Bizony a politika pénzbe kerül, ugyanúgy, mint minden az életben, a gyereknevelés, az ablakmosó-folyadék, meg a lakásfelújítás. A politika világában fénymásolót, irodát, embereket kell finanszírozni, és ez bizony pénzt követel.

 

Magyarországon a jobboldal szereplői számára vastörvény, hogy a jobboldali pártok működését biztosító forrásokat meghatározó mértékben hazai pénzekből kell előteremteni, vagyis döntően magyar forrásokból kell a magyar pártokat finanszírozni. Ez szuverenitási kérdés a jobboldalon: a jobboldali közvélekedés egyik sarokköve, hogy akkor lehetünk függetlenek és szabadok, ha anyagi értelemben is azok vagyunk. Ez nem egyszerűen nemzetieskedés vagy magyarkodás, hanem szorosan kapcsolódik a politikai legitimáció és a demokrácia alapkérdéseihez: milyen céllal, és kit képvisel egy bizonyos párt, és a kapott felhatalmazást mire használja?

 

Ha egy magyar politikai szervezet ekkora mértékben külföldről fogad el anyagi segítséget, mint Bajnaiék egyesülete, az több szempontból is hibádzik. Nem önmagában a segítségnyújtás elfogadása, hanem az arányok a problémásak. A Haza és Haladás coolnak tartott önbevallásában az a megdöbbentő, hogy kiderül belőle: magyar forrás alig van a projekt mögött, zöldhasú és euró azonban százezernyi. Egészen pontosan 200 millió forintnyi külföldi pénz áll szemben 30-35 millió forintnyi hazai adománnyal.


Politikai legitimációs problémát azért vet fel ez az ügy, mert ugyanez a szervezet szavazatokat belföldről, magyar állampolgároktól kíván szerezni, magyar választóktól akar felhatalmazást és legitimációt nyerni tervei megvalósításához. Ha egy párt ilyen mértékben külföldi adományokból finanszírozott, mit tesz abban az esetben, ha összeütközésbe kerülnek a külföldi finanszírozók érdekei és a pártra szavazók érdekei? Kit választ? A választóit, vagy a finanszírozóit? Kinek felel meg?

 

Mindannyian ismerjük a köznapi bölcsességet: aki a muzsikát fizeti, az rendeli a nótát is.

A napokban a Haza és Haladás egyesületről és az Együtt 2014-ről visszavonhatatlanul kiderült: külföldi, döntően amerikai pénzen fölpuffasztott mesterséges brandek: amerikai szteroid növeszti az ex-SZDSZ törpepártját, az E14-et. A Haza és Haladást életben tartó lélegeztetőgép irányítópultjánál tehát amerikai kezek matatnak: az egyesület és Bajnai politikai léte az amerikai szponzorok jóindulatától függ. Rálátással a politika világára és a hatalom természetrajzára, biztosak lehetünk abban, az amerikai finanszírozók a pénzükért cserébe el is várnak majd valamit: üzleti megbízásokat, közbeszerzési győzelmeket, amerikai vállalatok helyzetbe hozását, és így tovább.

 

Ingyen-bizniszpolitika sehol a világon nincs, különösen ott nem, ahol amerikaiak a segítőkész nagybácsik.

 

 

A Haza és Haladás önleleplező harakirije óta a napnál világosabb: Bajnaiék pártprojektje egy döntően külföldi finanszírozású, tisztázatlan hatalmi célokat érvényesíteni kívánó üzleti klikk, mely a politikai felhatalmazás palástja mögé rejtőzve a politikai hatalmat a döntően külföldi barátaival történő üzletelésre használná fel.