Lábuk előtt a földön kipakolva egyszerű dísz- és használati tárgyaikat. Azon elmélkedtem, mennyire nem illenek ebbe a több évezredes kultúrába a talán nem kevésbé ősi, de nagyon is távoli, számunkra idegen értékeket hordozó kultúra személyi és tárgyi képviselői.

Három hónappal ezelőtt egy fél napot Salzburgban töltöttem – utoljára hat évvel ezelőtt jártam ott. Akkor maga a város, a nyüzsgő kulturális élet, az ezernyi látnivaló lenyűgözött. Kicsit pironkodtam a lelkem mélyén, amiért a ruházatom, a pénztárcám, következésképpen a magabiztosságom alulmaradt a boldogabb nemzetek turistáiéhoz képest. Idei ottlétem azonban egészen más élményekkel szolgált. A pályaudvarról sétálva a Salzach hídjai felé, rövidesen megjelentek a kéregető, kendőbe bugyolált, jellegzetesen öltözött közel-keleti menekültek. Ki szótlanul csak a kezét tartotta, ki kántált valamit általam érthetetlen nyelven, ki szerény német tudásával kis adományt kért. A belváros felé haladva egyre többen voltak, körülvéve a Mirabellgarten kapuit is.

Velem volt hétéves unokám, akinek még itthon megígértem, megnézzük Mozart szülőházát. Nemrégiben találkozott a Kis éji zenével, amelynek élménye szállást vett a lelkében, és ujjongva várta ezt az utat. A szülőház közelében azonban magyar romák és keleti koldusok rángatták a ruhánkat, a csomagjainkat, hogy vegyük már észre őket és természetesen adjunk pénzt.

A gyerek szerencsére nem akadt fenn ezeken az inzultusokon, én annál inkább. Nekem Salzburg eddig is és ezután is a zenei fesztiválokat, a művészetet, a történelmet, az osztrák egyházi élet egyik központját, az európai kultúra fellegvárát jelenti. Akkor is, ha a szupermarketben innivalót vásárolva ápolatlan küllemű roma férfiak magyarul és arcpirítóan trágárul kezdtek ordítozni a pénztár előtt. A biztonsági őrök azonnal kezelésbe vették őket, eközben a polcok között zavartalanul garázdálkodtak a társaik. Csöndben osontunk ki az utcára, ne derüljön ki a beszédünkből, hogy mi is magyarok vagyunk…

Az elmúlt hetek bevándorlóáradata, az elmúlt hónapok brutális terrorakciói, a néhány perc leforgása alatt tömegnyi feszült, robbanásra kész ember indulatait fölkorbácsoló Korán-taposás, az eszeveszett, eszközökben nem válogató kamionfoglalások – a keresztény értékeken felnőtt európai emberben döbbent félelmet keltenek nemcsak saját és szerettei testi épségét illetően, de az európai keresztény kultúra jövőjét illetően is. Angela Merkel közelmúltbeli magyarországi útja során még úgy nyilatkozott, Németországnak szüksége van a bevándorlók munkájára. Pedig nem titok, hogy több német város egyes kerületeiben már túlsúlyba került a török lakosság, az iskolákban nem egy helyen többségbe kerültek a török és egyéb keleti bevándorlók gyermekei, akik rendszeresen fenyegetik, sakkban tartják német társai­kat. Egyre több Sopron környéki faluban Ausztriában élő, dolgozó török bevándorlók vásárolják fel az ingatlanokat. Felújítják azokat és a földekkel együtt használatba veszik. A hétvégét itt töltik, majd dolgozni visszamennek Ausztriába. A falvak lakóit igyekeznek megnyerni: „…élt már egymás mellett ezen a földön a török és a magyar…”

Mind gyakrabban jelennek meg beszámolók ezekről az esetekről, a bevándorlók által megerőszakolt skandináv lányokról, az európai kultúrába történő beilleszkedést elutasító második, harmadik generáció magatartásáról, a világ különböző részein keresztényeket ért kivégzésekről, mészárlásokról. A magyarországi táborokban ezek az emberek zúgolódnak ellátásuk színvonala miatt, miközben gazdaságilag és társadalmilag is zűrzavart generálnak Európa országaiban. Amerre elvonul ez a menekültáradat, mocsok, szemét jelzi útvonalukat. Sejtéseink sincsenek, milyen betegségeket hoztak otthonról, milyen fertőzéseket szedtek fel útközben. Bár a hazai egészségügy mindent megtesz annak érdekében, hogy amint magyar földre érnek, egészségi állapotukat felmérjék. Beláthatatlan azonban, hogy a beözönlő embertömeg időben történő orvosi kontrollja meddig biztosítható a meglévő kapacitásokkal.

Ma már nem telik el nap, hogy több sajtóorgánum is helyt ne adjon a hozzáértők és hozzá nem értők véleményének, helyzetelemzésének, a helyzet megoldását célzó elképzeléseknek.

Európa pedig döntésképtelen. Évek óta és nap mint nap viseli a menekültáradat beözönlését, anélkül hogy érdemben bármi történne. Nem méri fel (Nem képes rá vagy nem akarja?), hogy a keresztény alapokon felépült és virágzó kultúra léte forog veszélyben. Sejtettek valamit Európa vezetői, amikor Európa alkotmányába nem engedték beépíteni a keresztény gyökerek tiszteletét? Nagyobb hatalmak már akkor megadták az iránymutatást, miheztartás végett? Lehet, hogy a keresztény Európa pusztulása a cél? Kultúrájával, mérhetetlen szellemi gazdagságával együtt? Vagy mindez csak összeesküvés-elmélet? Mit hozott az arab tavasz? Anarchiát, a gazdaság és a társadalom csődjét, nyomort és brutalitást. A világ tehetetlenül és szó nélkül szemléli a keresztények üldözését, megfélemlítését, tömeges mészárlásukat. Miközben a bevándorlók itthon, egy keresztény országban százával skandálják az Allah akbar!-t.

Kik és mit ígérhettek az embereknek, hogy otthonaikat, mindenüket odahagyva elinduljanak az ismeretlenbe? Ki fedezi a földrészeken átívelő vándorlás költségeit? Ki biztatja őket, hogy eszközökben nem válogatva, emberségüket a sárba dobva nyomuljanak Európába?

A média óránként közvetít az aktuális helyzetről, az elcsigázott menetekről, csillogó szemű, a helyzet tragikumát át nem érző kisgyerekekről, nagy hasú asszonyokról, járni képtelen, lesoványodott, segítő vállakon csüngő betegekről. Ez az egész nyomorúságos, makacs áradat szívfacsaró látvány! Az általuk teremtett, rémálomba illő helyzet ellenére is.

Uram, irgalmazz nekik! Uram, irgalmazz nekünk!

Dr. Paksi Márta - A szerző orvos

]]>www.napigazdasag.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>