- 0
Nagy talány, hogy miről is tud vitatkozni Heller Ágnes és Bauer Tamás Paul Lendvaival. Illetve, hogy mennyi szót érdemel mindez. De mivel mindenki hosszasan hozta e nagy hírt, mi sem mehetünk el mellette.
Szóval: miről tudnak ezek vitatkozni? Talán, hogy melyikük tud gyalázatosabb hazugságot mondani Magyarországról. Vagy versenyezni abban, hogy ki gyűlöli jobban szülőhazáját. Mindenesetre Bécsig kellett annak menni, ki élőben is meg akarta hallgatni, hogyan válik ismét hazaárulóvá három igencsak kétes megítélésű balliberális (vagy mifene) figura. Nem mellesleg ez ma Gyurcsány Ferenc szellemi holdudvara.
Össze is hordtak hetet-havat. Megmondták a tutit. Volt itt „hidegháborút folytató Orbán”, diktatórikus berendezkedés, vagy éppen „leválthatatlan párt”. „Horthy-rendszerhez hasonlatos” diktatórikus Orbán-rendszer. És persze hülye, becsapott, manipulált, agymosott magyar polgár, aki most is a regnáló kormányra szavazna. Ja és ne feledkezzünk meg a szokásos meséről: sok a rasszista és az antiszemita magyar.
Heller Ágnes múltja és jelene jól ismert. A filozófusasszony, (aki néhai férjét is elárulta, csakhogy mentse a bőrét), gyakorlatilag havonta pocskondiázza Magyarországot. Máskor pedig a magyar embereket alázza meg, vélt rasszizmusuk miatt, valamelyik európai liberális napilapban. Fel sem lehet már sorolni botrányos megszólalásainak számát. Emlékezetes és említésre méltó viszont, mikor az Európai Parlamentben, szemrebbenés nélkül letagadta a 2006-os rendőrterrort, amiben legkedvesebb ex-miniszterelnöke Gyurcsány felelőssége is felmerült. „Senkit nem lőttek meg” – bagatellizálta a 2006-os politikai rendőrattakot Európa nyilvánossága előtt. Pedig egy filozófus Platón óta az igazságot tartja a legfontosabbnak.
De hát nincs itt min csodálkozni! Milyen filozófus is az, aki Kierkegaard Vagy-vagy című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír. „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy”. – írja. Szerinte a liberális-polgári demokráciák ideje lejárt, és csak két történelmi választás maradt. Ő pedig – a 70-es években – egyértelműen Marxot választja. Az 1994-es kiadásban viszont már így szól ugyanennek a könyvnek, ugyanazon előszava: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval a nagy elbeszélésről, és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam”. Ez aztán pálfordulás! Marxistából liberális, majd mára a demokrácia leghangosabb bajnoka. Röhej, egy igazságot kutató filozófustól!
A boszorkány egyébként, ha éppen nem az ország lejáratásán ügyködik, manapság Gyurcsány rendezvényekre jár... Seprű nélkül ugyan, de sokat repül ezért mostanság Budapestre. Folt a zsákját – tartja a mondás.
Az est másik főszereplője, Bauer Tamás, nagy terhet hordoz lelkében. A család és a neveltetés terhét. Apja, Bauer Miklós, az egykori ÁVÓ és ÁVH kínzótisztje volt. A körömletépéseiről volt hírhedt. Marosán György már 1962-ben „körmös-Bauernek” nevezte egy nyilvános beszédében. Ismert volt továbbá újító szellemisége, kreativitása – mármint a kínzások területén. Például a fejre csöpögő víz, vagy a fejen elhelyezett és gumibottal vert, visszhangzó vödör, melyek őrületet okoznak. Ezek mind az ő szellemi termékei voltak. (Copyright Bauer) Habár felelősségre sohasem vonták (jellemző a rendszerváltásra) több szemtanú is különösen kegyetlen, szadista emberként jellemezte. Ráadásul megállapítható felelőssége Ries István, egykori igazságügy-miniszter halára kínzásában is. Kíváncsiak vagyunk: járt -e a kis-Bauer apa „dolgozójában”?
Mondják: a gyermek nem felelős apja bűneiért. Mindenesetre olyan nagy feszültség azért nem lehetett közöttük, hisz az emberkínzó Bauer Miklóst saját fia hozta össze Eörsi Mátyás párttársával, a rendszerváltás után, akik ezután közös ügyvédi irodát nyitottak. Furcsa, ugyanakkor jellemző és jelképes történet ez. Eörsi Mátyás az emberi jogok védelmére létrehozott Európa Tanácsban tevékenykedett Gyurcsány megbízásából, miután közös vállalkozást irányított az embereket kínzó állami terrorszervezet egykori tisztjével. De ez legyen az ő lelkiismeretének problémája.
Bauer Tamás egyébként szintén az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. Az állampártból az abortuszról vallott megengedő nézetei miatt zárták ki 1974-ben. Szerinte a kádárizmusban túl szigorú volt a terhességmegszakításról szóló törvény. Így lett ő nagy liberális ellenzéki....
A rendszerváltás után szép karriert futott be Bauer a szadeszben. Parlamenti képviselőként jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben a liberálisok összeborultak az egykori kommunistákkal. Elárulva ezzel a rendszerváltást és a demokráciát. Bauer Tamás egyébként, amikor éppen nem a szülőhazáját gyalázza, Gyurcsány alelnöke a Demokratikus Koalícióban.
Paul Lendvait, a bécsi rendezvény vendéglátóját, szintén nem kell bemutatni. Orbán-utálatánál csupán a saját kényszeres személyiségzavara a legszembetűnőbb. Úgy szégyelli, hogy magyarnak született, mint azok a skizofrén emberek, akik egy napon arra ébrednek, hogy férfiből nővé akarnak válni. Vagy fordítva. Aztán milliókat költenek hormonokra és operációkra. Paul Lendvai már évek óta igyekszik átoperáltatni a lelkét. És milliókat költ Ausztriában, Magyarország lejáratására.
Bécsben gyalázkodott most Gyurcsány szellemi holdudvara. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Jó kis este volt ez, talán csak Gyurcsány udvari bolondja, a bértollnok Debreczeni József hiányzott. De csak egy kicsit...
Előző cikkCoolcat Károlyi és Badass Horthy
