Ma 2021 augusztus 04. Domonkos, Dominika napja van. Holnap Krisztina napja lesz.
06f53be0b68bbdcf45f950888ca87ab8.jpg

A legnagyobb hoax: A liberális, demokratikus, kapitalista jogállam

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Libsi felebarátaink úgy ünneplik korunk gazdasági és politikai berendezkedését, mint a haladás szükségszerű betetőzését, amely csupán némi apróbb korrekciókat igényel, legfőképpen a kisebbségek jogai terén természetesen, mert egyébként perfect.

„Minek elmenni szavazni, a kormányt úgy is megválasztják.”

Paranoid Android

Azt, amit mi káosznak és saját létalapját felzabáló molochnak látunk, ők olyan állapotnak látják, amelyet csak a hozzánk hasonló fasiszták (amin ők természetesen nácit értenek) léte zavar meg, akik már azt sem értették meg, hogy a kommunisták jót akartak és a Szovjetunió a világbéke egyedüli letéteményese. Ahogy most meg azt nem értjük, az USA és az EU a világbéke letéteményese, és hogy az iszlám bevándorlás jó és a kereszténység rossz.

Nem egy bonyolult dolog ez és mégis lehetetlennek látszik bevinni a mainstreambe, hogy az a megfordítható világleírás, miszerint mindig van jó és rossz. Teljesen téves és csak rossz van és másik rossz. Történelmileg: a NATO és a Varsói Szerződés egyszerre rossz, csak a NATO a bűntársainak nagyobb százalékát fizette meg jól. De ő is csak akkor, ha muszáj volt.

A liberális, demokratikus, kapitalista jogállam nem valamiféle jóakarat megnyilvánulása, hanem egy szerencsés történelmi konstelláció rövid életű és nem szándékolt következménye.

A liberális, demokratikus, kapitalista jogállam (a továbbiakban: libdemkapjó) elsődlegesen a két világháború által generált katonai alapú technikai fejlődés következménye. Hasonlóan erős okként nevezhető meg a fizikai XX. század eleji és a biológia századközepi forradalma, amelyek az életvilág olyan területeibe engedte be és később erőszakolta be a technológiát, ahová az korábban elképzelhetetlen volt. És a legnagyobb baj az, hogy most, ahogy a technológia minden zsarnokságnál mélyebbre ásta magát az életünkbe, még most sem tudjuk elképzelni, mit is művelhet velünk.

Nem a libdemkapjó jogállam csinálta azt a gazdagságot, amelyet az euroatlanti civilizáció néhány száz millió szerencsés tagja élvez (mi magyarok is), hanem a világ II. világháború utáni, a technológiai fejlődésen (értve ez alatt a pénzügytechnikai machinációk példátlan „fejlődését” is). És nem mellesleg a katonai erőn alapuló szisztematikus kifosztásprojekt, amely Dél-Amerika, Afrika erőforrásait a gyarmatosítás korábbi gyakorlatához hasonlóan, szinte ingyen adta a korszak első húsz évében kialakuló multinacionális vállalatok kezére.

A haszonélvezők köre és szervezeti szociológiája persze nagyon komplex, nagyot változik a korábbi gyarmatosítási gyakorlathoz képest, de a következménye drámai, máig ható és végül is mindent felülmúlóan embertelen.

A II. világháború után alig néhány évvel elképesztő sebességgel kezd el nőni az életszínvonal Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, sőt, (némi késéssel) Magyarországon is, a Kádár-rendszer első felében. Nemcsak a háborús viszonyokhoz képest, hanem a korábbi békeévekhez képest is tömegesedik a jólét. Ennek oka a – hosszú távú következményekkel nem számoló – barbár mód, ahogy a technológia közvetlen anyagi termelésre használja a környezet szinte minden szegmensét. Nyugaton azért sokkal nagyobb ez a növekmény, mert a világ 50-60 %-át „használva” szinte ingyen jut erőforrásokhoz, míg Keleten a politikai rendszer kevésbé volt hatékony ebben a tekintetben és csak a legutóbbi időkben lépett a pénzügyi rendszere a nyugati útra.

