Ma 2021 augusztus 01. Boglárka napja van. Holnap Lehel napja lesz.
32f5b202a1c2f9ec56664064438abd8f.jpg

Kádár János takarója

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

„Elvtársak – ismételgette gyakran Kádár János a vég kezdetét jelző hetvenes évek végén –, bajaink oka az, hogy már megint tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér.” Ismerősen csengő szavak, az elmúlt harminckét évben sokszor hallhatták különböző „hangszerelésben” a ma élő felnőtt nemzedékek.

Kádár ezzel a mondatával és a mögötte meghúzódó hamis és pusztító logikával megnyitotta a nagy magyar megszorítók hosszú sorát, Grósz Károlyon és Bokros Lajoson át Gyurcsány Ferencig. Minden nagy magyar megszorító a jelek szerint az ő „köpönyegéből bújt elő”, hisz mindenki mindig ezt az ívet követi.

Három fontos állításra épül ez a logikai ív. Az első, hogy a magyar nép magának köszönheti sorsát. Felelőtlenül pazarol, élősködik, és aztán tessék, itt az eredménye, a fenyegető deficit és a növekvő államadósság. A második állításában minden nagy magyar megszorító jelzi, hogy felelőtlen és léha népével szemben, ő bezzeg felelősen gondolkodik, és ezért most kénytelen visszavenni az eddig „ideiglenesen a nép területén állomásozó” százmilliárdokat, lévén, hogy ezek illetéktelenül kerültek hozzá. Ez volt mindig a „nem megszorítás”, mert a leleményes politikai retorika kiigazításnak, átszervezésnek, átépítésnek, vagy leggyakrabban egyszerűen „reformnak” nevezte ezeket a köznyelvben mindig is megszorításként élő intézkedéseket. Arról persze nem szólt a fáma, hogy e „felelősségteljes” uralmi elitek hogyan segítették elő azt, hogy a mindenkori „birodalom” zavartalan fesztelenséggel vágjon ki egyre nagyobb szeletet a magyar nép „takarójából”. Végül mindig volt egy harmadik állítás is, hisz, aki hazudik, az fél, és aki fél, az újra hazudni fog.

Ezért aztán a nép mentális egyensúlyát megtartandó, minden nagy megszorító azt ígérte, hogy így lesz „MAJDJOBB”. (MAJDJOBB volt már azoknak a programoknak is a neve, amelyeket a hetvenes–nyolcvanas években az Országos Tervhivatalban is futtattak a kezdetleges informatikai rendszereken.) Persze azt (sem akkor, sem ma) nem illett kétségbe vonni, hogy most is jó, de majd jobb lesz! Már, hogy azért lesz majd jobb, mert eltűnik a deficit és az adósság, és rohamosan emelkedik majd az életszínvonal.

Ahogyan említettem, Kádár János alapvetése nyomán 1979-től ismétlődnek ezek az ígéretek, így először is azt kellene azonosítani, hogyan lett nekünk jobb. Annál alkalmasabb jelzőszám, hogy ez alatt a harminckét év alatt egy átlagkereső reálbére a harminchárom évvel ezelőtti, 1978-as szintre ment vissza, félreérthetetlenül megmutatja, hogy a magyar társadalom döntő többsége – legalább nyolcvan százaléka – számára nemcsak jobb nem lett, de egyértelműen egyre rosszabbá vált a helyzet. Ez nagyon kellemetlen hír, de minden rosszban van valami jó. Ebben pél­dául az, hogy a magyar társadalom most már megkönnyebbült sóhajjal jelezheti a mindenkori uralmi eliteknek az alábbiakat:

Kedves uralmi elitek!

Miután az elmúlt harminckét évben a bérem reálértékét visszavittétek a harminchárom évvel ezelőtti szintre, most már, hála Istennek, visszamenőleg is megdőlt minden olyan állítás, amely az én vélelmezett túlfogyasztói, léha, felelőtlen hedonizálásomban látta a permanens válság fő okát. Hiszen, ha mindig ez volt a hivatkozási alap, aztán visszavittél az első megszorítás előtti szintre, és az adósság nemcsak, hogy nem tűnt el, de sokkal nagyobb, mint volt, akkor én semmiképp sem lehettem – és nem is lehetek – a deficit és az adósság okozója. Ezért jelzem, hogy meggyanúsításom helyett a jövőben szíveskedjél valami hihetőbb hazugságot kitalálni, mert én biztos, hogy nem lehettem mindennek a felelőse.

Szerencsére ma már egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy soha nem volt és ma sincs szó arról, hogy a magyar nép tovább nyújtózkodott volna, mint ameddig a takarója ért. Sokkal inkább arról, hogy a globális hatalmi rendszer a buzgó kollaboránsok segítségével először a tudatos el­adósítás, majd a tudatos kiárusítás brutális „ollójával” egyre hatalmasabb csíkokat vágott le (és vág ma is!) arról a bizonyos „takaróról”, így mára már valóban kevés maradt belőle. És a fogyatkozó takaró alatt összekucorodva didergő, kizsigerelt és megalázott magyar társadalom ennek nyomán egyre fenyegetőbb kutyaszorítóba került. Ha nem tesz semmit, akkor egyre lepusztultabb állapotában lassan fogyatkozó teljesítményével valóban rászolgál a neki odalökött szimbolikus bérek alamizsnáját kísérő becsmérlésre.

Ha viszont nem akarja, hogy „családüzemei” „lerohadjanak”, akkor inkább hitelt kellene felvennie, várva a jobb időkre (a „szebb jövőre”?!) , amikor majd nemcsak a felvett hitelt és annak kamatos kamatait lesz képes visszafizetni, de végre méltó életet is teremthet magának. Ám e vészterhes időkben, úgy tűnik, lassan kiderül, hogy ez a várakozás tragikus tévedés volt.
Az idők nemcsak, hogy nem fordulnak jobbra, de tartósan romlani fognak, a hitelek segítségével zajló túlélés reménye pedig végzetes illúziónak bizonyult. Az eladósodás ugyanis az eddigiek mellé egy újabb, még pusztítóbb szivattyút illesztett, amelynek nyomán a magyar „családüzemek” nagy részének szétzilálódása visszafordíthatatlannak látszik.

A legfájdalmasabb az egész történetben az, hogy az uralmi elitek hazug vádjai a magyar társadalom felelőtlen, léha élősködésről részben, sajnos, „önbeteljesítő jóslatnak” bizonyultak. Ám ahhoz végtelen cinizmus kell, hogy ezért a kiprovokált lepusztulásért e kollaboráns elitek minden felelősséget és következményt a szétroncsolt népre hárítsanak.

Közeleg az idő, amikor nem marad más hátra, mint a dolgok „nevükön nevezése”, Kádár János végleg szétfoszlani látszó „takarójával” kapcsolatban is.

Bogár László, magyarhirlap.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Gazdaság (659) Történelem (14) Tereb (138) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (255) Mondom a magamét (5465) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1456) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Egészség (50) Mozi világ (440) Belföld (6) Sport (729) Jobbegyenes (2083) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Politika (1578) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (505)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>