Hát lezajlott. Megtörtént.  Már hetek óta lázban éltem, hogy sikerül-e a nagy seregszemle, az európai szocialisták budapesti hatalmas kongresszusi demonstrációja. A láz nem véletlen, hiszen Újhelyi Pisti barátom - aki valamilyen hihetetlen csoda folytán parlamenti alelnök is lehetett, most pedig még hihetetlenebb okokból kifolyólag európai parlamenti képviselő - no, ő mondta, hogy jelképes lesz a gigászi erejű találkozó, az európai baloldal most megmutatja, most aztán kifejezi, mekkora tévúton jár az illiberális demokráciát hirdető, emellett persze rasszista, homofób, bevándorlás-ellenes, ezért idegengyűlölő Orbán-kormány.

Hát lezajlott. De azért tegyük hozzá, nagy kánikula is volt.

A gyérnél is gyérebb hajú pártelnök büszkén jelentette ki előzetes sajtótájékoztatóján, hogy soha az elmúlt negyedszázadban nem fordult elő, hogy bármely politikai erő ilyen jelentős nemzetközi rendezvénynek adhat otthont, mint az MSZP. Soha.

Aztán kifejtette, hogy az Európai Szocialisták Pártjának kongresszusára a magyar fővárosba érkezik Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke (itt volt), Sigmar Gabriel, a német Szociáldemokrata Párt elnöke, Németország alkancellárja (nem jött el), Matteo Renzi, az olasz Szociáldemokrata Párt elnöke, Olaszország miniszterelnöke (nem jött el), Stefan Löfven, a svéd Szociáldemokrata Párt elnöke, svéd miniszterelnök (eljött), Gianni Pittella, az Európai Szocialisták frakcióvezetője (eljött) és Frederica Mogherini, az Európai Bizottság külügyekért felelős biztosa (nem jött el).

De nem jött el egyetlen meghatározó francia vagy spanyol szocialista, szociáldemokrata, vagy kommunista politikus sem, sőt, a közeli Bécsből Werner Faymann szocdem kancellár is otthon maradt. A távolmaradás okait persze nem tudjuk, állítólag az olaszok és az osztrákok is sokkal égetőbb problémára, a menekültkérdésre és azok megoldására (határzár, visszatoloncolás) koncentráltak, semmint itt legyenek egy rendkívül fontos konferencián. A svéd persze itt volt, és beszédében többször is bátran MSZMP-zett, dícsérve a mai MSZP fantasztikus teljesítményét. Mondom, kánikula volt.

Pedig lehet, hogy rosszul tették. Nem voltak jelen ugyanis, amikor nyitányként az elnyűhetetlen Gurmai Zitát választották ismét a nőtagozat elnökének. És nem voltak jelen, amikor a végén megszületett a három dekrétum. Mintha maga Lenin írta volna.

Egységben a munkahelyekért, Egységben a demokráciáért és Egységben a békéért.

Az első az állampolgárságra és a demokráciában való részvételre összpontosít, a második konkrét (?) javaslatokat tesz a munkanélküliség csökkentésére, a harmadik igazi baloldali hablatyolás, a nyilatkozat a szélsőségesség elleni erőfeszítésekről szól. Dekrétum a békéről (mir), dekrétum a földről (zemlja), itt tartunk.

De azért a gyér hajú Tóbiás még hozzáfűzte fantasztikus gondolatát, amiről eddig nem is álmodtunk, hogy Magyarország jövője Európában van. A pénteki tisztújító kongresszuson persze újraválasztották a PES elnökének Szergej Sztanisev bolgár politikust. Dobrev Klára Klarisszima legnagyobb örömére. Mondom, nagy kánikula volt.

Az egyetlen és utolsó reménysugár a vendégek körében Victor Ponta lett volna, a román miniszterelnök, de ő sem jött, helyette munkaügyi miniszterét küldte Budapestre. Hát igen, ő még nem ül, el is jött nagy boldogan.

Mondom, nagy volt a kánikula. De azért a baloldal nem hagyta abba és megszólalt.

A lángész Kerék-Bárczy, aki szerint egy kormány képében garázdálkodó bűnszövetkezet gátlástalanul rabolja a közvagyont, és gyűlöletkeltő kampánnyal ordít a világba, képes volt leírni, hogy a „hogyan válasszuk meg az ellenzék vezetőjét” című gyermeteg kérdés felvetése minimum komolytalan, de sokkal inkább a demokraták kormányzati pozícióba kerülése esélyeinek drámai lecsökkentésére irányuló kísérlet. Mert ellenzéki vezető csak az lehet, aki tudja, hogy milyen programot valósít meg és kiket vezet. Ebben lehet valami, mert roppant életszerű, hogy a kötegyáni, almásfüzitői és kápolnásnyéki kocsmákban az emberek nem politikusokról, hanem pártprogramokról, többek között a DK zseniális elképzeléseiről vitatkoznak.

Az elnyűhetetlen Lendvai Ildikónak más a véleménye: Magam is sokáig prédikáltam, hogy mi nem „másik Orbánt”, nem „vezért” akarunk, hanem csapatot. De a „vezérdemokráciák” világkorszakában a leaderek, a politikát megszemélyesítő karakterek, a jó értelemben vett politikai sztárok nélkül nem megy.

A nem tudom, hogy még miért nem irodalmi Nobel-díjas Ungvári Tamás a tavalyi Szárszóra emlékezett: ott voltam Farkasházy szárszói kertjében, amikor a szelíd és megfontolt Konrád György kérve kérlelte Mesterházy Attilát a visszalépésre, legalább a második helyre. Nem lépett vissza. Utolsó pillanatig hirdette, hogy esélye van a győzelemre. A bukás után is sokáig habozott, hogy lemondjon a pártelnöki székről, s csak azután robogott el a motorján.

Szelíd és megfontolt Konrád, szelíd és megfontolt SZDSZ. Ez a beszéd.

Erre csak azt mondom, hogy a demokrata nem fél. Hanem egész.