Ebben az erkölcsi alapokon nyugvó korrekt kijelentésben minden normalitás iránt elkötelezett embernek egyet kell értenie, ezen közösségi belátás hiányában ugyanis nincs előrelépés, hisz a gyógyítás legfontosabb feltétele a bajok és panaszok detektálása. De mi is a legelképesztőbb emberellenes elv a tisztességes tömegek által oly erőteljesen korholt kipakapitalista korkór üzenetei közül? Mi a leginkább üszkösödő filozofikus fekély széles e világon? A multikulti? A devianciák reklámozása? Az elképesztő agymosás? Nem. A liberalizmus leginkább döbbenetindukáló üzenete a korlátlan, erkölcs és tolerancia nélküli individualizmus.

Nem értem sajnos embertársaim egy jelentős részét. Blogom tulajdonképpen mindig is egy fickándozásszerű útkeresésként funkcionált e homályként aposztrofálható jelen delejes diszutópiájában, de a labyrintus kijáratát szerintem még sohasem sikerült megközelítenem, mindig inkább újabb és újabb Minótauruszok ugrottak elő a sötét sarkok rémületkeltő rejtekhelyei mögül. Nem is keresek már megoldást az emberi hülyeség és gonoszság liberalizmus képében naponta fel-felbukkanó mételyszerű megnyilvánulásainak felszámolására, csak ámulok és várom egyre halványabb bizodalommal a jobb és szebb eljövendőt. Döbbenetem tárgya most épp a vörösiszappal kapcsolatos kipakapitalista kurzus, mely önnön gazdagságát és a manimammon mámorát emberi életek elé helyezte individualista őrületében. Pármilliós profitért pusztultak gyermekek, családok, közösségek, teli tüdővel prüszkölt a haláltusáját vívó szerencsétlen, mert Mr. Burzsujjancsi épp fittyet hányt a szivárgásra, s nem akart szabadulni egyetlenegy papírfecnire hajazó zöldhasú kisistenétől sem. Csak az önzés, az individuális érdek és a tűzön-vízen keresztül hajszolt profit számított. Erről a szociáldarwinista szennyességről szól sajnos a demokraták, szabadelvűek, s sábeszdeklis shalomozók által csodálatosnak és modernnek kikiáltott kapitalizmus.

Az individualizmus iszapja

A liberalizmus elsőszámú és már-már a vakok által is látott paradoxona, hogy míg bizonyos deviáns, polgárpukkasztó, s bűnöző kisebbségeknek toleranciát és támogatást követel, addig annak a nagy többségnek, mely naponta nyögi a fejesek által reá helyezett tonnányi terheket, hát bizony a "pofád befogod" kifejezéskompozícióval üzen. Tolerancia és megbecsülés tehát csak a cigánybűnözőnek, az országfelvásárló izraeli bankosnak, az utcán pucéran pucsító Cukigyurinak és a drogtól bódult balekoknak jár, a valóban rászoruló, tőkés által gyötört, iszappal kiöntött tömegeknek nem. A kaméleontermészetű kapitalista tehát egyik irányba az "avatkozzunk be a mechanizmusba és emeljük fel a porból a deviánst jó sok pénzzel" elvet szajkózza, míg a tisztességes tömeg felé az "ilyen a piaci verseny, a tehetségteleneknek el kell bukniuk, Darwin is kimondta" mondatot kommunikálják hatalmas pofátlanságról tanúbizonyságot téve. Az egész hazudozás mögött pedig - talán mondanom sem kell - az individuális érdekek, azaz a saját pecsenye sütögetése húzódik meg. A modernkori rabszolgaságra kárhoztatott, jogos felháborodás esetén általában "rasszistának" és "szélsőségesnek" titulált emberek kordában tartásához kellenek a toleranciásdis játékok, hogy míg őket efféle sületlenségekkel etetik, addig az elvtelen elit önnön játszmáját játszhassa a buxa bélelésének apropóján.

Fel kellene fogni végre, hogy a magyarság, XY falu lakossága, vagy épp az egyes családok egy KÖZÖSSÉGET alkotnak. Ezen közösségek individualizmus hangoztatásának indokával történő roncsolása (nemzetállamok felszámolása, a falvak ellehetetlenítése, családok helyett szexésnyujork-típusú összefekvések propagálása) bizony ahhoz a gőgös, kivagyi, nagyképű és felelőtlen magatartáshoz vezetnek, melyet a vörösiszap katasztrófa kapcsán láthattunk a kérdéses vállalat milliárdos vezetőitől. Ezt a borzasztó mentalitást kellene mérsékelni, vagy teljesen felszámolni a magyar emberekben ahhoz, hogy a Kárpát-medence termékeny létsíkját újra boldogság és elégedettség uralhassa profitrángatózás helyett.


Tor Salqvist