Mint az említett cikk is mutatja, képtelenek elszakadni egy negyedszázados sémától, s így természetesen nem is érthetik az Orbán-kormány működése mögött húzódó logikát.

 

 

Próbálják a már meghaladott keretekbe beleerőltetni a belpolitikai események értelmezését, s ez szükségszerűen vezet ahhoz, hogy teljesen elszakadnak a valóságtól. A sajtószabadság és a jogállamiság megszüntetéséről beszélnek – szabadon a közmédiában. Eközben nem tudnak egyetlen érdemi választ sem adni a hétköznapi polgárok problémáira, így egyfelől marad szokásos rettegő szólam, másfelől pedig az ]]>ígérgetés]]>.

 

Ha összehasonlítjuk az elmúlt évtized szocialista kormányait és az Orbán-kormány munkáját látványos a különbség. 2006 után a pillanatnyi túlélés logikája dominált. Előbb a Gyurcsány-kormány ámokfutásában az őszödi  beszéd után: állandó kapkodás, újabb és újabb ötletek, amiknek a végrehajtása rendre kudarcba fulladt. A 2009-ben a hatalomra került Bajnai-kormánynak pedig már a puszta léte is csak a szocialista klientúra egy évvel hosszabb élősködését segítette.

 

Velük szemben a jobboldali kormánynak a történelem legnagyobb világválságait megidéző helyzetben kellett helytállnia, és így is képes volt egy víziót felfesteni, s annak megvalósításához fogni. A kormányzás vezérvonala a munka becsületének helyreállítása, s az erkölcsében megrontott ország talpra állítása. A munkára és az erkölcsre épülő társadalom a jövő sikerének a kulcsa. A Nyugat, és különösen Európa nem azért torpant meg, mert eljárt fölötte az idő. Csupán azért, mert az elmúlt évtizedekben elkényelmesedett, s megfeledkezett azokról az erényekről, amik sikeressé tehetik.

 

 

A munka értéke, becsülete és az innováció az, ami sikeressé teszi a társadalmakat. Európa ennek köszönhette az újkori sikereit, s ez az, amit ma a Kelet kezd felfedezni. S miközben a magyar baloldal a múltban rekedt, a mai magyar kormány képes jövőképet is festeni.