Arisztotelész hatféle államformát különít el "Politika" című munkájában, ezek közül hármat pozitívan ítél meg, hármat pedig negatívan. Liberálispukkasztó vélekedése szerint a leghatékonyabban működő rendszer a basileia, azaz a királyság, ahol az egyetlenegy, rátermettségi alapon választott vezető a közjó (!) érdekében gyakorolja a reá bízott hatalmat. A vezérelv rendszerét már Platón, Arisztotelész mestere is idealizálta, a tanítvány azonban továbbfejlesztve és érvekkel sokkal jobban alátámasztva teszi meg lieblingjének ezen államformát. A jó királynak, urambocsá - modernistafricskázó szlenggel élve - Führernek úgy kell uralkodnia országa fölött filozófusunk szerint, ahogy egy jó családfő vezeti és óvja családját és háza népét. Arisztotelész másik kedvelt és pozitívan értékelt államformája az arisztokrácia, ahol a nép rátermettség alapján legkiválóbbnak bizonyuló szűk csoportja gyakorolja a főhatalmat a közjó (!) érdekében. Az arisztokrácia tagjait azonban - borús jelenünkkel ellentétben - nem pénzbeli, származásbeli, vagy bratyimutyibeli "kiválóság" alapján választják ki, hanem csakis az erény és az erkölcs lehet döntő a szűk vezetői réteg elkülönítésében. A harmadik pozitívan értékelhető, ám a basileiánál és az arisztokráciánál alacsonyabbrendű államforma a politeia. Arisztotelész szerint "a politeia (...) az oligarchia és a demokrácia keveréke", leginkább tehát valamiféle cenzusos demokráciaként lehetne értelmezni, ahol bár a köznép egésze részt vehet a hatalomgyakorlásban, de a rátermettebbek befolyása és szavazati értéke sokkalta jelentősebb a többiekénél.

 

Arisztotelész

 

Arisztotelész felsorolja és értékeli a negatív államformákat is. A legkártékonyabbnak a türanniszt tartja, hisz - mint fogalmaz - "szükségszerű ugyanis, hogy a legkiválóbb és legmagasztosabb államformának az elfajulása a legkárhozatosabb; márpedig a királyság szükségképpen vagy csak puszta név lényeg nélkül, vagy pedig valóban az uralkodónak fölényes egyéni kiválóságán alapszik; s így a türannisz, mivel a legrosszabb, a legtávolabb áll attól, amit városállamnak nevezhetünk." A türannisz lényegében tehát egy zsarnoki rémuralom, ahol a vezető nem a közjót figyelembe véve uralkodik, hanem csakis az önös érdekeit nézi. Arisztotelész azonban az oligarchiát és a demokráciát is rendkívül kártékony és szélsőséges berendezkedésnek tartja. Az oligarchia esetében egy szűk réteg zsarnokoskodik az állam egészén, míg a demokrácia a tanulatlan, primitív csőcselék uralma a kiválók felett.

De mi is a XXI. századi Magyarország berendezkedése? Látszólag a demokrácia volna a megfelelő válasz erre a kíváncsiskodásközpontú kérdésfeltevésre, hisz groteszk korunkban gyakorlatilag az összes állampolgár beleszólhat az ország ügyeinek intézésébe, miközben három tanulatlan kisebbségi lumpen szava felülír két professzori véleményt. Igen ám, de birkává silányított embertömegeink nem a saját fejük után mennek manapság, ha véleményt kell nyilvánítani, hanem a tömegmédiumok talmudizáción átesett szugerálását követik, azaz egy szűk zsetonista siserehad befolyásolja minden egyes mozdulatukat és szavukat. Egyértelmű tehát, hogy jelenkorunk az arisztotelészi felosztás szerint oligarchiauralom, egy szűk réteg rémuralma a kizsigerelt, mesterségesen bután tartott milliók felett. Állításomat egy Arisztotelész idézettel szeretném megerősíteni: "az oligarchiákban a nép szokott lázongani azért, mert szerinte jogtalanság éri azzal, hogy - miként fentebb mondottuk - nem részesül egyenlő elbánásban, habár egyenlő jogú, a demokráciákban pedig a nemesség, mivel csak egyenlő mértékkel mérnek neki is, holott ő nem egyenrangú másokkal." 2006-ban bizony a nép lázadt fel a gyurcsányi elnyomás és a "vannak egyenlőbbek" jegyében végrehajtott jogtalanságdömping ellen, s nem korunk nemessége, a zsidó identitású belpesti értelmiség tiltakozott... egyértelmű hát, hogy a harmadik köztársaságnak nevezett borzadályt csakis az oligarchia titulussal írhatjuk le az arisztotelészi államrendfelosztás szerint.

Tor Salqvist