Ha őszintén „Hazugságpártnak” nevezné el új csoportosulását, akkor is köréje gyülemlene egy népes csőcselék. Nemcsak az ebédjegyen vett plebszből. Hanem a szellemileg mélyre lesüllyesztett, egyébként talán tehetős társadalomrészből is.

A demokrácia defektje.

Újra hazugságvészt akar árasztani Közép-Európára a szélsőség. Az a rém, aki magas pozícióból végighazudott másfél-két évet; tudta, hogy amit mond, az nem igaz, újra magas pozícióra tör.

Balgának nézi a társadalmat.

És felsorakozik mögéje a fehérgalléros csürhe. Ennek egy része nyilvánvalóan megvásárolt horda. A pénz ugyanis a hazugságpolitika mögött temérdek. Maga az óriásplakát-kampány sok-sok lélegeztető gép árába kerül. Sok család fizethetné ki belőle hitelrészletét.

De a hazugságpolitika fontosabb a Központnak.

Fizetik a kampányt és a csürhét is, kerül, amibe kerül. Zsivajog azonban a Hazugságrém körül egy megfizetetlen csorda is. Ők „hisznek” vezérürüjükben. A hazugságpolitikát látják korszerűnek, előrevivőnek.

Ők a Korrupt Párt „kultúrpolitikájának” áldozatai.

Együgyűségük csak a populizmust „veszi”. Indulataik csak a demagógiára gerjednek. Ezt a gügyeséget gyökereztette meg sokéves „kultúrpolitikai” dominanciájával a Korrupt Párt. A bugyuta tömeg kifejlesztése – „kitenyésztése” – volt a cél.

Társadalomrombolásuk eredményes volt.

A Hazugságrém fejének kiplakátolása ugyancsak társadalomrombolás. Annak rendkívül súlyos változata mégpedig. Egy szélsőségesen hazug lény fejének rivaldafénybe állítása orrba veri a becsületes embereket.

 A csalás még hivalkodik is.

Megúszta a felelősségre vonást. Megőrizhette kérdőjelesen szerzett vagyonát. Az igazi tulajdonosoktól államilag elrabolt villájában maradhatott – és most újra a még nagyobb hatalomra veti magát.

Ennek esélye nulla, mert elvtársai is megvetik.

Ezzel ő maga is tisztában van. De nem is a valós hatalomszerzés a lényeg. Most. Hanem a magamutogatás. Négy és fél évig reflektorfényben volt. Megszerette a porondot. De most nincs közpénz önreklámozására. Ezért más forrásból fizeti falragaszait.

Kiteszi beteg ábrázatát az emberek elé.

Nézzetek. Csodáljatok. Bámuljatok. Bálványozzatok. Rajongjatok. Dicsőítsetek. Bolonduljatok értem. Sóvárogjatok visszatértemért. Őrjöngjetek nagyságom újraéledéséért. Tomboljatok a gyönyörtől, hogy láthattok újra.

Tajtékozzatok szépségem felragyogásán.

Igen. Ez már a betegség elhatalmasodása. De van rá keret. Van csőcselék, amely mögéje bomol. Van csürhe, mely a politikai életben is támaszt ad neki. Van alattomos banda, amelyik hideg számítással szervez: ez az ő érdekeiket szolgálja.

Egyfajta fenyegetés is a rémplakát.

Jelképesen Münnich elvtársat jeleníti meg. Nála még mindig jobb Kádár. Ezt is üzenheti burkoltan a Központ. Azaz ijesztésként tapétázták ki az országot a Hazugságrém pofázmányával, de nem azzal a korábban elhíresedettel, amely orvosi eset mivoltát jelzi.

Aláaknázzák a demokráciát. Ágyúzzák a köztársaságot.