- 0
Michel Houellebecq-et a legtöbb fészbukkfüggő ismerheti, mert ő a „kiábrándult értelmiségi” nevű mém arca.
A legnagyobb poén most, hogy épp január 7-én, azaz a lövöldözés napján jelent meg Soumission – azaz Alávetettség című utópisztikus-szatíra regénye, amiben Franciaországot egy muzulmán elnök irányítja a saría alapján. A könyv már megjelenése előtt botrányt kavart: és miután Marine Le Pen konkrétan elismerően nyilatkozott róla, már kapta is az ívet. Aztán jött a lövöldözés, és nem kis esélye van Michel bácsinak arra, hogy újra, majd 20 évnyi intellektuális száműzetés után újfent a toplisták tetejére röppenhessen.
Michel Houellebecq karrierjét igazi francia csárlihebdóként kezdte: komcsi szélsőbalos sálashippi francia értelmiségi arc, aki a pornográfiát súroló, ultra-lehúzós agyhalál ateista-nihilista novelláival vívta ki a csárlihebdók rajongását. Az összes párizsi Foucault-függő, hatvannyolcas francia liberálkomcsi értelmiségi elmehagyott Michel Houellebecq mániában szenvedett a kilencvenes években, amikor ez a fajta posztmodern pornó-nihilizmus a toppon volt. De az öreg megirigyelhette Csurka István babérjait, és a hirtelen jött sztárság kapcsán publikált egy könyvet 2001-ben, Platform címmel, ami kb. olyan volt neki, mint Csurkának az a bizonyos tanulmány. Iszlamofób, szélsőjobboldali, nihilista, tabudöngető, saját fészkébe szaró, és sorolhatnánk azokat a vádakat, amiket azzal okozott, hogy saját „köztársaságpárti, liberális tabuival” szemben pont olyan nihilista módon volt bunkó, mint az összes többivel, és hát ugye ezt nem szabad.
Houellebecq ugyanis mint mondtuk, egy igazi 100% Charlie Hebdo, aki számára ez a bizonyos „köztársasági laicité és szabadságeszmény” pont annyira üres és semmitmondó dogma, mint az egyéb vallások elképzelései. Michel bácsi az iszlámot primitív vallásnak tartja, és néhol már-már azon lamentál, hogy Európa és azon belül Franciaország totális elidegenedése, gyökérvesztése, a kereszténység és az „Európai etika” végleges elmúlása azt eredményezi, hogy 2030-2040 környékére, pusztán biológiai alapon, az iszlám, mint virulens és erős ideológia végleg elsöpri a döglődő köztársaságot. Amelynek húsát zabálva aztán kinő a Francia Iszlám Kalifátus, a hozzá hasonló maradékokat úgy söpörve el, mint a frankok a gallokat, a gótok a rómaiakat, stb. Hát ez a gondolat nagyon nem fér bele a „balos kánonba”, a sztárírót sikerült a kétezres évek elején először perbe fogni, hisz „uszít a vallások közt”, másrészt a kétezres évek közepére egy marginalizált, csak az akadémiai irodalmár körök számára ismert szereplőjévé tenni az intellektuális életnek.
2006-ban a németek a sztárkorszak regényéből az 1998-as „Elemi részecskékből” csináltak egy közepes sikerű fesztiválfilmet, amiben aztán saját vállukat veregetve adtak is gyorsan rá egy Ezüst Maciot. De az is csak azért tudott futni, mert a regényben egyébiránt erősen jelen lévő tabudöngetések és metaforák amolyan szoftpornóvá puhítva feleltek meg a „PC-kódex” igényeinek, és kínosan kerülgették azt a témát, ami már a regényben is feltűnik: a ’68-as hippik tulajdonképpen erkölcsi, emberi értékeiktől totálisan megfosztott zombik tömegét gyártották le, akik ok és cél nélkül lézengenek Európa díszletei között. Amíg ez csak egy lehúzós liberális toposz, addig oké. Amikor ebből a párizsi merényletek lesznek, rögtön tabuvá lesz.
A jól ismert kettős mérce.
Ha kicsit jobban benézünk ama bizonyos „köztársasági eszmény” mögé, láthatjuk, hogy a francia szekularizmus korántsem békés, kedves, szeretetre méltó, hanem már-már sátáni erő, amihez képest az inkvizíció egy cserkésztábor, az iszlám saría meg egy korrekt elképzelés. Már az „Trial verzió” amit 1789 után épp a franciák kezdtek el feltelepíteni Európa történetében, a „Guiottine” nevű nagyszerű találmánnyal gazdagította azt, ezzel megismertetve velünk az „osztály alapú népirtás” fogalmát, amit aztán sikerült is a Francia Forradalom eszméjébe belebolondult kommunistáknak egészen a szibériai GULAG rendszeréig fejleszteni. De a francia forradalomnak köszönhetjük az első szisztematikus népirtást is Vendeé-ban, amit aztán a nagyszerű amerikaiaknak sikerült az indiánokon kimaxolni szintén a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, emberi méltóság, felvilágosodás, fejlődés, haladás és hasonló ideológiai dogmák mentén.
