Ma 2019 december 13. Luca, Otília napja van. Holnap Szilárda napja lesz.
cc4f0f5548060cda6ddd98437ec391fd.jpg

A globalizált világ

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Képzeletbeli utazás a „Nagytestvértől”, a sarki cipészen, és Michael Douglason át a Kiotói Egyezményig.A globalizáció a társadalom szinte minden szegmensét érinti. Legyen az a gazdaság, a kultúra, vagy éppen a technika világa.

Sokan, sokfélét írtak már erről a ma divatos fogalomról. Volt, aki jót és természetesen volt, aki rosszat.

De tulajdonképpen mi is ez a megfoghatatlan, de mégis mindennapjainkat meghatározó fogalom. Tulajdonképpen „az országok és kultúrák közötti gazdasági kölcsönhatás felgyorsult folyamata, amelyet a modern kommunikációs technológiák hatalmas eszköztára támogat.”[1]

A globalizáció támogatói szerint ez az új világrend el fogja juttatni a haladást és a jólétet a világ minden szegmensére, a legelmaradottabb országokba is. Ebben sok igazság van, de erre az óriási tempóra, rohamléptekre nem készült még fel a világ. Egyszerűen a nyakába szakadt. Minden gyors, pörög, rohan. Az öt perccel ezelőtti hír már nem érdekes, nincs hírértéke, mert az internet világában pillanat alatt frissülnek, s szinte a szemünk előtt történnek az események.
 
 
 
A GoogleEarth kidolgozott egy olyan fejlesztést, a már eddig is meglepően részletes keresőjéhez, hogy már három nagy amerikai nagyváros utcáin úgy sétálhatunk, néhány perc késleltetéssel, mintha magunk is ott lennénk. Most néhány harcos jogvédő azért perli a fent nevezett világcéget, hogy az új fejlesztése személyiségi jogokat sért, mert a gépkocsiknak a rendszáma mellett a kutyát sétáltató emberek arca is jól kivehető. Magam is megnéztem, elképesztő, csodálatos, de egyben rémisztő is. A „Nagytestvér” figyel minket. S valóban, mintha már kikerült volna a globalizáció fejlődése, térhódítása az emberek felügyelete alól. Sokan érzik úgy természetesen az idősebbek közül, de vannak fiatalok is köztük, hogy a biztos talaj tűnt el a lábuk alól. A technika rohamos fejlődése csak egy szegmense a globalizációnak, s valójában a gazdasági vetületéhez tartozik. Éppúgy mint a nagy világcégek, „multik” terjedése, terjeszkedése. Az utcánkban volt egy kis cipészműhely, egy idős bácsi dolgozott benne. Gyerekkoromban még mindennap nyitva volt, azután már csak hetente 3-4 szer, majd már csak heti 1 alkalommal javított cipőket, s végül tavaly lehúzta az ütött-kopott redőnyét végleg. Olcsón és jól dolgozott, mindig volt egy-két kedves szava az emberekhez. Megnyílt azonban a szomszédban egy színes, csillogó-villogó pláza, s benne, a nagyüzemben cipőt és kulcsot javító Miszter Perc, s vitte az öreg kuncsaftjait.
A „plázavilág” felszívta és jelenleg is, szívja a kis boltokat. Ellehetetlenítve és számos esetben megélhetési válságba sodorva őket.
A globalizáció egy másik nagyon fontos szegmenst is érint, ez pedig nem más, mint kultúra illetve a nemzeti identitás. A kulturális globalizáció veszélye az, hogy összemos, s akár el is tüntet bizonyos nemzeti kultúrákat. A nemzetek, kultúrák, sokszínűsége, színes kavalkádja teszi a világot széppé, érdekessé. Ha ez a kulturális sokszínűség eltűnik már nem lesz a világ olyan, mint amilyennek szeretnénk látni. A XX. Század nagy háborúi és totális diktatúrái megpróbálták már egyszínűvé tenni a világot. Vigyázzunk nehogy most az általunk is generált globalizáció tegye ugyanazt meg, de most már fegyverek nélkül. Megfigyelhető, hogy a hazájuktól elszakítva, távolban, diaszpórában, kisebbségben élők mennyivel jobban, erőssebben kötődnek identitásukhoz, kultúrájukhoz, mint azok, akik az egész életüket a saját hazájukban élik le. Ez természetes is, mert egy adott kisebbségben élő embercsoport jobban egymásra van utalva, és ez által jobban elő tör belőlük a kollektivista én, az individualistával szemben.
A kultúráról szólva érintenünk kell az étkezési kultúrát is. A globalizáció állatorvosi lovának, vagy ha úgy tetszik úttörőjének, tekinthetjük a McDonald’s étteremláncot.
 