A hihetetlen gazdagodás egyik fontos következménye, hogy először lehet tömegesen és jelentősen megadóztatni a gazdagokat úgy, hogy azok nem veszítik el gazdagságukat, sőt további gazdagodási képességüket sem.

A gazdagok ez esetben nem csak embereket, hanem a bármiféle vagyonok fölött rendelkezési jogot gyakorló szervezeteket is jelenti. Ez a bevétel hozza létre a jóléti államot, és az a szerencsés történelmi pillanat, amikor a háborúban megerősödött kormányok még erősebbek, mint a gazdasági szereplők, és a jóléti projekt fő haszonélvezője a középosztály (aki még emlékszik a háborús nélkülözésekre és a békeidők nyomorára is) még a kormány szövetségese, egységes erő, amely képes kordában tartani a technológiák gazdáit, a nagy korporációkat.

Az általános jólét szűk két évtizedében azonban a középosztály elpuhult, új, második generációja már adottnak tekinti a jólétet és az ehhez járuló szabadságnak hívott nihilizmust. A harmadik generáció gyermekei lassan már elhiszik azt, hogy az iPhone 8 birtoklása nem pusztán létfeltétel, hanem alapvető emberi jog is. Egyik sem.

A kormány szövetségeséből a kormány ellenfelévé válik a középosztály, miközben megszűnik egységes érdekérvényesítő erő lenni, sok-sok marginalizálódó csoportocskára esik, amely csak közvetlen anyagi részérdekek kikényszerítésére mobilizálható.

A gazdagok mindeközben elfoglalják az államot, olyan gazdasági és politikai környezetet alakítanak ki, amelyben a jóléti állam terheinek viselése, az adófizetés kötelezettsége észrevétlenül átcsúszik a a középosztályra. Miután a libdemkapjó a szegénységet természetesen nem számolta fel, sőt növelte, tartósította. Mi több, a szegényeket jogokkal és ingyen szolgáltatásokkal árasztotta el, elvette képességüket és vágyukat a kitörésre, így a szegények a gazdagok eszközévé váltak a hatalmuk bebiztosítására.

A nyugati szegénység ugyanis jólét lenne a világ bármelyik másik pontján és ezek a szegények ugyanolyan tunyák már, mint a középosztály.

A felmerült kétségekre válaszul pedig a kormányok és a gazdagok a középosztályra mutogatnak, mint túlfogyasztó társadalmi csoportra, amely nem hajlandó megfinanszírozni a szegények felzárkóztatását.

Szociológiailag a gazdag és középosztálybéli közt a következő definícióval tehetünk különbséget: középosztály-béli az, akinek a megszokott életszínvonalának fenntartásához a rendszeres megszokott havi jövedelmére szüksége van. Gazdagnak akkor nevezhető valaki, ha megszokott (és mint korábban is, vágyaival nagyjából egyező) életvitelének fenntartásához a rendszeres fizetésért történő munkavégzés nem szükséges. Ebben a definíciós környezetben pedig a szegény az, aki nagyon nem a számára még elfogadható szinten él és folyamatosan a további lecsúszás veszélye fenyegeti.

A középosztály-béli és a szegény definícióját ki kell egészítenünk egy kulturális elemmel is. A szegény és a középosztály-béli közötti átmeneti csoport egy értékválasztás alapján jelölhető ki. Aki feladja, az lesz vagy marad szegény; míg aki nem adja fel, annak van esélye visszakerülni a középosztályba.

Ráadásul itt a szegény nem anyagi elsősorban, hanem életmód-jellegű. A szegénység a fogyasztás struktúrájából is következik, nem csak a mennyiségéből és a minőségéből. A szegények is fogyasztanak presztizsjavakat, a szegények nem vesznek igénybe olyan ingyenes társadalmi szolgáltatásokat, amelyeket a gazdagok igen.

