A politizálás keretei és a politikai elit is jelentősen átalakulnak. Az új rendszer egyik utolsó építőeleme került a helyére tegnap, amikor a parlament elfogadta a választási eljárásról szóló törvényt, benne a sokat vitatott önkéntes és előzetes feliratkozással.

Arról, hogy milyen is lesz ez az új politika, ma legfeljebb találgatni lehet. A döntési helyzetbe került politikusokat sokan – néha saját maguk is – felruházzák a jövőbe látás képességével, ezt a felfogást példázzák azok a vélekedések, miszerint a mostani változtatások a jelenlegi kormánypártok hatalomba való bebetonozását célozzák, illetve eredményezik. A társadalmi, politikai folyamatok azonban jóval kiszámíthatatlanabbak annál, hogysem bárki is magabiztosan eldönthesse: ez vagy az a lépés kinek kedvez majd a következő választásokon.

Ehhez 2014 még nagyon messze van. A regisztráció például annyira ismeretlen hazánkban, hogy képtelenség ma pontosan felmérni a hatását a választói magatartásra. Miként azt sem tudhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság vagy valamely nemzetközi fórum kikényszeríti-e a most elfogadott szabályozás módosítását.

Amit biztosan tudunk, az a többi közt az, hogy rendes időben megtartott választásokkal számolva a politikai erőknek bőven van idejük alkalmazkodni az új helyzethez, hideg fejjel átgondolhatják, milyen stratégia a legcélravezetőbb az eredményes választási szerepléshez. Nem volt ez mindig így: 1994-ben a szintén kétharmados többséggel rendelkező MSZP–SZDSZ-koalíció néhány hónappal az önkormányzati választások előtt írta át annak szabályait. Mellékesen: annak logikáját – egyfordulós voksolás stb. – ültette át a parlamenti választások rendszerébe nemrég a Fidesz– KDNP; a választási körzetek újrarajzolásával, arányosításával pedig régi mulasztást pótolnak.

Biztos az is, hogy ]]>az új alkotmányos, illetve választójogi rendszert]]> tudomásul vette az Európai Unió – a határon túl élő magyarok állampolgárságukból következő választójogának megadása szinte hullámokat sem vert –, a fel-felerősödő politikai támadások a lényegi pontokon nem élesednek jogi eljárásokká. A Magyarországon élő választókat egyforma, leküzdhetetlennek semmiképpen nem nevezhető kihívás elé állító feliratkozás diszkriminatív jellegének, az általa megvalósuló súlyos jogkorlátozás bizonyítása elég nehéz mutatványnak ígérkezik. Ettől függetlenül tény, hogy az új törvényt a parlamenten áterőltető kormánytöbbség nem tudta meggyőzően elmagyarázni a regisztráció bevezetésének szükségességét, amiben nem segített a kétharmados jogalkotás makacs kísérőjelensége: a kapkodás képzetét keltő ötletelés – a mélypont nálam a jegyző választókhoz küldésének terve volt –, az utolsó pillanatig beérkező módosítások. Az új szabályozás mögött lehet sanda szándékokat sejteni, tetten lehet érni kevéssé kiérlelt megoldásokat, de ezek miatt a kormány leválthatóságának, a következő választások szabad és tisztességes voltának kétségbevonása aljas cselekedet. És nem is túl bölcs: feltételezve, hogy az ellenzék elveti a bojkott ön- és közveszélyes ötletét, a kormánypártokhoz hasonlóan hamarosan arra kell összpontosítania minden erejét, hogy feliratkozásra bírja potenciális támogatóit. Ha ezzel párhuzamosan sokat gyalázza az intézményt, csak a saját dolgát nehezíti meg.

Szerető Szabolcs - mno.hu