Ma 2024 április 19. Emma napja van. Holnap Tivadar napja lesz.
89067225637768714b0c17351f222740.jpg

Atti és Fletó sokasága

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Tüneményes ajándékkal kedveskedett Mesterházy Attila az MSZP-s lányoknak és asszonyoknak nőnapra: egy nappal március 8. után elhozza nekik a Kárpátok szívtipróját, Bukarest kis vakondját, magát Victor Pontát.

A román miniszterelnök nyilván kiadós csokor piros szegfűvel kedveskedik majd Gurmai Zitáéknak, Havas Szófia és a jó Lendvai Ildikó pedig még egy-egy elvtársi puszit is kiérdemelhet.

Szép, bensőségesen szocialista évértékelő lesz ez a Budapest Sportarénában, ahol a globalista sztárvendég dolga lesz majd megmondani a tutit.

Előtte persze az éhségmenetesek elénekelnek néhány csasztuskát és Beethoven Örömódájának Internacionáléba oltott remixét is lejátsszák az európai szocdem kibicek kedvéért. Mesterházy pártelnök pedig elmagyarázza: a vörös PR-drapéria most megint azt jelenti, hogy az MSZP nagyon-nagyon baloldali. Nem amolyan mindenki érdekeit képviselő néppárt, sőt még csak nem is ellenzéki összefekvésre vágyó vezérszervezet: ők bizony most az igazságosság, az esélyegyenlőség és a szolidaritás pártja. Mesterházy Attila már tegnap elkezdte eme gondolatfutam felvezetését, amikor az MSZP készülő választási programjáról beszélt.

A programtervezet-készítés a magyar pártbürokrácia kedvenc időtöltése a számítógépes pasziánsz és a gemkapocsláncok készítése mellett – úgy lehet semmit csinálni, hogy valaminek tűnjék. Nos, a szocialistáké ebből a szempontból messze a legtökéletesebb: rengeteg szép szólam, minimális konkrétummal. Személyes kedvencem a „mi nem elitcserét akarunk, hanem politikaváltást” jelszó. Ez annyira, de annyira cukin édibédi és hiteles a „magyar progresszív baloldal pártja” történetének ismeretében.

Az új MSZP még újabb vezéreinek – állításuk szerint – most éppen nem a hatalom miatt kell a miniszteri szék. Egy frászt: az ő céljuk ezúttal az, hogy egyetlen gyerek se éhezzen és ne kelljen „napi szinten küzdeni a megélhetésért”. Hát szív nem marad szárazon a meghatottságtól, s gondolom, a kedves olvasó sem bír majd a papír zsebkendőjével, ha meghallja, hogy ennek a pártnak még a lakhatás problémáira és romaintegrációra is van válasza. Vörös Csepel munkástömegei pedig a szocialisták által elprivatizált gyár romjain keresztül dübörögnek majd a Váci út plázásított üzemei felé, ha meghallják: az újradizájnolt MSZP olyan többkulcsos személyi jövedelemadót akar, amelyben a gazdagok több terhet fizetnének. A múlt század kilencvenes éveiben és 2002 után nyolc évig nyilván elvitte az időt a lopás, most majd pótolják a baloldali fordulatot…

Ehhez a programhoz ölt tehát március 9-én csini vörös nyakkendőt Mesterházy Attila, és konferálja fel a magyar nép nagy barátját, Victor Pontát. Aki eddig ugyan semmit sem adott, de annál többet elvett az erdélyiektől, azonban ha Pesten és Bukarestben is nagyszerű úrelvtársak kormányoznak majd, Nagyváradtól Csíkszeredáig nem győzik számlálni a kisebbségi jogokat.

Victor Ponta nyilván beszél majd európai értékekről, új szociáldemokráciáról is. Gyaníthatóan azonban Attila a barátja kedvéért elegánsan elfeledkezik arról, mit jelent ez a gyakorlatban. Pontáék ugyanis szinte pontról pontra megvalósították, amiről Mesterházyék most beszélnek. Van adóreform: azaz a bankoknak nem kell egy fillért sem fizetniük, a gazdagok pedig… Nos, az IMF nem szereti az ilyen reformokat. Mert Románia bizony felvette azt a hitelt, amelyért annyira drukkol a magyar baloldal. Eredmény? A gazdaság robbanása ugyan valahogy késik, de legalább mélyebb válságban van, a saját mezőgazdaság pedig egyre inkább egy szép emlék. Nincsenek hatósági energiaárak, van viszont totális privatizáció és liberalizáció. A nyugdíj odaát nem szent tehén, hanem fejni és fogyasztani való költségvetési tétel, a közalkalmazotti béreknek meg befagyasztás az előtagja. Közben nem csökken az államadósság és a büdzsé hiánya sem, mert hát korrupció elleni küzdelem is van a világon.
Ez az, ami Mesterházy pénzvörös baloldali fordulata mögött van.

Az MSZP-vezér egykori párttársa tegnap legalább őszinte volt. Fletó megtört „igazmondását” élete talán leggyengébb beszédével illusztrálva elismerte: ő már nem lesz miniszterelnök, viszont a majdani győzelmi tortából részt kér. Az árat ellenben már nem ő diktálja, elfogadja, bármit ajánl Bajnai milliárdos. Sőt, egykori államtitkárának, Mesterházynak is enged: csak vegyék már be a buliba! Meg legyen már végre bulija a „demokratikus sokaságnak”.

S akkor végre megvalósul a magyar demokraták örök álma, az ő kisebbségük uralkodhat újra „azok” sokaságán.

Máté T. Gyula  - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Kultúra (7) Flag gondolja (36) Heti lámpás (312) Egészség (50) Életmód (1) Mondom a magamét (7546) Mozi világ (440) Sport (729) Történelem (18) Tv fotel (65) Gazdaság (705) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Vetítő (30) Politika (1582) Jobbegyenes (2788) Belföld (10) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Tereb (146) Nagyvilág (1310) Autómánia (61) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>