És a libdemkapjó az elmúlt ötven évben érdemben nem volt képes szabad szemmel észlelhetően csökkenti a szegény-módon élők arányát az észak-atlanti térségben (néhány nagyon szerencsés államot kivéve). Az USA-ban 50-80 millió olyan ember él, aki életének legnagyobb részében részesült a helyi és szövetségi jóléti programokban és mégis változatlan a helyzete és életvitele és, tegyük hozzá, a lehetőségei is változatlanok.

Miközben a társadalom az úgynevezett szegényekre hihetetlen összegeket költött, továbbá maguk a szegények is meglepően nagy források (nemcsak pénz) fölött exponálnak (Európában). Az európai szegénység és az afrikai, dél-amerikai, ázsiai szegénység nem vethető össze, mert ott a valódi szegénység mellett az egyéb közjavakhoz való hozzájutás is rendkívül korlátos (egészségügyi ellátás, oktatás, információ).

A libdemkapjó ezt a kudarcot próbálja meg a fasiszták, nácik, konzervatívok, nem eléggé liberálisok, rasszisták, elitisták nyakába varrni. Pedig a libdekapjó jóléti rendszere a hangoztatott elveik szerint működik a hatvanas évek óta, alig lehetett a jóléti költségvetésen faragni valamit az elmúlt évtizedekben.

De nemcsak a jóléttel, hanem a kapitalizmussal is van egy kis baj. Miféle szabadverseny az, amelyet támogatási rendszerek, jogi útvesztők tömege fon át? Miféle demokrácia az, ahol az elit jelöli ki egy szűk körből a vezetőnek választhatókat? Miféle liberalizmus az, amely már most jobban korlátozza a szólásszabadságot, mint a konszolidált diktatúrák?

A politikai rendszerek legitimációját általában az szabja meg, mennyire képesek megkérdőjelezhetetlenségük hitét fenntartani a társadalom többségében.

A libdemkapjó ebben több okból is meglepően jól teljesít. Abban múlja felül diktatúra elődeit, hogy míg ott az állandóság (az eszme, a vezér, stb.) volt az a fundamentum, amely értelmetlenné tette a keretből történő kitekintést, addig itt a rendszer jellegéből következően kétségbevonhatatlan a kormány leválthatósága és az is, hogy mindez a nép akaratán múlik. Ezt a látszatot mostanáig, de csak mostanáig, tökéletesen fenntartották.

A libdemkapjó vezetői, a formális hatalommal elvileg rendelkező politikai és gazdasági elit azt hiszi, hogy érti és ellenőrzi a folyamatokat. Tényleg azt gondolja, hogy a libdemkapjó maga a társadalom. Azt hiszi, a libdemkapjó van előbb és abból következnek az emberi viselkedések. Pedig pont fordítva van. A libdemkapjó a hagyományos emberi társadalmak kötőanyagain élősködik, a családon, a lokális közösségeken, azokon az evidenciákon, amik működtetik, és melyeket nem képes és nem is akar megújítani, újratermelni.

A libdemkapjót mindenki a jólét (a jólét ígérete) miatt támogatja, minden más csak illúzió. Akiket a libdemkapjó idiótái most behívnak Európába, csak a jólétet támogatják. Ezt nem észrevenni nemcsak a hülyeség csalhatatlan jele és az öngyilkosság egy különösen lassú és fájdalmas módja, hanem a totális önfeladás maga.

]]>www.tutiblog.com]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (5471) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (505) Nagyvilág (1456) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (6) Autómánia (61) Tv fotel (65) Jobbegyenes (2085) Vetítő (30) Tereb (138) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (14) Életmód (1) Belföld (6) Heti lámpás (255) Mozi világ (440) Mozaik (83) Politika (1578) Flag gondolja (33) Gazdaság (660) Sport (729) Egészség (50)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>