Ma 2021 szeptember 19. Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.
879dffabdbd7e7ee7c8e06ea29ee4a1c.jpg

„Gyere haza, fiatal!”

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Mindezt sokan állítják – különböző műfajú írásokban, kommentekben, riportokban, imitt-amott, főként internetes portálokon.

Természetesen a véleményekből tükröződik az is, hogy a kivándorlók „majd hülyék lennének visszajönni” egy féldiktatúrába (s ez még az enyhébb kifejezés), egyébként pedig szégyellik magukat Orbán Viktor miatt – nagyon-nagyon sokan. De nem is ragozom az ismert paneleket: nincs az baloldali és liberális nézetű baráti társasági beszélgetés, amelyben a magyar miniszterelnök ne a patás ördög szerepét töltené be.

Halkan jegyzem meg, hogy néhai Horn Gyula, majd Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormányfősége idején sem szégyellte magát egy normális ember a magyarságáért – pedig lett volna miért –, mert a hazaszeretet másról szól… Büszkének lenni leginkább az egyéni teljesítményre lehet. Vagy arra, hogy szép Budapest, és az egri vár megmentette anno Európát.

Ám ebben a helyzetben – fröcsögjön és gyűlölködjön bárki bármit – nem is a belpolitikai töltet a lényeg: hanem, hosszabb távon gazdasági szempontból ártalmas, hogy a Magyarországon kitanított – szakmát és diplomát szerzett – dolgozók más országok GDP-jét gyarapítják, és a járulékokat is külföldön fizetik utánuk.

Nem lesz azonban hosszabb táv, a többség visszajön. Tudom, hogy ebben a pillanatban ez a kijelentés meglepő, hiszen százezrek keresik – elsősorban – Nyugat-Európában a boldogulásukat.

De jöjjenek az érvek!

Akik szerencsét próbálnak, azoknak a többsége nem „Nyugat-imádó”, vagyis például nem Olaszország műemlékei, a frankofón kultúra, vagy éppen Goethe nyelve miatt vágnak neki az ismeretlennek, és kívánnak a megáldott helyszíneken letelepedni, hanem egyszerűen megélhetési okokból – amit nem ítélhetünk el. Csak a sok-sok hőbörgőnek tudni kell azt is: Magyarország eddigi történelme folytán sohasem volt jóléti ország, a felzárkózás pedig évizedekbe telik – bárki is van hatalmon.

S miután a többség nem „odaát„, vagyis a Lajtán túl született, soha nem beszéli majd a „benchmarkot”, a bennszülött nyelvet. Mindez pedig végig gátolni fogja a beilleszkedésben, mert ez a beugró. Ráadásul magyarként, kelet-európaiként mindig lesz egy lépcső, amit egészen egyszerűen nem lehet átlépni. Kinti tapasztalataim mondatják velem, hogy kasztrendszerek a „művelt Nyugaton” is léteznek! A társadalmi ranglétrán előrejutni alig-alig lehet, kapcsolatokat kiépíteni, működtetni pedig egyszerűen lehetetlen.

Valaki el tudja képzelni, hogy egy svájci, osztrák vagy egy északolasz cég tulajdonosa beveszi majd a magyart a buliba? Netán átruházza üzletrészét? Rábízza gyerekei taníttatását? Jövőt lát benne?

A magyarországi kivándorlók döntő része kétkezi munkás, és az is marad: nem pusztán a nyugati, versenyképes bizonyítvány hiányzik – munka mellett egyébként is nehéz azt megszerezni –, hanem az asszimiláció lehetősége. Elfogadom, hogy néhány szakmát lehet honosítani, de arányait tekintve a többi szakmai képesítés annyit ér, mint egy mozambiki diploma Zürichben.

Idetartozik még, hogy a lakhatási kérdés hatalmas, örök dilemma: a kint élő fiatalok évtizedek után sem tudnak ingatlant vásárolni, mert olyan drága, márpedig az albérlet, csakúgy, mint a magasabb árszínvonal bizony szépen „visz” a havi fixből. 

Szóvá lehet még tenni, kvázi visszacsábító tényezőként a folytonos honvágyat – ízek, barátok, helyek –, valamint azt is: odaát sincs kolbászból a kerítés, s a mindennapok korántsem olyan rózsaszínek, mint az első pillantásra tűnik. Hallottak már arról, hogy milyen körülmények között van elszállásolva az átlagos magyar munkaerő?

Rögzítsük még, sokak tévhitével szemben: Magyarország nem pocsék hely. Arról pedig leginkább mi tehetünk, hogy Ausztriából visszatérve, miért is tűnik gaztengernek az ország egy része! Rajtunk múlik az is, hol dobjuk el a cigarettacsikket, összesöpörjük-e a szemetet a lakóházak előtt, hogyan viselkedünk, ízlésbeli hiányosságainkat rendezzük-e, továbbá miért vagyunk agresszívak az utcai közlekedésben. A morál, az empátia kérdésköre sem a miniszterelnökön múlik.

Kétségtelen, hogy az átlagos nyugati életszínvonal vonzó, de az ismertetett okok miatt legfeljebb keveseknek adatik meg, hogy generációkra berendezkedjenek a Lajtán túl.

Higgyék el, a többség hazajön. Amint letelt a kalandvágy.

Szajlai Csaba - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1458) Politika (1578) Heti lámpás (255) Történelem (14) Irodalmi kávéház (505) Mozaik (83) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (168) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (2114) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Belföld (6) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Tereb (138) Mondom a magamét (5579) Életmód (1) Egészség (50) Vetítő (30) Sport (729) Tv fotel (65) Gazdaság (662) Flag gondolja (33)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>