Nagyjából ez a kép és elvárás alakult ki a magyar választókban a köztársasági elnök kapcsán, annak ellenére, hogy az alkotmányos és politikai rendszer logikája nem feltétlenül ezt sugallja. A régi és az új alkotmány is úgy fogalmaz ugyan az államfő kapcsán, hogy „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”, a szabályok mégis a kormánytöbbség zsákmányaként határozzák meg a pozíciót. Normális helyzetben tehát a köztársasági elnök a kormánytöbbséghez lojális, de köztiszteletben álló személyek közül kerül ki többnyire. Azonban a választók mást szoktak meg, más elképzelés alakult ki bennük, így az elvárásaik is eltérnek a fentiektől. Ez annak köszönhető, hogy a parlamenti és a köztársasági elnöki ciklusok egymástól elcsúszva alakulnak legtöbbször, ami kormányváltás esetén szükségszerűvé teszi a kohabitációt, vagyis azt, hogy az ellenkező oldal adja a kormányt és az államfőt, így bizonyos, nem kalkulált események is bekövetkeztek.

A rendszer logikájával szemben ugyanis 1990-ben – az Antall–Töl­gyes­sy-paktummal – ellenzéki politikus lett a köztársasági elnök, aki ráadásul, a rendszer frissessége miatt meglehetősen szabadon kezelhette pozíciójának korlátait. 2005-ben újabb társbérlet következett, hiszen a kormánypártok (MSZP–SZDSZ) nem tudtak közös jelöltet állítani, így alapvetően az akkori ellenzék által támogatott Sólyom László lett az államfő, aki (főként retorikai szinten) valós ellensúlyként viselkedett. Összesen tehát a rendszerváltás óta tizenhat olyan év telt el, amikor más-más oldal volt kormányzati pozícióban, illetve adott köztársasági elnököt, ami azt az elvárást szülte a választói fejekben, hogy a köztársasági elnök legyen a kormány és a kormánytöbbség ellenpontja.

„Ha száz kifogástalan törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni, ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni”

Schmitt Pál már megválasztásakor előre jelezte, hogy egyensúlyi és nem ellensúlyi szerepet kíván betölteni, vagyis nem „piacorientált” politikát folytatott. Áder János elnöki viselkedése azonban azt mutatja, hogy a schmitti koncepciót nem sikerült elfogadottá tenni a választók számára. Az új államfő ezzel szemben komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárásoknak, elfogadottá váljon. Népszerűségi adatai azt mutatják, hogy vállalkozása sikerrel járt, annak ellenére is, hogy milyen pozícióból indult. Nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz egykori prominenséről van szó, aki frakcióvezetőként korábban nagy szerepet játszott például abban, hogy az akkori legnagyobb ellenzéki képviselőcsoport a nem kormánypárti Sólyom Lászlót emelje köztársasági elnökké. Brüsszeli évei ellenére egykori szerepe nem törlődött teljesen a választók (legalábbis azok egy részének) emlékezetéből. Áder ráadásul úgy tudta javítani megítélését köztársasági elnökként, hogy egyben nem okozott komoly fennakadást az őt megválasztók munkájában, gondoljunk csak a politikai vétóira. Ugyanakkor árnyalja valamelyest a képet, hogy a ciklus első felében hevesebben és gyorsabban működött a törvényhozási gőzhenger.

Mint ismert, Mesterházy Attila nemrég személyes megbeszélést kért Áder Jánostól a választási eljárási törvény kapcsán, amely a szocialisták szerint antidemokratikus, és ellenkezik az alkotmány, az alkotmányosság szabályaival. Ezzel lényegében lépéskényszerbe került az államfő, az MSZP pártelnökének húzása – az említett körülmények között – ugyanis egyfajta demokratikus, semlegességi tesztként is értelmezhető; lehetséges, hogy úgymond ki akarja ugrasztani a bokorból a köztársaság elnökét.

Áder Mesterházy Attilának írt válaszlevelében úgy tett egy lépést előre, hogy elkerülte az elé állított csapdát, vagyis nem utasította el a választási eljárási törvényhez kapcsolódó esetleges alkotmányossági vétót. A lépést ugyanakkor megtette, de nem a szocialisták első emberének elképzelése szerint, nem kerül sor személyes megbeszélésre. Áder tehát továbbra is megfelel a választók, köztársasági elnököt illető alapvető elvárásainak, egyelőre el tudta azonban kerülni a kormányzat munkájának komolyabb megakasztását is. Természetesen a játék még nem ért véget, hiszen a szocialisták minden bizonnyal el fogják hozzá juttatni a törvénnyel kapcsolatos aggályaikat, az viszont tény, hogy az első felvonásban az államfő ügyesen reagált Mesterházy lépésére.

magyarhirlap.hu - Zila János