Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
a3ec8ad8dfc4eae196a724aaeb6b2dfe.jpg

Lúzer ország?

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Talán az a baj, hogy soha nem nyújtottuk a markunkat? Valamiféle dzsentri büszkeségből? Kommunista gőgből? Nem tudom, de a köröttünk lakók csak nevetnek rajtunk és kihasználnak...

Ha már úgy alakult, hogy cölöpökkel vertünk éket a nagynémet egységet megbontó falba, talán jobban is kijöhettünk volna a dologból, semmint semmittevő politikusaink kitüntetésének örülni. Talán jól jött volna valamennyi német márka. Nem hitelnek, inkább befektetésnek, adósságelengedésnek...

 Az eufória, amikor összeomlott a kommunista világ, nem sokáig tartott, de ha kiáltoztunk volna a romjain, hogy engedjék már el az addigra már sokszorosan visszafizetett adósságunkat, lélegzethez juttathatta volna a magyar gazdaságot is.
 
 
A németek valóban hálásak voltak nekünk, s hálás lehetet volna egész Kelet-Európa. De „nem tetszettünk forradalmat csinálni”, inkább megbocsátottunk országunk tönkretevőinek. Olyannyira, hogy vissza is szavaztuk őket a hatalomba.
 
De mindegy, hogy a korai „demokráciában” milyen színe is volt a regnáló hatalomnak, siettünk alapszerződéseket kötni románokkal, szlovákokkal, ukránokkal. Csak éppen azokról a százezrekről-milliókról feledkeztünk meg, akik ugyanazt az ősi nyelvet beszélik, mint mi, „szerencsésebb” magyarok itt, a Duna-Tisza közén.
 
Pedig kérhettünk volna nekik személyes autonómiát, vagy akár területit (Erdély, Kárpátalja, Csallóköz). Ha akkor nem, később, amikor a NATO-hoz csatlakoztunk. Mert Amerikának valószínűleg nem a deli vitézeinkből álló operetthadsereg kellett, hanem a terület, ahonnan felszállhattak a gépek Szerbia bombázására. Magyarországról mentek magyarokat (is) bombázni... meghasonlott egy nép vagyunk...
 
Olyannyira, hogy még a véreinket is elfelejtjük. Mert amikor betojtunk a 23 millió román munkavállalótól (hej, tovább állt már jó részük epret szedni spanyolba) talán csak annyit kellett volna kiáltani: sebaj, jöjjenek, de jön velük majd 2 millió magyar is...
 
Évtizedek óta kínlódunk, hogy legyen már magyar nyelvű oktatás a határokon túl, s közben karba tett kézzel nézzük (no jó, lehet, egy kicsit csikorgatjuk a fogunkat), ahogy bezárják az iskolákat, ahogy megvernek egy lányt az utcán, mert magyarul beszél, ahogy szégyenletes nyelvtörvényeket fogadnak el, ahogy a határhídról visszafordítják a köztársasági elnökünket.
 
 
Lúzer ország lettünk? Akibe bárki beletörölheti a bakancsát?
 
De mit csodálkozunk? Gyermekeink nem tanulnak meg normálisan írni, olvasni, számolni, plázába járnak és nem táncházba, amerikai filmeken szocializálódnak (na ja, ki ülne be egy Szuperbojzra, mégha magyar is?). A nyugdíjasok számolják a napokat a választásokig, hátha kapnak egy kis alamizsnát. S közben uraink, akiket mi magunk ültettünk önnön nyakunkba csak lopnak és hazudnak, időnként szemet lőnek ki és jól meggyomroznak bennünket.
 
De boldogok vagyunk, ha felvehetjük a legújabb fogyasztási hitelt, áldozva Mammon oltárán. 
 
Mert mi magyarok nem vagyunk mások, csak antiszemita, homofób mucsai parasztok, akik ráadásul nácik, fasiszták és persze cigánygyűlölők. Még csoda, hogy megtűr bennünket a Föld a hátán...
 
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Jobbegyenes (2778) Sport (729) Egészség (50) Flag gondolja (36) Mozi világ (440) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (537) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (310) Titkok és talányok (12) Tereb (146) Szépségápolás (15) Nézőpont (1) Életmód (1) Vetítő (30) Történelem (17) Rejtőzködő magyarország (168) Gazdaság (702) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1582) Gasztronómia (539) Belföld (10) Autómánia (61) Nagyvilág (1309) Kultúra (6) Mondom a magamét (7501)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>