„Mégiscsak felháborító”, fogalmazott egy CDU-s képviselő, „hogy miközben számos holokauszt-túlélő megalázóan alacsony járulékokból tengődik, addig Göbbels és társai több ezermárkás juttatással, háborítatlanul élnek Berlin Charlottenburg nevű kerületében.”

Az NSDP (Nemzetiszocialista Német Párt, a korábbi Nemzetiszocialista Német Munkáspárt utóda) honatyái felháborodottan utasították vissza a vádakat. „Idős, beteg emberekbe akarnak belerúgni? Köztük az az Edit Stein, aki tudvalevően a testét bocsátotta áruba?”

A kereszténydemokraták bocsánatérésre szólították fel az Auschwitz poklát megjárt képviselőn gúnyolódó Rudolf Hösst, ő azonban csak a vállát vonogatta. Egy másik kormánypárti előterjesztő az utcanevek megváltoztatásának szükségességéről beszélt.

– Tűrhetetlen, hogy 21 évvel a világháború után még mindig utca viselje Heydrich nevét, a Mein Kampf térről vagy a Sörpuccs sugárútról nem is szólva. Hitler szobrának a Bundestag melletti elhelyezése ugyancsak anakronisztikus, és sérti az előző rendszer áldozatainak emlékét.

Hermann Göring (aki 1949 és 53 között miniszterelnök volt) cinikus mosollyal kérdezte a plenáris ülésen:

– Ez ma a legnagyobb probléma? Komolyan gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a német társadalmat az izgatja, van-e Sturm Abteilung körút Münchenben? Mennyi pénzbe kerülne a táblák lecserélése, az okmányok kijavítása? Inkább azzal foglakozzon a kabinet, hogy törlessze rendesen a Marshall segélyt, és fizesse a jóvátételt.
– Jó, hogy említi! Hiszen a jóvátétel az Önök politikájának, az elvesztett világháborúnak a következménye! Viselnek ezért bármiféle felelősséget?
– Ugyan! – kacagott Himmler. – Ezek húsz évvel ezelőtti dolgok. Ne révedjünk már mindig a múltba, uraim!

Ungváry Zsolt, demokrata.hu