Komoly vitát robbantott ki egy héttel ezelőtt a kereszténydemokrata CDU parlamenti frakcióvezető-helyettese, Jens Spahn, aki szerint az AfD-t a jövőben úgy kell kezelni, mint az összes többi Bundestag-pártot, amely azt is jelentheti, hogy az együttműködés a jövőben a parlamenti munka egyes területein sem zárható ki. Spahnt ugyan saját pártjában is sokan bírálták kijelentése miatt, ugyanakkor többen is egyetértettek vele.

Olyan befolyásos személyiség, mint a Bundestag új, szintén a CDU-t képviselő elnöke, Julia Klöckner – aki a választások után az AfD társelnökével, Alice Weidellel külön is egyeztettetett – arra szólította fel a parlament pártjait, hogy keressenek megoldást az AfD „kezelésére”, és ennek részeként azt a döntést is szorgalmazta, hogy a Bundatag második legnagyobb frakciójával rendelkező párt „parlamenti erejének megfelelő” tisztségekhez juthasson-e, és egyúttal jelezte, hogy kész a közvetítésre.

– Semmiképp sem nevezném ezt érdemi elmozdulásnak a korábbi CDU-állásponthoz képest. Abból a tanácstalanságból próbálnak kitörni a kereszténydemokrata politikusok, amely azért alakult ki, mert a választások óta is tovább nőtt az AfD népszerűsége. Az egy régi gondolat, amelyet most CDU-politikusok is megfogalmaznak, hogy a parlamentális szabályoknak megfelelően az AfD-nek ugyanolyan pozíciókat kell biztosítani, amely a többi pártot is megilleti. Nem szabad, hogy felelősség nélkül, a kocsmai politizálás szabályait követve járjanak el, hanem felelősséget kell rájuk róni, amely bizottsági elnöki vagy parlamenti alelnöki pozícióban is megjelenhet – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Prőhle Gergely.

A merészebbek már azt is feltételezik, hogy mindez akár egy koalícióhoz is elvezethet.

– Legkevésbé sem arról van szó, hogy koalíciós partnerként tekintenek a CDU-nál az AfD-re, hanem hogy kikerülhet a párt a parlamenti szempontból valóban abszurd karanténból, amelyben eddig volt, és még van is.

A karantén mellett ugyan a baloldali pártok kitartanának, ám már korántsem annyira egyértelműen, mint az elmúlt években. A CDU leendő koalíciós partnere, a szociáldemokrata SPD persze elsőre határozottan elutasította az AfD-vel való, esetleges együttműködést, ám a párt frakcióvezető-helyettese, Dirk Wiese úgy fogalmazott, hogy az új kormány megalakulása után az AfD parlamenti szerepvállalásával kapcsolatban a CDU-val egyeztetve fognak szavazni.

– Annak semmi esélyét nem látom, hogy a CDU bármilyen koalíciót kössön az AfD-vel. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy az AfD bizonyos CDU-s kezdeményezéseket megszavazzon. A baloldali pártok, elsősorban a zöldek, de a szociáldemokraták részéről is vannak olyan aggodalmak, hogy mindenféle megengedő magatartás a kereszténydemokraták részéről az AfD irányába, arrafelé viheti a pártstruktúrát, hogy előbb-utóbb a két párt koalícióképes lesz. Ettől pedig azért tartanak, mert egy tartós jobboldali tömb jöhetne létre, amely nyilvánvalóan egyik baloldali pártnak sem érdeke.

A változás talán azért is tűnhet meglepőnek, mert a februári választást követően ennek még semmi nyoma nem volt.

– A korábban tízszázalékos pártból durván húszszázalékos párt lett, amelynek a népszerűsége egyes felmérések szerint jelenleg már meg is előzi a CDU-t, és 25-26 százalékos támogatottságot is mérnek neki. Ez az eredmény, illetve hogy az egyik keleti tartományban, Szász-Anhaltban hamarosan választások lesznek, arra ösztökéli a kereszténydemokrata politikusokat, hogy valamilyen megoldásokat találjanak. Az AfD összetétele, zűrzavarossága, mozgalmi jellege, egyes politikusainak vállalhatatlan megnyilvánulása semmit nem változott, ahogy abban sincs változás, hogy a pártelnök, Alice Weidel legintenzívebben a kereszténydemokrata kancellárjelöltet, Friedrich Merzet támadja, amely jól jelzi, hogy a CDU rovására is növelni akarják a támogatottságukat. Ez természetesen lehet előnyös az AfD számára, de semmiképpen nem egy jövőbeli harmonikus együttműködés záloga.

Sütő-Nagy Zsolt