"{...} Nem én vagyok az egyetlen, akibe picit keserű szájízt lopnak ezek a nagyon pontosan időzített hirtelen felfedezések Nagy Imrével kapcsolatban, Maléter Pállal kapcsolatban.

Nem én voltam az egyetlen, akinek picit összeszorult a gyomra, akinek picit el kellett nyomnia az undorodását, amikor azt hallotta, hogy az MSZMP újból alapító tagjának tekinti azt a Nagy Imrét, akit holnap 31 évvel ezelőtt kivégeztek.

Én azt mondanám, hogy még a MSZMP bűnbánó vezetőit se dobáljuk meg azonnal paradicsommal. Ők is azt érzik, hogy nem lehet máshonnan legitimitást meríteni, nem lehet máshonnan erkölcsi tőkét és hitelt meríteni, és azért szeretnének mindenáron ott lenni a koporsónál.

Hiszen nem tehetjük meg, hogy nem beszélünk Kádár Jánosról. ... Most nehezen tudom magamat haragra gerjeszteni, nehezen tudom magamat gyűlöletre gerjeszteni egy magatehetetlenül fekvő beteg öregember iránt. De nem tudom elfelejteni azokat a gondolatokat, amelyeket még az egészséges Kádár János iránt tápláltam.

Mert az igaz, hogy 1849. október 6-a után is volt terror, bosszúállás. Haynau azért mégsem volt magyar, Haynau mégsem volt tagja a Batthyány-kormánynak, Haynau azért mégsem mondta azt a magyar forradalomról, hogy az forradalom.

Haynau mégsem mondta a magyar szabadságharcról, hogy az szabadságharc. Haynau 1848. március 15-én úgy gondolkodott a történtekről, mint október 6-án, és ennyiben Haynaut tisztelnünk kell, ahhoz képest, ahogyan Kádár Jánosra vagyunk kénytelenek gondolni.”

(Csengey Dénes néhány mondata 1989. június 15-én)

]]>www.konzervativok.blogspot.com]]> - A Flag Polgári Magazin Partnere