2003-ban Joszéf Lapid, Izrael miniszterelnök-helyettese nyilatkozott elismerőleg Eörsi külpolitikai tevékenységéről.

„Két évvel ezelőtt Izrael engem delegált az Európa Tanács közel-keleti konferenciájára. Négynapos fergetegnek voltam kitéve: minden európai képviselő gátlástalanul támadott bennünket. Az egész vitában összesen négy Izraelt támogató felszólalásnak voltam tanúja: ebből kettőt magyaroktól, Bársony András MSZP-s és Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőtől hallottam, a harmadikat egy keresztény némettől, a negyedik pedig egy zsidó franciától származott…” (Szombat, 2003. május) Kissé meglepő, hogy a demokrata Lapid úr miért tartotta nyilván az érdekeltek etnikai hovatartozását és vallását.

Eörsi sosem tagadta származását: „Zsidó vagyok, és fontosnak tartom, hogy ezt idejövetelemmel is kinyilvánítsam.” Ezt Jeruzsálemben mondta, ahol minden évben részt vett azon az izraeli találkozón, amelyre a világ különböző parlamentjeiben tevékenykedő zsidó származású politikusokat hívták meg.

A 2006-os libanoni konfliktus során Eörsi Izrael álláspontját képviselte. Pályájának érdekes epizódja volt, amikor 2009 májusában Salva Natelasvili, a grúz ellenzék egyik vezetője közölte: úgy érzik, az Európa Tanács főtitkára, Terry Davis valamint Eörsi Mátyás és Carl Bildt egyoldalúan, afféle keresztapaként lobbiznak a nemzetközi porondon az autoriter Szaakasvili érdekében, tovább éltetve ezzel a diktatórikus grúz rezsimet.

Kicsit más jellegű ügy került napvilágra 2000 júliusában. A közvélemény ekkor szerzett tudomást arról, hogy Bauer Miklós, az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda képviseletében a kuvaiti fél oldalán vett részt szakértőként a Kuvait állam által a Technika Külkereskedelmi Vállalat ellen indított nemzetközi kártérítési perben. Az eljárás alatt Eörsi Mátyás az Országgyűlés Külügyi Bizottságának volt az elnöke, majd a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként tevékenykedett. Eörsi természetesen az egész ügyről nem tudott semmit.

Politikai és erkölcsi szempontból egyaránt érdekes, hogy az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda munkatársai között két volt ÁVH-s tiszt is akadt. Dr. Bárd Károly mellett – egészen visszavonulásáig – a hírhedt dr. Bauer Miklós is itt dogozott.

De ki is volt Bauer Miklós? „Páter Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest elhurcolták az Andrássy út 60-ba. Államellenes összeesküvést akartak a nyakába varrni, de nem volt hajlandó vallani, ezért a kínzások minden fajtáját kipróbálták rajta. Többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt szenvedéseibe.” (166. oldal) „1962-ben egy KB-ülésen Marosán György elmondotta, hogy Ries Istvánt az ÁVO-n 1950-ben agyonverték. Maradványait hosszú kutatás után egy váci meszesgödörben találták meg, a vasúti sínek mentén. A továbbiakban Marosán kifejtette, hogy Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVO-alezredest. Idézzünk csak a zsák és zsineg nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött  jelentéséből, az 1950. július 22-én készülteredeti okiratból: »beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.« Ugyanakkor Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: »Nem tudtok kihallgatni. Látjátok az én őrizetesem inkább meghalt.« Ries Istvánról volt szó… Ries Istvánt Farkas Vladimir szerint is agyonverték. Ő számol be arról is, hogy Bauer Miklós először csepegtetős módszerrel akarta vallomásra bírni. Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa.” (173. oldal)

A szó szerinti idézetek Gábor Róbert Az igazi szociáldemokrácia című könyvéből valók. Gábor állítása szerint „Péter Gábor legbelső munkatársai Bálint István, Balog Béla, Bauer Miklós… voltak.” (161. oldal)

A kötet a Századvég Kiadó gondozásában jelent meg 1998-ban. Eörsi az egészről lényegében ennyit mondott: „Bauer Miklós révén találkoztam a történelemmel, és ez szörnyű találkozás volt.” (Mancs, 1999. február 4.) Magyar Bálint 2000-ben kijelentette: ő nem alkalmazta volna Bauert… A szintén ÁVH-s felmenőkkel rendelkező Pető Iván hallgatott. És mind a ketten hallgattak, amikor Császár Józsefné, a Belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályának vezetője – a minisztérium cégjelzéses papírján 1995. augusztus 14-én egy „Hivatalos feljegyzést” írt alá és küldött el Vajda Tibor egykori ÁVH-s őrnagy részére.

A 17-8/1995. számú ügyiratban az alábbi mondat található: „1. Az ÁVH vizsgálati főosztályán a kérdéses időszakban (1950–52 között) nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.”

A gyalázatos történelemhamisítás elkövetésekor a Belügyminisztérium az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezetése alatt állt. Az ausztrál állampolgárságú egykori ÁVH-s őrnagy magyarországi jogi képviseletét pedig az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda látta el.

Ennek ellenére Eörsi Mátyás politikusi pályája még nem ért végett.

(Folytatjuk)

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu