Egyfajta ajándékként élhették meg honfitársaink majd egy évvel ezelőtt, hogy megérkezett végre az USA új nagykövete. Azt persze csak a naivak gondolhatták, hogy Colleen Bell kinevezésével enyhülni fog a Magyarországra nehezedő nyomás, hiszen a hazahívott ügyvivő, a magyar baloldali ellenzék vezérürüjévé avanzsált André Goodfriend nyilván nem a saját véleményét képviselte, hanem a hivatalos amerikai adminisztrációét, ahogyan Bell is. Az új nagykövet asszony közel egy éve azonban lényegében hallgatott. Mosolyogva körbejárta hazánkat, ismerkedett, jópofizott, nevetgélt, nemrég még a karikás ostort is megcsattogtatta a Hortobágyon. Most már tudjuk, hogy talán eközben is az járt a fejében, hogy meg tudná ezzel táncoltatni a magyar kormányt!

És a tánczene elkezdődött. Szerda este a Corvinuson tartott előadásából végképp kiderült a naivak számára is: nincs változás az amerikai hozzáállásban, ugyanazt a sötét, gyalázatos játékot játsszák, mint Bell előtt. A történet úgy indult, hogy a 2010 előtti, baloldali kormányok olyan „ajándékot” kértek és kaptak az IMF-től, hogy abba majdnem belerokkant az ország. Az IMF-et az Orbán-kormánynak aztán nem kevés áldozat és szabadságharc árán sikerült „elzavarni” az országból, de azt persze senki sem hihette, hogy a csata ezzel véget is ért. Hiszen hogy jön ahhoz egy kis ország, hogy kikosarazzon a táncból egy ilyen jó nevű kérőt, mint a valutaalap! Az amerikaiak másik nagy pofára esése Paks. Milyen jó üzlet lett volna az nekik is! Ehelyett a magyar kormány képes, és az oroszokkal építteti meg az új atomerőművet. Az oroszokkal, akiket akkoriban – és azóta is – fő ellenségének kiáltott ki az Egyesült Államok. Dehogy érdekli Amerikát a demokrácia, a fékek meg ellensúlyok blablája mögött a nyers hatalmi, üzleti érdekeket találjuk mindig. Hiszen egyébként valószínűleg már rég porig bombázták volna mondjuk Szaúd-Arábiát…

Engem, magyar állampolgárként a hideg ráz attól, ha egy másik állam képviselője úgy érzi, kioktathat bennünket arról, miként kellene élni, itt, a mi országunkban. Különösen hányingert keltő, ha ezt egy olyan állam képviselője teszi, amelyiknek semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy másokat akármiért is megszóljon. Különösen irtóztató, ha ezt úgy teszi, hogy a tények a legkevésbé sem zavarják. Nagykövet asszony talán jobban tette volna, ha a kilenclyukú híd helyett a magyar állam törvényeit, a magyar kormány és parlament döntéseit, a magyar politikai valóságot tanulmányozza, ha már erről akar beszélni, s nem a szürke marhákról.

Colleen Bell előadásában semmi újdonság nem volt, azokat a vádakat ismételgette, amiket az említett Goodfriend is oly sokszor elmondott, illetve amiket a nemrég kiszivárgott úgynevezett non-paper is tartalmazott. Részletesen elemezni a nagykövet rágalmait nincs is értelme, azzal talán még azt ismernénk el, hogy a nagykövet asszonynak, s vele az Egyesült Államoknak köze, lehetősége és joga van ilyen formában beavatkozni egy egyébként általuk is barátinak tartott ország belügyeibe. S ha jól emlékszem, a magyar nép egyelőre nem szavazott arról, hogy csatlakoznánk az Egyesült Államokhoz. Így Bell asszony olyan vizekre tévedt, ahol nincs keresni valója. Igaz, ez az őt küldő állammal és haditengerészetével is gyakran előfordul. Magyarország az Európai Unió tagja, s a Bell nagykövet által felvetett problémák többségét az unió illetékes intézményeivel, bizottságaival már tisztáztuk.

Mindenesetre komikus, hogy egy olyan ország kritizálja a magyar Alkotmánybíróság működését, ahol nincs is ilyen intézmény, az e funkciót nagyjából betöltő Legfelsőbb Bíróság tagjait pedig a mindenkori elnök nevezi ki, nem kilenc évre, hanem életfogytig, s természetesen olyanokat, akik az adott elnökhöz és pártjához igen csak közel állnak. Vagy mit kezdjünk a bevándorlással kapcsolatos kritikákkal attól az országtól, amelyik vonakodik befogadni a menekülteket azokból az országokból, amelyeket nagyjából ő bombázott szét, vagy tett élhetetlenné, s amúgy meg a déli határán akkora falat húzott fel, hogy a kínai császárok is megirigyelnék, s ráadásul határőreik nem haboznak használni fegyvereiket, hisz tűzparancsuk van.
Szóval a nagykövetnek lehet véleménye, el is mondhatja, de azért illő szerénységgel kellene mindezt tennie. A hosszú amerikai hallgatás után újra felmelegített vádak azt a gyanút erősítik, hogy nem véletlen ennek a beszédnek az időzítése. Tudjuk, az USA jelenlegi adminisztrációja Soros György nyomán azt szeretné, ha Európa minél több bevándorlót befogadna, s ennek a törekvésnek jelenleg egyik legnagyobb akadálya a magyar kormány, Orbán Viktor. Akinek egyébként egyre több követője akad szerte Európában. Gondoljunk csak a lengyel választásokra! Ez nagyon fájhat most Soroséknak. S ha nekik fáj, úgy fáj az amerikai „demokratáknak” is. Régóta köztudott ugyanis, hogy például az egyelőre legesélyesebb demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton egyik fő támogatója George Soros. És persze a Clinton-alapítványon keresztül Norvégia is, de az már egy másik történet.

Nemrég jó néhány csatarepülőgép, tankok és egyéb harceszközök, s több száz amerikai katona érkezett Magyarországra. Még ha szövetségesként és barátként érkeztek is, érdemes lenne, ha az Egyesült Államok nagykövete, ezzel a pusztító harci technikával a háta mögött egy kicsit visszafogottabban és megfontoltabban bírálna bennünket. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó haderőkről és „baráti” politikusokról ugyanis elég sok rossz tapasztalatot szerzett már a magyar nép.

]]>www.magyaridok.hu]]> - Néző László

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!