A szűkölködés viszont nem mondható el az ortodox egyházról: az országos költségvetésből félmilliárd eurónyi jut nekik, ezenfelül fizetik a vallástanárokat, a kórházakba és a hadsereghez bejáró papokat, valamint a börtönmissziós lelkészeket.

A román média nem ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, inkább a székely zászló ügye van terítéken – ez minden más témát kiszorított a képernyőkről és az újságoldalakról. Habzó szájú „politikai elemzők” nevezik rongydarabnak a székelyek tizennegyedik század óta meglévő jelképét, mások a magyarok Erdéllyel kapcsolatos titkos terveiről értekeznek komoly arccal. Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg szerdán Magyarország bukaresti nagykövetét, és kilátásba helyezte kiutasítását az országból – a román politikus azért borult ki, mert a magyar diplomata egy tévéműsorban, újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, amennyiben ez a romániai magyarok kérése, akkor Budapest támogatja a székelyföldi autonómiatörekvéseket.

A román sajtómunkások nem riadnak vissza a hamisítástól sem: az Antena3 televízióban képmódosító programmal meghamisított felvételt mutattak be a Kovászna Megyei Tanács honlapjáról, azt állítva, hogy annak nincs román verziója. Ugyanezen csatornát feljelentették már gyűlöletbeszéd és uszítás miatt is, miután minősíthetetlen hangnemben beszéltek a magyar és székely nemzeti szimbólumokról.

A lavinát különben az azóta felfele (egész pontosan a Honvédelmi Minisztérium államtitkári székébe) buktatott Kovászna megyei prefektus, Codrin Munteanu indította, aki háborúba kezdett a magyar többségű falvak polgármesteri hivatalára kitett székely zászló ellen. A bukaresti sajtó jó partner volt a háborúban, melyre válaszul a romániai magyarok a legnagyobb közösségi oldalt árasztották el a székely lobogóval. Akad olyan román tévés is, aki személyes oldalára kitette a kék-sárga zászlót, jelezve, hogy semmi kivetnivalót nem talál a székely szimbólumban. Bukarestben olajat öntött a tűzre az is, hogy egyre több magyarországi önkormányzat vállal szolidaritást a székelyekkel és tűzi ki a lobogót.

Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltást követő huszonnegyedik esztendőben Románia politikai és sajtóelitje még ugyanott tart, ahol az 1990-es, véres marosvásárhelyi március idején jártak: „Erdély szívében” egy puskaporos hordó van, melyet a magyarok állandóan piszkálgatnak, fölöslegesen provokálva vele a megbékélésre hajló derék románokat. Arra azonban már nincs műsoridő, hogy utánajárjanak, miért is fontos a magyaroknak a saját identitásuk, és ami tőlük „provokáció”, azt miért tehetik meg gond nélkül a havasalföldi, munténiai és más nemzettársaik.

Ne gondoljuk azt, hogy a balkáni sötétség kizárólag bukaresti sajátosság. A székelyföldi és erdélyi magyarok jó részét legalább ennyire irritálja Szanyi kapitány folyamatos ámokfutása. Az MSZP-s politikus elefántként viselkedik a határon túli magyarok porcelánboltjában – először lebarmozta az ellenük tüntetőket, aztán lerománozta a teljes közösséget az egyik magyar tévécsatornán. Szanyi az őshonos magyarokat az Amerikában bevándorolt ázsiaiakhoz hasonlítva azt mondta: akinek román az állampolgársága, annak a nemzetisége is román. A briliáns logikába azért becsúszott némi döccenő: a Gyulán élő román kisebbséget már románnak tartja, akiket „illene anyanyelvükön köszönteni”.

Nagyon úgy tűnik, a fejekben komoly baj van nemcsak Bukarestben, hanem néhol még Budapesten is. A sötétségre egyelőre nincs orvosság.

Lukács Csaba - mno.hu