Mert hát vannak szabadok, és picit szabadabbak, egyenlők, és akik náluk egyenlőbbek.
A vallásüldözés terén szintén nem kellene sokat ugrálnia pont a Francia Államnak, amelyik az első nyíltan ateista és erőszakos vallásüldöző formáció volt, amelyiknek eme „vívmányait” jelenleg a kommunista Kínában élvezhetik a jóformán pármilliós kisebbséggé irtott buddhisták, mint Kína „modernizációjának” egyik jeles eredményét. De a „nemzeti kisebbségek elnyomása” témáról is mesélhetnének a bretonok és baszkok például, vagy a „kisebbségi kollektív jogok” témakörről meg az elszászi németek, az occitánok, normannok, francia vallonok és sorolhatnánk tovább, arról nem beszélve, hogy Erdélyben is a „francia köztársasági eszmény” az, amire a románok hivatkozva asszimilációs prés alatt tartanak másfél millió magyart. Ha pedig az etikai-filozófiai és intellektuális romlást nézzük, azt a szemmel látható és mondjuk úgy a „felszínt ellepő” nyílt szexualitás, relativizmus, fogalmi zűrzavar jelent, szintén főt hajthatunk 1968 „szellemisége” és a Sartre és komcsi társulata illetve a posztmodern értelmiség áldásos tevékenységének, hogy aztán a Charlie Hebdo magazin, mint ennek az „értelmiségnek” egyfajta sajátos terméke egyáltalán létrejöhessen, eredetileg épp De Gaulle-ellenes szélsőbaloldali pamfletként. Nos, ezek után állíthatjuk azt, hogy a „szabadság egyenlőség és testvériség eszménye” amibe most a Kouachi fivérek beleeresztettek egy sorozatot lassan 300 éve konkrétan inkább számít Európában egyfajta lassú mételynek, semmint valami védendő, szolidaritást érdemlő, értékes dolognak.
A szolidaritás tehát kizárólag az áldozatokat és azok családját illeti meg, és ezzel a dolog végleg le is van zárva. Mert minden további lépés, ideológiai vagy bármilyen kiterjesztés, allegorikus értelmezés csak oda vezet, hogy ebben a meccsben korántsem ott húzódnak a valódi törésvonalak, hogy egy hanyag mozdulattal elintézhetnénk „a jóságos áldozatok és az ő tiszta eszméik, versus őrült terroristák és az ő elborult marhaságuk” értelmezés mentén, rakosgatva magunkra olyan jelzőket, amiket ha picit is átgondolunk, biztos nem vállalnánk. De hát Michel Houellebecq is kb. leszarja ezt, velünk együtt. „Nem gondolom, hogy provokálni akarnék bárkit is, egyszerűen azt hiszem, hogy alapjaiban hazug dolog az, ha valakinek az idegeivel játszanak. Azt hiszem, hogy van egy intellektuális fejlődés, egy történet, ami megy régóta, és hogy ennek véleményem szerint, reális következményei lesznek. Erről szól a regény” – nyilatkozta az Alávetettség kapcsán Michel Houellebecq.
Mi meg erre azt tudjuk mondani: egyetértünk.
Valóban van egy folyamat, ami a franciáknál most érik be az utóbbi két évtizedben. Szemmel látható, hogy ami olyan jól ment a bretonokkal, occitánokkal, normannokkal, elszásziakkal, megakadt az algériaiakon. Míg Napóleont tekinthetjük akár a franciák Klaus Johannisának, addig a „muzulmán szélsőségesek” kb. olyasmi srácok lehetnek iszlám szemszögből, mint voltak anno Asterix és Obelix a mocskos rómaiakkal szemben. Pont úgy van ez, hogy ami a rómaiaknak ment a hispánokkal, gallokkal, trákokkal, az a folyamat akadt meg a gótokon valamikor 400 körül, a következmények meg ismertek. „A barbárok a kapuk előtt vannak.”
Ezt a gondolatot boncolgatja Michel Houellebecq is a könyvben. Michel Houellebecq vázolta forgatókönyvet mi magyarok pláne megértjük, hisz történelmi tapasztalatunk, hogy ami nekünk is olyan jól működött a kunokkal, palócokkal, besenyőkkel, az egyébként muzulmán böszörményekkel, később a svábokkal, részben a zsidókkal, tótokkal, az akadt meg a szerbeken és a románokon.
A következmények meg számunkra is elég jól ismertek.
www.tutiblog.com - B. Boogieman
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
Előző cikkMire jó egy terrorcselekmény?
