Erkölcsi holttestekből nem lehet alternatívát kínálni. Márpedig az alternatíva elemi föltétele a demokráciának. Jelenleg nincs komolyan vehető alternatívája a kormánytöbbségnek, mert velük szemben túlnyomórészt kriminalizált egyedek erőlködnek.

Aki ott volt az őszödi beszédnél, vállalhatatlan.

Akik az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után kiálltak a Hazugságrém mellett, kiírták magukat az európai demokráciából. A „korrupcióval telit pártot” maguk a választók selejtezték ki, ők már csak az elszámoltatásra várnak.

De az őszödi beszédet megtapsoló fantomok ma is a parlamentben ülnek.

Vagy oda visszakészülnek. Állítólag külföldi segédlettel. Valakiknek az az érdekük, hogy az erkölcsileg már megsemmisült figurák visszaoldalogjanak a hatalomba, és ott érvényesítsenek szempontokat, törekvéseket.

Az adófizetők érdekeivel ellentétben.

Még van elrabolható érték az országban, még kiszivattyúzható valamennyi pénz a tagállam közös kasszájából. Ezért kell a Hazugságrém valamikori csicskásait visszasegíteni a döntési lehetőségekhez, a pénzszivattyú kapcsolójához.

Ha erkölcsi párák, akkor is.

A társadalom jól védekezik. Továbbra is a haramiák ellen fejezik ki véleményüket a polgárok az őket megkérdezőknek. A lókötők azonban tovább kísérleteznek – mert ezért fizetik őket. Részben az államkasszából árad hozzájuk a pénz.

De állítólag külföldről is.

Az egyiket felbérelték, és tanácsokkal is folyamatosan ellátják. A másik maga bérelt föl egy gátlástalan, de a romboláshoz kitűnően értő specialistát. Vibrál a gyűlöletprogram; az úgynevezett „kulturális” rendezvényeken is tajtékzik a kampány.

Jó arcokat is megjelentetnek alantas célból.

Így a demokráciától egyre távolabb téved a társadalom. A leszerepeltek szerepelni akarnak. Kiszolgálták ugyan a hazugságpolitikát, csicskásaivá váltak a Hazugságrémnek, velük elképzelhetetlen bármilyen demokrácia.

De a demokráciát „védik”.

Pedig összegyűjtöttek már annyi vagyont, hogy ráülhetnének, és hagyhatnák a politikát a hiteles embereknek. De nem. Ők maguk akarnak tagállamot vezetni, ők, akik „végighazudtak másfél-két évet, tudták, hogy amit mondanak, nem igaz.”

Trükkök százaival a nagyobb Közösséget is félrevezették.

Hazugságpolitikusok akarnak szavazatokat kapni. Épp azoktól, akiknek hazudtak. Akiknek unokáit is adósságtengerbe lökték. Remélik, hogy négy év elég volt a társadalmi amnéziára. S arra, hogy bűneiket utódaikra fogják.

Külföldi hazugságszakértőt is felfogadtak.

Ugrásra kész a Hazugságrém, visszaszökkenést fontol a ciántablettás tulok, szívósan alapoznak a vakolók, hálót szövöget a rezidentúra. Bőszültségük az „ez a harc lesz a végső” jellegből lobban. Az ellenfelekben ellenséget látnak.

Ellehetetlenítik a demokráciát.

Mégis magasabb parancs, hogy féktelen gyűlölködésükre a szeretet szava válaszoljon.