Ma 2021 szeptember 17. Zsófia napja van. Holnap Diána napja lesz.
30af909fc47722f4dc7f34df1b9ad0f1.jpg

Gyomrok és elnökök

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kezdődött azzal, hogy Stumpf András, a Heti Válasz újságírója cikket tett közzé Sólyom László ürügyén. Odaüzent a Népszabadságnak, hogy mostani születésnapján ne dicsérgessék, ne sajátítsák ki Sólyom Lászlót, mert a volt elnök a Heti Válasz és az ő személyes hőse.

Tegnap Tóth Ákos válaszolt a Népszabadság online oldalán a sokatmondó Stumpf András gyomra című írással, és némiképp meglepően arra a következtetésre jutott, hogy Sólyom László az ő hősük is, Stumpf tehát ne hazudozzon itt („akár tudatlanságból, akár szándékosan”) mindenfélét, és egyébként is – írja még a szerző – bár gyakran bírálták a múltban Sólyom Lászlót, de olyankor is tisztelték, és nem csak a posztja miatt.

Hogy a felek közül kié Sólyom László, arról vitatkozni is felesleges. A Heti Válaszé mindenképpen. Következetesen kiálltak mellette az első pillanattól, és távozása óta sem rejtik véka alá, hogy alkalmasnak találták volna a folytatásra. Ez tehát nem is kérdés, arról viszont érdemes eltűnődni, mióta szereti a Népszabadság ennyire a volt államfőt.

Maga Tóth Ákos leplezi le a népszabis üzelmeket, amikor cikkébe linkeli Nagy N. Péter 2005-ös írását, és azt állítja, hogy lapja ebben a vezércikkben „érvelt Sólyom László elnökké választása mellett”. Én elolvastam a bátor, nagy ívű, korát megelőző vezércikket (milyen sokatmondó mellesleg, hogy eredeti címe még kérdőjelesen: A tökéletes utazó indulhat?; de 2012-es citátumakor Tóth már lefelejti a kérdőjelet, és miután a kettő nem ugyanazt jelenti, az írásjelek önkényes használatát bevezető jelenséget bátran elkeresztelhetjük népszabadságizmusnak). Egy vak hangot nem találtam ebben a cikkben arról, hogy a Népszabadság Sólyom megválasztását sürgetné, a legkeményebb állítás a következő: „Megtörténhet, hogy Gönczöt éppen Sólyom váltja a köztársasági elnöki székben, írtam az alkotmánybíró visszavonulásakor, 1998-ban. Nem volt igazán eredeti a feltételezés, de a cikk alatt csak egyetlen aláírás szerepelt. A mostani felhívás száztízszer több szignóval jelent meg. Ez azonban semmit sem mond az esélyekről” – amiből világosan kiderül, hogy a Népszabadság 2005-ben még úgy vélte, a meccs korántsem lejátszott.

Én is barangoltam egy kicsit a világhálón, és megtaláltam Debreczeni József 2007-es cikkét, amelynek a sokat próbált szerző nem mondjuk a Tisztelgő vallomás az államelnök úrról címet adta, hanem ezt: Elnök vagy király. Ebben Debreczeni nagy komolyan arról elmélkedik, hogy Sólyom imádja a monarchiát, neki is van főbírója, hoppmestere, kamarása, jó lesz tehát vigyázni ezzel az emberrel, mert a végén még eltörli itt nekünk a köztársaságot.

És ez a hagymázas izé nem a Heti Válaszban, hanem a Népszabadságban jelent meg.

Azt készséggel elismerem, hogy 2010-ben már jajveszékelő hangnemben siratták a sólyomi éveket a népszabadságosok, de tét nélkül nem olyan elegáns, mint felkarolni az elnökségre esélytelen közéleti embert. Mert a Heti Válasz, de akár a Védegylet vagy a Fidesz–KDNP nem úgy támogatta Sólyom jelölését, hogy biztos befutó lett volna. Akkor és ott – emlékezzünk csak a parlamenti felállásra – mindössze az volt a kérdés, akad-e megfelelő közös jelöltje az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Nem akadt, így futott be az ellenzék jelöltje. Ha az MSZP nem ragaszkodik Szilihez, bizonyosan nem Sólyom Lászlónak hívják a rendszerváltozás utáni harmadik államfőt.

A Népszabadság eljárása rávilágít az úgynevezett baloldali értelmiség gyermekded, de nem éppen hatástalan módszertanára. Van valaki, akit egyébként ki nem állnak, de legalábbis erős politikai kétségeik vannak a működéséről. Aztán amikor az illető lelép a színről, akkor a rájuk jellemző érzelmi izgágasággal agyonszeretik. Antall Józsefről elképesztő dolgokat írtak le ugyanazok az emberek, akik a halála után váratlanul felfedezték benne a nagy államférfit. Ugyanazok, akik korábban zsarnoknak, horthystának, gőgösnek nevezték, sőt kemoterápiás kezelése idején sem fukarkodtak a gyalázkodó jelzőkkel, ma már Antall József tisztelői. Holtában.

A sort hosszan folytathatnánk Nagy Imrétől egészen Boross Péterig – ez utóbbi úr a hóbagolyozástól az alákérdezős napkeltés hízelkedésekig, és újabban ismét közellenségként, megjárta a hadak útját a baloldali tájékoztatásban.

Legyünk őszinték: a Népszabadság a bénaságaival és bravúrjaival éppen úgy a magyar sajtópiac szereplője, mint a Magyar Hírlap, a Heti Válasz vagy a Kukutyini Híradó. A különbség csak az, hogy mások nem kerítenek utólagos üdvtörténetet egy-egy közéleti sasszézás köré. Ők igen. Ez rendben is van, nem hullik ki a reggeli kávé a kezünkből semmilyen elfogultságtól, de kéretik felocsúdni. Ne gyomrozzon másokat a Népszabadság, ha baj van a saját emésztésével.

Szentesi Zöldi László - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Tereb (138) Életmód (1) Irodalmi kávéház (505) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Mozi világ (440) Egészség (50) Mondom a magamét (5574) Vetítő (30) Politika (1578) Történelem (14) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (2113) Heti lámpás (255) Szépségápolás (15) Belföld (6) Nagyvilág (1458) Gazdaság (662) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>