Ma 2018 november 18. Jenő napja van. Holnap Erzsébet napja lesz.
30cd0fc9b28ad7234cac040b6288aa33.jpg

A Nyugat modern babonái

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A világban manapság zajló történések egyre drámaibban irányítják rá a figyelmet arra, hogy a válság, amit korunk embere átél, feltehetőleg sokkal mélyebb, mint amilyennek a főáramú beszédmód bemutatni igyekszik.

A Nyugat létszerveződési módja abszolút befolyásra tett szert az elmúlt évszázadok alatt, s a felvilágosodás azon alaptézisére épül, hogy a „sötét középkor” után az emberiség végre lerázza magáról a „babonák béklyóit” és a „szellem ragyogása” majd végre „szabaddá” teszi a világot. A hétköznapi ember automatikusan úgy véli, hogy ezek az uralkodó tételek nemcsak, hogy igazak, de megkérdőjelezésük nem is lenne értelmezhető.

A következőkben arra tennék kísérletet, persze csak nagyon vázlatosan, hogy összefoglaljam azokat a főbb „ellentéziseket”, amelyek cáfolni igyekeznek a Nyugat ontológiai talapzatát képező, ma még megdönthetetlen igazságnak látszó feltételezéseket. És egyben rámutatnak arra, hogy a mélyülő általános „létválság” éppen ezekre az alaptételekre vezethető vissza.


A kritikai elméletek többnyire négy olyan témakört említenek, amelyek jól példázzák, hogy a felvilágosodás, és az ennek eszméire építkező Nyugat valójában nem eltörölte a babonákat, hanem csupán a régieket a saját új babonáival cserélte fel. Ezek a következők: a világ anyagiságának (anyagiasságának), a végtelen fejlődés, a tudomány mindenhatóságának valamint az egyenlőség és demokrácia babonája. Ezek a babonák valójában ugyanannak a lényegnek, a szakrális létmóddal való szembefordulásnak a különböző megnyilvánulásai, ezért komplex módon áthatják, és persze erősítik egymást, egy új szakralitást nélkülöző rendet megalapozva. A legdöntőbb áttörést kétségtelenül az jelentette, hogy az emberi létezés hagyományos szemléletét, amely a szellemi erőket tekintette a lét legfőbb, legmélyebb talapzatának, sikeresen fordította meg a felvilágosodás. A materializmus az anyagot helyezte a létezés központjába, méghozzá azt a szakrális aurájától már megfosztott, és máig is önkényesen értelmezett, leegyszerűsített anyagot, amely, és itt a lényeg, fiziológiailag átélhető élvezetek forrása. Az élet elveszti üdvtörténeti beágyazottságát, egyetlen célját a nyers élvezetszerzésre alkalmas anyag bármi áron való megszerzése és birtoklása jelenti. Az anyagi eszközök így fokozatosan saját eszközükké teszik a materialista-hedonista embert, ahogyan Ortega y Gasset írja a Tömegek lázadásában. Mindezt, a saját „kényelme és biztonsága” érdekében teszi az ember, ám a vészjósló következmények ma már éppen a kényelem és biztonság elemi szintjeinek az elvesztését jelentik. A második babona a végtelen „fejlődés, haladás” hiedelemvilága, vagyis annak feltételezése, hogy az élvezet-szerzésre alkalmas anyagi struktúrák tömege, terjedelme az idők végezetéig exponenciálisan fokozható. Ez a babona arra sincs tekintettel, hogy ez a feltételezés még a saját anyagiságra épülő létmodelljével is szembe megy, hiszen korlátos anyagi rendszerekben a korlátlan anyagfelhasználásra épülő stratégia csakis az önmegsemmisítés egy sajátos formája lehet. Ebben a szemléletben az emberi evolúció is az előembertől a mai amerikai milliárdosok létkarakteréig bezárólag egyetlen nyílegyenes vonalon halad.

Szorosan kapcsolódik az előző két babonához az a harmadik hiedelemrendszer, amely a felvilágosodás tudományának mindenhatóságába vetett rendíthetetlen hitre alapul. A babona lényege, hogy a modernitás tudománya a maga eszközeivel, mentális sémáival és kutatási módszereivel mindenre választ tud adni, és amire nem, az valójában „nem is létezik”, tehát hiábavalóság foglalkozni vele. Ezt a logikát folytatja az az axióma, mely szerint a tudomány alkalmazása, vagyis a technológia pedig minden felmerülő szükségletet ki tud elégíteni, függetlenül annak lelki, erkölcsi, szellemi minőségétől. A koncentrációs táborok, mint az embermegsemmisítés „tudományos logisztikai teljesítményei”, vagy éppen a hidrogénbomba, mint a „magfizika nagyszerű vívmánya” elég drámai módon hívják fel a figyelmet arra, hogy az erkölcsi értékeket értelmezni nem tudó és értelmezni nem is kívánó tudomány az emberiség kollektív öngyilkosságának leghatékonyabb eszköze. És még inkább az lesz.

S végül az egyenlőség és a demokrácia babonája azt a hiedelmet próbálja alapnormává tenni, hogy az emberek egyenlők, és erre az eredendő egyenlőségükre demokráciának nevezett konstrukció építhető. E babona célja az, hogy szétroncsolja a tradicionális szakralitás hierarchikus létszerveződési módját, felszámolja a tekintélyt, és a beavatás hierarchikus rendje helyett előkészítse azt a mindent elpusztító degradációs folyamatot, amelyet talán „kiavatásként” nevezhetnénk meg. Mindez nem más, mint a létező kiszakítása a létezésből, hogy így az engedelmes, leépült „minimál-én” szintjére vigye le, aki a „demokrácia” hamis díszletei mögül korlátlanul manipulálható. A feladat tehát „mindössze” e sötét babonákkal való szembenézés volna, ha meg akarjuk érteni válságunk természetét.
Bogár László, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Kultúra (3) Életmód (1) Belföld (4) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Nagyvilág (1288) Sport (727) Mondom a magamét (3088) Mozi világ (440) Mozaik (2) Flag gondolja (32) Tereb (125) Politika (1570) Egészség (50) Gazdaság (594) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Történelem (2) Irodalmi kávéház (446) Heti lámpás (184) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1409) Gasztronómia (538)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>