A uniós csatlakozás miatt Magyarországra, Romániára, Csehországra, Bulgáriára és Szlovákiára erőszakolt szigorú szabályozásért és a nyugati finanszírozásért cserébe az említett országok megszabadultak környezeti problémáiktól, de a Kolontáron és Devecseren bekövetkezett katasztrófa rámutatott, hogy számos olyan létesítmény van még, amely túlélte a „tisztogatást”. A baleset felveti a befektetők felelősségét, hogy vajon eleget költöttek-e az államtól húsz éve megvásárolt, szocializmus kori gyárak biztonságára.

„A legborzasztóbb dolog, hogy nem tudtunk ennek létezéséről, s további ilyen létesítmények lehetnek még” – utalt a vörösiszap-katasztrófára Andreas Beckmann, a World Wildlife Fund Danube-Carpathian program igazgatója. „Hány ilyen, ketyegő bombára emlékeztető hely lehet még a térségben?” – tette fel a kérdést Beckmann. Környezetvédők további potenciális katasztrófára figyelmeztetnek a Budapesttől 100 km-re északnyugatra található Almásfüzitő hét tározója kapcsán is, amelyben 1945 óta 12 millió tonna iszap felhalmozódott fel, tízszer több mint ami a héten kiszabadult a tározóból.

„Ha a gátak átszakadnak, akkor Magyarország ivóvíz-ellátása kerülhet veszélybe” – nyilatkozott Martin Geiger, a WWH egyik tisztviselője. A szakértők szerint veszélyforrást jelent az északkelet-magyarországi Borsodchem gyára is, a mérgező PVC ugyanis akár a 34 évvel ezelőtti sevesoi (Olaszország) katasztrófához hasonló pusztítást okozhat, amikor több száz állat elpusztult, a vidék pedig szinte teljesen elnéptelenedett.

Szlovákia keleti felét még mindig a kommunizmus idejéből származó PCB szennyezi, Bulgáriában viszont már megkongatták a vészharangokat, s a magyarországi katasztrófa hírére azonnal elrendelték az ipari hulladékokat tároló építmények megerősítését. Bulgária egyik ólomgyárában és rézkohászatában 1966-ban (Zgorigrad) szakadtak át a gátak, amelynek következtében 488 ember halt meg, a vidék pedig lakhatatlanná vált. Az aktivisták szerint a szivárgások egyáltalán nem számítanak szokatlan jelenségnek, tavaly például a Topolnitsa közép-bulgáriai szakaszán vált szennyezetté.

Az ellenőrzések csak a működő tározókra terjednek ki – figyelmeztetnek környezetvédelmi aktivisták. Az egyik sokat citált példa az északnyugat-bulgáriai Chiprovtsi városa mellett található gát, ez ugyanis közvetlenül az Ogostába, a Duna egyik mellékfolyójába ömlik. Úgy néz ki, hogy a Duna most még megúszhatja a katasztrófát, de a romániai Tulceánál levő tározóban esetlegesen bekövetkező hasonló jellegű baleset óriási károkat okozna a világörökség védettségét élvező Duna-deltánál, ahol több mint háromszáz madár- és negyvenöt édesvízi halfaj él.

A magyarországi vörösiszap-katasztrófa miatt Románia környezetvédelmi minisztere, Borbély László (RMDSZ) elrendelte a mintegy ezer szennyezett hely megtisztítását. „Nagyon óvatosnak kell lennünk, azok után, ami Nagybányánál és Magyarországon történt” – utalt a tíz évvel ezelőtti ciánszennyezésre a miniszter, majd hozzátette, hogy a százmillió euróra rúgó költségeket Bukarest európai uniós forrásokból szeretné előteremteni.

A hét európai ország területét is érintő Duna hosszú történelme bővelkedett a mostani katasztrófához hasonló ipari balesetekben. Az egyik legnagyobb ilyen jellegű katasztrófa Szerbia tizenegy évvel ezelőtti bombázása során következett be, amikor a NATO-gépek a Belgrád melletti Pancevo városának műtrágya és PVC-gyárait lőtték, s ezzel higanyt, dioxint és más mérgező anyagokat juttattak a folyóba. A külföldi pénzügyi mentőöv segítségével sikerült a szivárgást feltartóztatni, azonban a sporadikus emisszió miatt a levegő szennyezettsége továbbra is az egészségügyi határérték felett mozog. A Száva melletti Obrenovac hatalmas tározójában több millió tonna hamu jelenti a legnagyobb veszélyt, de a veszélyeztetettségi listán megtalálható Horvátország kilenc létesítménye is.

mult-kor.hu