1999 őszén sokakat meglepett a kiszivárgott hír, mely szerint érdekes „műhelymunka” folyik a Korda-villában. A meghívó a – Tasnádi Péter és Láposi Lőrinc nevével fémjelzett – Mesterdetektív Kft. volt. A korabeli tudósítások (Magyar Hírlap, Népszava, stb.) szerint Csintalan Sándor, Schmuck Andor (MSZP) és Hack Péter (SZDSZ) mellett megfordult ott Pető Iván, Aczél Endre, valamint Juszt László is. A társaságot az se nagyon zavarta, hogy a főszervező Tasnádi Pétert időközben letartóztatták. A vállalkozói fórumként aposztrofált társaság képviseletében 1999 októberében Csintalan Sándor leszögezte: Tasnádi ügyében nincs döntés, ezért őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Ezt követően Tasnádi Péter ellen több eljárás indult. Nem sokat volt szabadlábon, többször került börtönbe.

Ennek ellenére 2000. augusztus 24-én Tasnádi Péter barátai és üzletfelei levelet írtak Orbán Péter országos rendőrfőkapitánynak. Szerintük ugyanis Tasnádi Péter úgy viselkedik és él, ahogy a művelt világban általában élnek az üzleti életben is sikeres értelmiségiek. A levél aláírói, többek között: Szikinger István, Kende Péter, Lagzi Lajcsi, Korda György, Balázs Klári, Ganxta Zolee, Lang Györgyi és Falusi Mariann (Pa-Dö-Dö), Bagi Iván, Nacsa Olivér, Rózsa Norbert, Somló Tamás, Frőlich Róbert főrabbi és Zoltai Gusztáv a Budapesti Zsidó Hitközösség igazgatója. (Magyar Nemzet, 2002. július 24.)

A látványos maffiakülsőségekre sokat adó vállalkozó ekkor valóságos médiasztár, azaz igazi celeb volt. Egyik letartóztatásakor piros-fehér-zöld, címeres melegítőben vonult börtönbe, ahol aztán demonstratívan és hangsúlyosan kommunikálva csak kóser ételt fogyasztott. Egy korábbi tévéadásban azzal dicsekedett, hogy az ő szülei zsidók és kommunisták. Később azért került címlapra, mert a XXII. kerületi rendőrkapitányság értesítette a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot (Rebisz), hogy a külföldről hazatérő Bodnár József nem tud bejutni saját villájába, mert a nála vendégeskedő Tasnádi – aki egyébként házi őrizetben volt –, nem engedi be az otthonába.

A kivonuló Rebiszeseknek köszönhetően Tasnádi végül is engedett, így Bodnár József bejuthatott az otthonába. Bodnár József később még a szóváltás tényét is tagadta, feljelentést nem tett. Tasnádi szerint nem történt semmi említésre méltó, arról sem kívánt beszélni, hogyan szerzett üzletrészt Bodnár egyik cégében. Az incidens után Tasnádi – bírósági engedéllyel – a Szemlőhegy utcai villájába költözött.

A 2002-es választásokra időzítve egy politikai állásfoglalásnak is tekinthető könyvet jelentetett meg A Fidesz börtönében címmel. Miután Orbánék elvesztették a választást, a sors furcsa fintoraként Tasnádi a könyvbemutató időpontjában már az MSZP–SZDSZ-kormány börtönének vendégszeretetét élvezhette.

Később – egyebek mellett – felbujtóként elkövetett emberölés előkészületével és életveszélyt okozó testi sértéssel vádolták, eszerint meg akarta öletni feleségét és annak élettársát, anyósára sósavat öntetett.

Szorongatott helyzetéből egy időre orvosszakértők véleményének felhasználásával szabadult. Az elmeszakértő szerint Tasnádi évtizedek óta agysorvadásban szenved, ezért beszámítási képessége a ’90-es évek közepe óta közepesen korlátozott.

A bíróság ennek megfelelően módosított a korábbi ítéleteken is. Később annak a gyanúja merült fel, hogy a bíróságot becsapták, és a büntetés jelentős enyhítése valótlanságot tartalmazó orvosi szakvélemény alapján született.

A Pest Megyei Bíróság ugyanis elfogadta a Gaál Katalin által készített elmeorvosi szakvéleményt, amely szerint a vádlott beszámíthatósága közepesen korlátozott, ezért a súlyos bűncselekményekkel vádolt Tasnádi elhagyhatta a börtönt. Később ugyanaz a Gaál Katalin a II. kerületi gyámhivatal kérésére azt állapította meg, hogy Tasnádinak megvan az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége.

Aztán előkerült egy Tasnádi által saját kezűleg írt levél, amelynek címzettje „Józsi” aláírója „Péter”. Ebben ezt írta: „…a szabadságomról van szó. A szakértők 3 millió forintot kértek…” Az írás nem volt dátumozva, így aztán Tasnádi azt állította, hogy a levelet a szakértői vélemény elkészülte után írta. (Népszabadság és Tények, 2008. január 19.)

2008. január 22-én házkutatást tartottak Tasnádi Péter II. kerületi, Szemlőhegy utcai villájában. Újabb eljárás indult a házi őrizetben lévő Tasnádi ellen. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) húszmillió forint elsikkasztásának gyanúja miatt ismét letartóztatta. Korábbi szállásadója és volt barátja, Bodnár József a Ferencváros egykori gyúrója jelentette fel, aki egy közös vállalkozás reményében adott pénzt Tasnádinak. A becsapott gyúró elhitte „barátjának”, hogy jó útra tért.

Tasnádi világról és önmagáról alkotott képét mindennél jobban jellemzi az alábbi idézet: „Fogalmam sincs, hogy lesz a jövő ilyen zaklatás, üldöztetés után. Nelson Mandela 27 évet ült börtönben és a Dél-afrikai Köztársaság elnöke lett, emellett Nobel-díjas. Göncz Árpád, aki magyar köztársasági elnök lett, hét és fél évet ült, Dreyfuss kapitány is több évet ült, és a francia becsületrend birtokosa lett. (…) Ha engem kérnének fel belügyminiszternek, a válaszom az lenne, hogy igen, és teljes súllyal, legjobb tudásom szerint üldözném a bűnt. Elsőként felszámolnám a szervezett bűnözést.” (Origo, 2002. május 21.)

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu