Bár kétségtelen, hogy kalandos, de túl kockázatos is egy csoportban lenni Pakisztánnal és Venezuelával. Tudniillik – a Bloomberg összefoglalója szerint – a forint volt a legrosszabbul teljesítő európai valuta az elmúlt három hónapban. Olyannyira, hogy a görögöket nem számítva az uniós országok közül Magyarország csődkockázata nőtt a legnagyobb mértékben. Valószínűleg az úgynevezett nem ortodoxnak nevezett intézkedések is „bejátszanak” ezen a téren. Talán nem kellene mindent az euró válságára fogni, hiszen a svájci Credit Suisse friss elemzése is arra világít rá, hogy a hazai fizetőeszköz az utóbbi időszak legnagyobb vesztese: a feltörekvő piaci devizák rangsorában a forint az utolsó helyre esett vissza. „A költségvetési fejlemények felelősek a forint sokkal rosszabb megítéléséért” – derül ki a svájci nagybank összeállításából.

Arra, hogy pontosan milyen pénzügyi körökre is gondol a kormány, amúgy van sejtésünk. Például a Nemzetközi Valutaalapra, mert a kabinet első és második gazdasági akcióterveivel tabukat döntött. A teljesség igénye nélkül: ágazati különadók bevezetése, elrugaszkodás a klasszikus IMF-kottától és a magán-nyugdíjpénztári rendszer beolvasztása. De sérthetjük még a nemzetközi hitelminősítők érdekeit is, hiszen a kabinet nem akar belenyugodni az „alapigazságba”, miszerint a hitelminősítőknek mindig igazuk van.
Ha pedig nincs igazuk, az imént citált, főszabály lép életbe. Még akkor is, ha a hitelminősítők megégették magukat a világgazdasági válság idején. Továbbá aggodalommal tölti el a kormány ténykedése a Magyarországon működő bankokat is. Tény, olyan verdikteket hozott a kormány – mindenekelőtt a bankadót és a devizahiteles végtörlesztést lehet említeni –, amelyek nem pusztán zavart, hanem százmilliárdokban mérhető anyagi veszteséget is jelentenek a magyarországi pénzügyi rendszerben.

Bizonyos pénzügyi körök sértése azonban hatalmas károkat okoz: úgy tűnik, tartósan háromszáz felett állapodott meg az euró a forinttal szemben, míg egy svájci frankért 250-et is elkérnek. Ha pedig a görög válság eszkalálódik, a forint árfolyama elszállhat. Utóbbi a bankrendszert roppanthatja meg, míg az államadósság finanszírozásának esetleges problémái magát a magyar államot. Cseppet sem mellesleg nem kelendők állampapírjaink, amely a jövőre nézve financiális és „nagypolitikai” (mire jó az IMF?) gondokat idézhetnek elő. Tulajdonképpen egy hét leforgása alatt az állam háromszor nem tudott államkötvényt kibocsátani, mert kevés volt a vásárló.

S itt van még a legfájóbb pont: a magyar gazdaság növekedési potenciáljának egyelőre lőttek. Már Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, az első Orbán-kormány pénzügyminisztere is úgy tartja: optimista a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban feltüntetett másfél százalékos bővülési terv. Valószínűleg rózsaszín adat a beruházások gyarapodási indexe is, csakúgy mint a fogyasztás növekedése, inkább a stagnáló jövedelmek mellett megszűnő munkahelyekre és mind magasabb adókra kell berendezkednünk.

Egyébként nem az a gond, hogy a kormány háborút indított az államadósság letörése érdekében, vagy éppen „izmozott” az IMF-fel és a bankokkal, hanem: ezek az intézkedések tovább növelték az ország pénzügyi sebezhetőségét. Márpedig bennünket a külföld finanszíroz. Ráadásul újból pénzügyi és gazdasági krízis előtt áll Európa, s ilyenkor az egyébként is kockázatos országok, gazdaságok értékelődnek le.

Csaták helyett tárgyalásra, kiegyezésre lenne szükség azokkal a bizonyos pénzügyi körökkel.