Ma 2021 szeptember 19. Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.
81003ec3fe41b25b3c0652e342334497.jpg

Politikai és közéleti abszurditások - Adalékok az MSZP–SZDSZ-koalícióhoz

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

„Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.” (Horn Gyula, az MSZMP KB 1989. február 10-i ülésén)

„A kommunizmus, szemben a mai sematikus megítéléssel, igenis tett valamitƒ a humanizmusért. De semmilyen szabadságot nem tűrt meg, és végül ez okozta a bukását.”
(Hegyi Gyula: Május 1. – balról, Magyar Hírlap, 1993. április 30.)

„Számomra 1990-ben is világos volt a politikai rokonság… az MSZP-ben kevesen voltak, akik ismerték az újonnan alakult SZDSZ belső mozgását. Én ismertem, és úgy éreztem, hogy ez a két politikai mozgalom tulajdonképpen egy.”
(Vitányi Iván, Beszélő, 1999. május)

„Igen tisztelt politológus kollégáim lapozzák fel az elmúlt év politikai megnyilatkozásait: egyetlenegyszer sem fognak SZDSZ-vezetők olyan kijelentéseire bukkanni, miszerint pártjuk az MSZP-vel kíván kormányozni.”
(Kende Péter: Az SZDSZ és a Fidesz rejtélye, Magyar Hírlap, 1994. május 14.)

„A társadalom a koalíció ellen szavazott – hangoztatta az SZDSZ-elnök. Horn Gyula mondhatja azt, hogy ő koalíciót akar, de azt nem mondhatja, hogy a társadalom is ezt akarja.”
(Pető Iván, Magyar Hírlap, 1994. május 31.)

„A választók elképzelése a balközép szerepet osztotta rájuk (az SZDSZ-re, a szerk.) – előzményeikhez képest nem alaptalanul. Előjel nélküli közép nincs. Hol a balközép, hol a jobbközép van éppen középen. (…) Egyszóval: kívánatos, hogy a szocialisták őrizkedjenek az egyeduralom kísértésétől, továbbá, hogy a szabad demokraták kellő verseny és egy minél sikeresebb második forduló után, megfelelő képviselői szék birtokában vegyenek részt az új kormányban, amelynek minden tekintetben a legelfogadhatóbb elnöke az ő jelöltjük, Kuncze Gábor lenne, kiben a megfigyelők az új generáció emberét látnák, és akivel a partnerek különösebb tehertétel nélkül tudnának beszélni.”
(Konrád György: Május nyolcadika határozott ítélete, Népszabadság, 1994. május 11.)

„A rendezvény üzenete az, hogy az egységes nemzetállam ideológiája megbukott – mondta a tegnapi sajtótájékoztatón Jancsó Miklós, a program rendezője – részvételemmel amellett kívánok tanúskodni, hogy a másság az élet igazi arca.”
(Jancsó Miklós: A másság az élet igazi arca, Magyar Nemzet, 1994. augusztus 24.)

„…az SZDSZ-t középen és nem baloldalon látom. Hogy az SZDSZ vállalta a részvételt a jelenlegi kormánykoalícióban, ez mindenekelőtt a felelősségérzetet és semmiképpen sem a baloldali elkötelezettségét mutatja. (…) Ugyanakkor viszont tiltakoznom kell miden olyan kísérlet ellen, amely a politikát középen akarja kettétörni.”
(Interjú Kuncze Gáborral, Magyar Hírlap, 1996. február 17.)

„Ezért védi Kuncze és pártja a szó szoros értelmében a mundért, és talán ezért is óv attól a jövőtől, ahol nyomozati ügyekben elkerülhetetlenül is két rivális, hangsúlyozom: rivális szervezet nézne egymással szembe. Egy szocialista (a központi nyomozóhivatal), meg egy SZDSZ-es (rendőrség) alárendeltségű, mindkettő versenyhelyzetben. És mindkettő akkor érezné jól magát, ha a másik „madarai” közül tudna leszedni egy-kettőt. Nem jobb így, hogy a madarak sértetlenül szárnyalnak?”
(Aczél Endre: Madarak, Népszabadság, 1996. május 18.)

„Ha én, bár a nagyapám még rabbi volt, szótlan asszisztálnék a törtető kis senki kódolt nyelven zsidók ellen uszító megnyilatkozásaihoz, máris szabadelvű nemzeti polgár lennék, mondsza fiam, Deutsch? Ez világbotrány. Ez az egész „nemzeti” karakterű bűnbakgyártás, könnyen dekódolható tolvajnyelven történő „kozmopolitázgatás” Európa közepén, zsinagóga és zsidó temetők elleni merényletekkel fűszerezve, világbotrány. A kormánypártok eltakarják a szemüket, ne lássák, betömik a fülüket, ne hallják, ne vegyék észre, hogy ne kelljen azonosulniuk a lezsidózottakkal. Én nem leszek ilyen okos: ilyen buta. Nem hagyom szó nélkül eztán.”
(Kornis Mihály: Naplórészlet, Magyar Narancs, 1996. október 31.)

Az idézetek természetesen önkényesen kiragadottak, de azt senki sem állíthatja róluk, hogy a jelentésüket meghamisítottuk, vagy az ellenkezőjére fordítottuk. Az itt közölt részletek mindegyike megérdemelne egy bővebb kommentárt, de talán így – a történelmi háttér felvázolása nélkül is – felvillantható valami lényeges az MSZP–SZDSZ politikai bűnszövetkezetről és értelmiségi támogatóinak erkölcstelen, zavaros világnézetéről.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2113) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Flag gondolja (33) Életmód (1) Kultúra (6) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (505) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1458) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Gazdaság (662) Egészség (50) Mondom a magamét (5577) Mozaik (83) Belföld (6) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Politika (1578) Heti lámpás (255)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>