 
A McDonald's napjainkban is tovább folytatja világhódító hadjáratát. A vállalat, mely 2010-re 60 000 étterem működtetését irányozta elő, többé nem tekinthető divatjelenségnek, vagy egy generáció hóbortjának. Amikor mi a „szocializmus gyermekei” sorban álltunk a Régposta utcában hazánk első McDonald's éttermének megnyitóján, kicsit átfagyva, de boldogan, mert a szabadság leheletének éreztük akkor az olajban úszó sült krumpli illatát.
Majd évekkel később már valóban divat volt a fiatalok körében a „mekibe” járni. Mostanra azonban valóban a világot behálózó „polippá” nőtte ki magát a gyors étteremlánc.
„McDonald's az emberiség történetében először egy kultúrák felett álló terméket hozott létre, lévén, hogy éppen a kultúra az, ami az embereket egymástól megkülönbözteti és visszafogja a fogyasztók homogenizálását.”[2]
 De megítélésem szerint, pont az egyforma étrend emberekre való „erőltetésével”, próbálja meg uniformizálni az emberiség étkezési kultúráját. Abban egyet értek a megállapítással, hogy kultúrák feletti terméket hozott létre, hiszen az USA-tól, Magyarországon át, egészen Szingapúrig mindenki ugyanazt a „sajtoshambit” eheti egyszerre, s akár egy időben. Bár valóban a gyors élethez, gyors étterem is dukál, talán meg kellene nézni, hogy a nagymama főztje nem finomabb e.
S vigyázzunk nehogy úgy járjunk, mint Joel Schumacher botrányfilmjében[3], Michael Douglas, aki részben a globalizációs ártalmaktól átitatva szétlőtte az egyik McDonald’s éttermet, mert nem a képen látható méretű hamburgert szolgálták ki neki.
Kicsit visszakanyarodva a gazdasági szegmens vizsgálatához, nem mehetünk el szó nélkül a környezetvédelem fontossága mellett. A globalizáció velejárója a technikai, gazdasági és ipari fejlődés. Az ipar illetve ipari parkok pedig potenciális környezetszennyezők. Nagyon jó és aktuális példa erre a Rába ausztriai szennyezése, illetve a hazánkban rendszeresen előbukkanó szeméthegyek sokasága. Ez mind-mind a globalizáció számlájára írható természetesen az egyéni felelősségről nem elfeledkezve. Felmerül bennünk a jogos kérdés, hogy a világ legnagyobb környezetszennyezője az USA vajon miért szabotálja a Kiotói egyezményt?
A környezetünk védelméért természetesen mi is felelőséggel tartozunk egyénileg is és kollektíven is.
Összegezve, minden általam felvonultatott negatívum mellett, talán megállapíthatjuk, hogy a globalizáció alapvetően pozitív folyamat. A fizetendő, nem csekély ár azonban a nemzeti gazdasági szuverenitás elvesztése. Ez ugyanis akkor sem tartható meg, ha valamilyen ország nem ismeri fel és el a globalizáció potenciális előnyeit, és megpróbál elzárkózni az általános folyamat elől. Az elzárkózás elszigetelődéshez, leszakadáshoz vezethet. A nemzeti szuverenitás csak úgy tartható meg, ha megpróbáljuk a lehetetlent és együtt közös erővel próbáljuk meg harmóniába hozni a globalizációs trendeket a nemzeti identitásunkkal.
 
 
Csépányi Balázs


[1] Globalizáció: fenyegetés a kulturális sokszínűségre? -Dr. Salvatore Puledda
Hunter College, a szociális munka iskolája, New York City-1991
 
[2] Paul Ariés: A McDonald's gyermekei, L'Harmattan
[3]Összeomlás (Falling Down) - 1993

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (633) Irodalmi kávéház (474) Egészség (50) Sport (729) Mozaik (42) Nagyvilág (1440) Politika (1571) Történelem (13) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (138) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (5) Heti lámpás (221) Kultúra (4) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4148) Autómánia (61) Mozi világ (440) Életmód (1) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1651)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>