Az ötödik győzelmünkre készültünk zsinórban. Doll a gyenge kezdés után igen csak bele kezdett és 12 éve nem látott győzelmi sorozatot produkált a csapattal. Most a kiesés rémétől rettegő Kaposvár csapata látogatott el hozzánk, nem ígérkezett könnyűnek a találkozó és nem csupán azért mert a Somogyiak ellen nem igazán szokott menni a játék, sokkal inkább azért mert a tavaszi szezonra nagyon megerősödött a vendég együttes.

A félelmeim be is igazolódtak: nagyon nehéz mérkőzés kerekedett ki a két zöld-fehér csapat találkozójából. Pedig nagyszerűen kezdtünk sorra alakítottuk ki a jobbnál jobb helyzeteket, sőt meg is szereztük a vezetést egy Leonardo álompassz után, amit az ezúttal centerként pályára lépő Busai értékesített.

A második félidőre, számomra érthetetlen módon visszavett a csapat, de olyan mértékben, hogy szinte teljesen feladtuk a további gólok szerzésének lehetőségét. Már a Honvéd ellen is a második játékrészben visszafogott volt a csapat, de a mostani leállás szembetűnőbb volt. Ahogy az lenni szokott a végén még szerencsére is szükségünk volt, hogy meg tudjuk tartani az egygólos vezetésünket.

Mindent összevetve egy nagyon fontos és értékes három pontot szereztünk, de a játék aggodalomra ad okot. Nyáron újra kell építeni, immár Doll szája íze szerint a csapatot, de a tárgyalási pozícióink javítása érdekében el kell érnünk a nemzetközi kupaszereplést, így vagy úgy. Ilyen játékkal nagyon nehéz lesz, hiszen szombaton a szintén az életéért küzdő Mezőkövesdre látogatunk, majd jön a DVTK csapata.

Négy mérkőzés van hátra. Oda kell tennünk magunkat maximálisan, s meg látjuk az mire lesz elég.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs