De a polgári kormányzás alatt legalább megpróbálták élhetőbbé tenni a családok életét.

 

 

A rendszerváltás (?) előtt szinte nem is ismertük az adó fogalmát. Ha kellett is fizetni, alacsony volt. Ahogy a fizetés is. Nem hogy szuperbruttósították volna a fizetésünket, hanem mesterségesen alacsonyan tartották. Nem is lehettek nagy igényeink. Egy Trabant, egy Lada vagy az örökölhető telefonigénylés...

 

Majd jött a váltás és jött a személyi jövedelemadó. Nem tudom, más szerencsésebb (?) országokban a lakosságnak mennyi személyi jövedelemadót (SZJA) kell fizetni, s ez mennyire bonyolult, de azt tapasztalom, hogy évről évre bonyolultabb és vastagabb az információs füzet. A bürokrácia átláthatatlan tombolása.

 

Személyes tapasztalat: Tavaly sikerült az utolsó estére hagynom a saját szja bevallásom elkészítését. Nekiültem és röpke egy óra alatt készen is lettem. Annak rendje és módja szerint kiszámoltam, hogy visszajár 31800 Ft adó. Talált pénz, örültem is neki, be is jelöltem, bizony kérem vissza a pénzt.

 

Eltelt vagy két hónap, amikor kapok egy levelet (ajánlva, tértivevénnyel, ez az APEH-nak, azaz az államnak, vagyis nekem adófizetőnek legalább 400 Ft-ba kerül), melyben közlik velem, hogy rosszul számítottam ki az összeget, mivel nem 31800, hanem 31798 ft (!) jár vissza. Mindez akkor, amikor már hónapok óta 5 Ft-ra kerekítenek...

 

Majd hónapokig csend. Legalább tudjuk, mire is megy el az adónk...

 

S mire is mehetne? Avagy lehetne igazságosabbá tenni az szja-t?

 

 

Több párt is a zászlajára tűzte az egykulcsos adót. Ami lehet, hogy igazságosnak tűnik, de a kevésből fizetni mondjuk 20%-ot nagyobb érvágás, mint a sokból. Talán célszerű lenne fenntartani a sávos adózást.

 

Emellett törvényekkel kellene szankcionálni az adóelkerülést, az adócsalást. Bár ehhez a másik oldalon látnunk kellene, mire is megy el az adónk? Új buszt vesznek, vagy a BKV menedzsment zsebét tömik? Kórház épül, vagy bezárnak egyet? Akadálymentesítik az iskolát, vagy mutyizós digitális táblával látják el?

 

Mivel a kevés gyermek születése miatt lassan realitás lesz a nemzethalál, (újra) be kellene vezetni a családi adózást. Nem büntetni a gyermekeseket, hanem támogatni. Nem segéllyel megrakni a sok gyermekes családokat, hanem akik akarnak dolgozni, kapjanak adókedvezményeket.

 

Szükség van egy társadalmi szolidaritásra, de csak azért „jutalmazni” valakit, mert a nyomorba gyerekeket szül, elég nagy felelőtlenség...

 

Jó lenne a gyermeknevelés anyagi terheit enyhíteni. Így a gyermekneveléshez szükséges termékek és szolgáltatások (pl. gyermekruházat, bébiélelmiszer, gyermekpiperék, tanszerek, gyermekélelmezés) 0%-os áfakulcs alá történő besorolása sokat segítene a családokon.

 

Régi, de meg nem valósult felvetés a generációk közötti adóvisszatérítés. Vagyis ha valaki nyugdíjas lesz, az aktív korú gyermekeinek, unokáinak jövedelemadójából kaphatna nyugdíj-kiegészítést. Ez növelné a generációk közötti kapcsolatokat, másrészt ösztönözné a szülőket, hogy több gyermeket neveljenek és ezeket a gyermekeket taníttassák, hiszen a kiművelt gyermekek nagyobb eséllyel találnak jobban fizető állást.

 

Mit jelent ez „aprópénzben”? ha egy évben fizetek mondjuk 240 ezer Ft adót és ennek 25%-át kapnák a szüleim, ez nem sok. Havi szinten csak 5 ezer Ft. Bár amikor havonta 20 ezer Ft-ot fizetnek gyógyszerre, még ez is nagy segítség. Ám ha lenne még két testvérem, akkor már havonta 15 ezer Ft jutna a szüleimnek...

 

 

S a szolidaritás szép intézménye még az adó felajánlható 1+1 %-a. Civil szervezetek és egyházak gazdálkodását segíti ez a néhány milliárd Ft. Beszédes adat, hogy kb. 7 milliárd Ft-ot ajánlanak fel az állampolgárok az 1%-al, ám ez csak kb. harmada a felajánlható összegnek, azaz az adózók kétharmada nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Így az ő 1%-uk megy a közös kalapba. Pedig kutatások szerint a civilek minden megkapott forintot megfialtatnak, és további 3-4 Ft hozzáadott érték keletkezik munkában, adóban, önkéntes munkában... Ilyen kamatot egy bank sem fizet...

 

Április 11-én választások lesznek. Rajtunk is múlik, továbbra is kormányon maradnak-e a népnyúzók...

 

Nawesh