{...}akik kiterítették sárga csekkjeiket a nyilvánosság elé, és megtudtuk, hogy eddig mintegy 200 millió forintnyi támogatást kaptak nemes harcukhoz, az „Orbán-rezsim” eltakarításához.

Nincs ebben semmi különös, mindenki úgy támogatja az egy év múlva esedékes választások kampányában az illetőt vagy szervezetét, ahogy akarja. Nyilván a vakvéletlen műve, hogy a Haza és Haladás Alapítvány az átláthatóság nevében most tette közé ]]>adományozóinak névsorát]]>, akik között a legelőkelőbb helyet Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter és Soros György foglalja el, a Center For American Progress (CAP) védernyője alatt. Ne számolgassuk a dollárokat és eurókat, 200 millió forint sok pénz, de az Orbán-kormány eltakarításához a dolgok jelenlegi állása szerint mégis kevés.

Azon már elgondolkodhatunk, hogy az adományozó mitől ilyen bőkezű. Mert ugye kapott még Bajnai alapítványa másoktól is támogatást, például az OTP-től 32 milliót 2012-ben, nyilván ennyi azért maradt Soros György OTP ellen intézett 2008-as durva támadása után, és a ]]>Mol is megszánta]]> Bajnaiékat, kiutalva nekik 15 millió forintot. Sorosék pénzéhez képest persze csak egy kis tűpénz, kampányok idején azonban minden jól jön. A kampányolás sokba kerül, különösen egy olyan vadonatúj csapatnak, mint az Együtt 2014 Salátabár, ami mint Párbeszéd Magyarországért Választói Szövetség, számtalan pártkezdeményből, salátalevélből kerekedett ki. Kell nekik iroda, telefonok, röplapok, nyomtatványok, kis plakátok, nagy molinók, médiamegjelenés, baráti újságírók hálapénze, a suttogó propagandisták erőfeszítéseinek honorálása, akiknek különösen nehéz lesz meggyőzni a Mari néniket, hogy a rezsicsökkentés az „rezsihazugság”, miután a Mari nénik a rezsimegtakarítást kolbászban és rántott husiban havonta jóízűen elfogyasztják. A Mol vagy az OTP esetleg tudna kellemetlenkedni a választási harcok idején a kormánynak, de az igazi találós kérdés, hogy miért akarna egy snájdig miniszterelnök-jelölt „csak úgy” kampányolni, mert hihetetlen, hogy Bajnai azért rezegteti bársony baritonján, hogy Mesterházy Attila javára visszalépjen alkalmas időben.

Szóval az igazi találós kérdés az, hogy mit keres ez a sok amerikai pénz egy magyar választási kampányban. Abban a kampányban, amelynek végén 2014-ben Magyarország polgárai, a magyar nemezettest részei, a magyar választók magyar kormányt és magyar miniszterelnököt választanak. Hogy a találós kérdés mellé tegyünk egy népi mondást is; az meg úgy hangzik, hogy aki fizet, az húzat. Márpedig nem a heti tiszta párnacihára gondolt a nép gyermeke, hanem arra, hogy aki fizet a prímásnak az asztalnál, az húzatja el vele kedvenc nótáját. Valahogy ez érződik ki Soros György, Hillary Clinton, Charles Gati, Haraszti Miklós, Róna Péter vagy Simonyi András megnyilvánulásaiból is. Pénzek külföldi egyetemi tanári megbízásokra, pénzek extrém művészeti alkotások itthoni népszerűsítésére, pályázatok, ösztöndíjak deviáns magatartásformák propagálására, tanulmányozására, állandó médiajelenlét biztosítása itthon és külföldön egyaránt. Egy-két nem is titkolt nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy ha nincs más mód, törvénytelen eszközt is be lehet vetni a a kormány leváltására. Sejthetően egy a romák körében megérlelt polgárháború kirobbantásának gondolata sem állt volna távol a hogyanok fegyvertárát töltögető agytröszttől. „Útban vagyok”, nyilatkozta egyszer Orbán Viktor, és ennek a mondatnak a tökéletes igazságtartalma köszön vissza ezekből a manőverekből. Hogy a választó mit akar? Emlékszünk arra, hogy mivel nyert az MSZP 2002-ben? Több pénzt az embereknek! Bajnai nincs útban, és az emberek szeretik a pénzt.

Seszták Ágnes - mno.hu