykövet.)

Az első és legfontosabb veszélyforrás az Egyesült Államok, amely jelentős összegekkel támogatott és támogat színes forradalmakat vagy exportálja a „demokráciát”. Céljaira szívesen használja az általa anyagiakkal szintén jól dotált, a fizetői akaratnak megfelelően működő hazai „civilszervezeteket”, a közismert külső forrásokból támogatott sajtóorgánumokat, beleértve a Richard Field-féle Budapest Beacon hírportált is.

Az idő előtti választások kiírását előidéző tényezők rangsorában hatos veszélyességi fokkal maga a kormány szerepel, a választókat erősen irritáló, igen sokszor előkészítetlen, hatástanulmányok nélkül hozott intézkedéseivel. Ettől azonban még a következő választásra 2018 tavaszán kerülne sor. A folyamatos utcai villámcsődületek veszélyességi fokát legfeljebb egy-két pont közé lehet becsülni. Nemcsak témáik, szlogenjeik, de megjelenésük, az általuk keltett összbenyomás alapján is. Ugyanis így, együtt nem igazán hatnak tömegekre, néhány olyan esetet kivéve, amikor a kormány valamely különösen rossz intézkedését elkapva – mint az „internetadó” – képesek sok embert az utcára vinni. Szóno­kaik manírját látva azonban sokan arra gondolhatnak, hogy feltűnés nélkül közéjük állhatna Lukács György filozófus, aki 1919 májusában Poroszlón a magyarországi szovjet tanácsköztársaság vörös hadseregének biztosaként nyolc embert kivégeztetett.

A felsorolt két utolsó veszélytényező eredője „becsatornázható” az elsőként említett legnagyobb – külső, amerikai – veszélyforrásba, amely ezért is érdemli meg a nyolc-kilences becsült értéket.

A mai ellenzék azonban az Orbán-kormány mandátumának kitöltésére nézve semmilyen veszéllyel nem jár.

E cikk arról szól, hogy miért nem, hiszen a demokráciákban éppen az ellenzéki pártok jelentik a legnagyobb veszélyt egy hivatalban lévő kormányra. Hogy ez nálunk nem így van, az a mai magyar politikai élet érdekes és nagy paradoxonjainak egyike.

Kutatóintézeti elemzések, politológusok, a sajtó embereinek nyilatkozatai kimerítő részletességgel foglalkoznak a hazai ellenzék szánalmas gyengeségével, igen sok oldalról megvilágítva azt. De kudarcosságuk okai­nak keresésében mintha hiányozna az a törekvés, hogy a magyarázathoz e vergődő pártocskák helyzetét globális összefüggésben próbálják megvilágítani. Ha ezt tesszük, óhatatlanul arra a következtetésre jutunk, hogy e hazai pártok leginkább azért kilátástalanok, mert a kor szellemétől messze elmaradtak. Úgy, hogy közben szinte zsigeri ellenkezésük gátolja őket abban, hogy erről saját maguknak őszintén számot adjanak.

Politikailag és hatalmilag kudarcos életük másik oka – és ezt szintén az a táptalaj okozza, amelyből a gyökereik nőnek ki -, hogy a legfőbb kincs, a hatalom megszerzése érdekében sem képesek racionális hajlandóságot mutatni arra, hogy programjaikat a választók tényleges igényeinek megfelelően dolgozzák ki, illetve azokat napi politikai magatartásukban primátusként kezeljék. Azaz azt adják, ami „köll” az általuk amúgy nem szeretett népnek.

Nevetségessé téve és a fogalom tisztaságát beszutykolva önmagukat „demokratikusnak” nevező pártok a rendszerváltás utáni, csaknem két évtizedes sikerüktől elvakulva nem vették észre, hogy a világ ott- és elhagyta őket. Természetesen nem a személyes kapcsolatokról van szó: André Goodfriend és társai hosszú futására az eörsimátyások, bauertamások, gyurcsányferencek és jelen, múlt vagy jövőbeli alteregóik Schirilla Györgyként számíthatnak.

De az idejétmúlt neoliberalizmust képviselő, a nemzeti érdekeket a határokon túlmenő érdekekért mindig és boldogan feladó pártképződmények és embereik egyfajta, a múzeum pora alól ki sem látszódó figurákká torzultak. E pártok nem vették észre, hogy reneszánszát éli az, amitől a leginkább rettegnek. A nemzetek mind erősebb nacionalizmusa. Az 1,3 milliárd lakosú Indiát vezető Narendra Modit jórészt lángolóan elkötelezett hindu nacionalizmusa miatt választották meg. Japánt a második világháború óta a legnacionalistább vezetés irányítja, s ez az ország rendelkezik a Föld harmadik legerősebb gazdaságával. E vezetés tagjai a külvilág befüttyöngetéseitől nem zavartatva zarándokolnak el a legsúlyosabb világháborús bűnöket elkövetőknek örök nyugalmat adó Jaszukuni-szentély pagodába. Hszi Csin-ping kínai elnök pedig országa történelmének legnacionalistább vezetője, akár Putyin orosz elnök.

A nemzetféltés és a nemzeti érdekek mindenek fölé helyezése elsöprő erővel tér vissza Európába is, amit jól mutat a radikális pártok győzelme, látni lehet ezt a folyamatot, ha szétnézünk a földrész politikai térképén. A brit UKIP-től a francia Nemzeti Frontig. Egyelőre éppen Németország kivétel, amelynek népe egyre kevésbé szívesen, de még napi szinten enged a követelésnek, hogy történelme miatt korbácsolja, marcangolja magát. Ellentétben azzal a Belgiummal, amelynek egyetlen álmatlan percet sem okoz tízmillió belga-kongói fekete likvidálása, vagy Franciaország, amelynek elnöke még 2012-ben is visszautasította, hogy a gyarmati időkben megölt félmillió algériai miatt bocsánatot kérjen. Mindez tökéletesen bizonyítja a Nyugat rasszista berendezkedését, ugyanis az áldozatok „milyensége” között diszkriminálnia saját dogmái vagy „értékei” miatt sem lehetne.

Másrészt a siralmas gazdasági eredményeket mutató európai és főként euróövezeti országokban a nép már mindenre vevő, csak a neoliberális dogmákra nem. Ezért győzhet majd a Sziriza Görögországban és az ugyancsak radikális, baloldali Podemos Spanyolországban. A mi „demokratikus” ellenzékünk viszont önfeledten játszik a régi kotta megsárgult lapjaiból, és fasisztázik, nácizik reggel, délben és este.

Csak ki kell nyitni tévé- és rádióadóikat, újságjaikat, hogy megismerhessük választótaszító étrendjüket. A percenkénti, hét évtizedes múltba kurjongatás, a vele rokon „gyűlöletbeszéd”, „rasszizmus”, „antiszemitizmus” és „intolerancia” témájának állandó rezegtetése, ugyanakkor egy általuk vágyott véres polgárháborúra történő jogsértő uszításuk az ideológiai gettó szűk határán túl csak taszítja azokat, akiket a közbiztonság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás működési hiányosságai, a munkahelyek biztonsága, az üzemanyag ára vagy a lakások melege érdekel.

Jobbról nézve ez így van jól.

Lovas István – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Tereb (146) Emberi kapcsolatok (36) Nézőpont (1) Politika (1582) Történelem (17) Jobbegyenes (2772) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (36) Sport (729) Mozi világ (440) Nagyvilág (1309) Mozaik (83) Heti lámpás (308) Gazdaság (701) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (536) Belföld (10) Mondom a magamét (7479) Szépségápolás (15) Egészség (50) Tv fotel (65) Vetítő (30)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>