Finom, sokkal ízletesebb, mint az ismert, nagy fehér tök, csakhogy nem lehet forgalomba hozni. Nem tartozik ugyanis azon kevés engedélyezett fajta közé, amelynek magjai a drága és hosszadalmas eljárás után megkapták a hivatalos fémzárat.

A tápiószelei génbankban forgatott filmből kiderül, hogy a világ és lassan Magyarország vetőmagszükségletének zömét három-négy multinacionális vállalat biztosítja, amelyek egyben a világ legnagyobb növényvédőszer-előállítói is. Eközben a kártevőkkel szemben ellenálló és a sajátos helyi éghajlathoz évszázadokon át hozzánemesített, hozzánemesült tájfajták többségét legfeljebb a saját kertünkben vethetjük el. „A hagyományos sárgadinnye valósággal szétomlik a szájban, míg a nagy áruházláncoknak szánt fajta olyan, mint a műanyag szivacs. Igaz, hetekig eláll a pulton” – magyarázza a különbséget a gazda. Közben látjuk a tápiószelei génbank óriási maggyűjteményét, ültetvényeit.

Szerencsére láthatjuk, mert a Gyurcsány–Bajnai–Gráf-kormányzat megbukott, így nem tudták véghezvinni a még 2007-ben elhatározott ördögi tervüket, hogy a génbankot (miután az állami finanszírozását gyakorlatilag megszüntették) egyszerűen elpasszolják a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézetének. Annak az intézetnek, amely előzőleg egy kollaborációval felérő együttműködési megállapodást kötött a génmanipulált vetőmagokkal operáló Monsanto világcéggel.

Bár hazánk a nyolcvanas években még vetőmaggyártó-nagyhatalom volt, a filmből kiderül az is, hogy mára a piacot letarolták a multinacionális cégek, a gazdák többsége nem tudott ellenállni az iszonyatos erővel nyomuló ügynökeiknek. Így történt ez – és ezek már nem a védegyletes videó, hanem a szemünk előtt folyó hús-vér dráma képei – a kukoricatermelőkkel is, akik ma leggyakrabban az amerikai Pioneer és a Monsanto magjait vetik. Nem véletlenül lehet ismerős az olvasónak a két multicég neve: a mezőgazdasági szakhivatal ezeknek a vállalatoknak a termékei között talált nemrég génmanipulált (GM) vetőmagokat, majd a kormány halált megvető bátorsággal kitárcsáztatta a több mint ötezer hektáron elültetett szennyezett kukoricát. A világcégek bírsága a kétmilliárd forintot is elérheti majd.

Nem túlzás halált megvető bátorságról beszélni, hiszen Orbán Viktor kabinetje ezúttal sem a bukovinai ürgebőr-kereskedőkkel szemben nyitott frontot, hanem a világ legbefolyásosabb, szinte minden kormányt és pártot behálózó szervezeteinek játszmáit leplezte le. Játszmáról írni sem túlzás, hiszen a Pioneer és különösen a Monsanto fő profilja külföldön nem a hagyományos vetőmag, hanem a génmanipulált áru. Ők persze állítják, hogy ha volt is génszennyezett mag a többi között, az csak a véletlen műve, de a „GMO-vírus” ellen harcoló tudósok és aktivisták láttak már karón varjút. Hallottak például annak a svájci biotechcégnek az esetéről, amely Indiában a rizs harmincezer tételes génbankját kaparintotta meg, majd el is tüntette, így ma szabadon kereskedhet saját manipulált fajtáival. A nyugati fogyasztók szemében éppen a GMO-mentessége miatt értékes magyar élelmiszer hitele is könnyen a porba hullhat, ha kiderül: bár tilos, manipulált génkészletű vetőmagot röhögve ültetnek hazánkban is.

Jó kérdés, hogy miért olyan nagy üzlet a génmanipuláció, hiszen az ilyen vetőmagok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Kutatások igazolják, hogy bár ezt ígérték, végül mégsem csökkent a gazdák vegyszerfelhasználása, ellenben parcelláik, országuk a beporzódás révén örökre génszennyezetté vált. A hangsúly épp a növényvédő szereken van: a haszonnövény génjeibe azért ültetik be egy bogár, gomba vagy más élőlény génjét, hogy a kapott, csak látszatra kukoricára és miegymásra emlékeztető kis élient csak és kizárólag az előírt szerekkel lehessen kezelni. Amiket persze ugyanők gyártanak…

Gigantikus bizniszről van tehát szó, és túl sok energiát feccöltek már a génmanipulációba, túl sok dollár csúszott már ilyen-olyan tisztviselők zsebébe, hogy feladják. Miután sorra hódolnak be a világ és köztük Közép-Euró­pa kormányai, nyilván azt hiszik, a kis Magyarország sem lesz képes keresztülhúzni a számításaikat. Ügynökeik máris ott lapulnak és áskálódnak mindenütt, a kormányzat második-harmadik vonalában éppúgy, mint a közélet más frontjain. Hogy egy kis ízelítőt kapjunk a várható ellencsapásokból, elegendő csak belepillantani a Népszabadság mindig vonalas újságírójának, Tamás Gábornak a tegnapi cikkébe: eszerint GMO-fronton „önkényuralom és despotizmus” uralkodik a „magyar ugaron”. De a kolléga nagy megkönnyebbülésére már érkezőben a felmentő sereg. Büszkén idézi ugyanis a roppant pártatlan Európai Vetőmagszövetség főtitkárának a közleményét, amely szerint a kormány aránytalan szankciókkal sújtja a szegény Monsantót meg a Pioneert, mintha nem is az EU-ban lenne, hanem „egy diktatórikus, jogrendszer nélküli országban, a harmadik világban”.

Nehéz meccs lesz ez is.