Na, jó, kasszasiker még csak-csak, hiszen 2010-ban, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is profin húztak le jelentős pénzeket a nyugati szponzoraiktól zéró teljesítményre. A forgatókönyv viszont mindig újraindul: megint forradalmat hirdetnek, rettegnek a gyülekezési meg véleményszabadságért és az a generáció fenyegetőzik, amely amúgy azt sem tudja, hogy miért tüntet, azon túl, hogy unatkozik. Fejben viszont már jóval előbbre járnak, lengetik az önsajnáltató poloskás tábláikat, miközben építenék a szeretetországot a fidkányokkal és birkákkal – ahogy ők nevezik a dehumanizált ellenségeiket. És ez nem vicc! A messiás úr börtönbe küldené, aki viccelni merészel ezzel, illetve még inkább az ő méltóságos személyével. Ehhez ráadásul mintát is kapott: a németek mindig ugrásra, pusztításra, rablógyilkolásra készek, ha valahol a humort kell elfojtani.

Mára Gulyás Marxi is átgondolta azt a NER-bűnözőknek szánt ]]>munkatábort]]>, és inkább ő is hazaküldené a hídfoglalókat, miközben szórványos trombitaszót visz a szél a háttérben. Aztán meg a rendőrautó viszi a trombitát. Hatalmas drámák játszódnak le élő egyenes adásban – már ha létezik olyan fakír, aki ezt reménytől duzzadva nézi. Az érzelmi töltetet csak fokozza, hogy újra felbukkant a ’10-es évek emberi roncsderbijeinek ikonikus alakja, Nikó, a koszlidérc, továbbá az elpusztíthatatlanul diákaktivista Békés Gáspár. Utóbbi viszont valahol elhagyta azóta az őrülten menő vászon karszalagját, rajta a korábbi lázadási szezon összes emlékkitűzőjével. Ezt rettenetesen sajnáljuk.***

Ki lehet amúgy nevetni őket, de azt azért ne felejtsük el, hogy az összes forradalom elkövetői nevetséges paprikajancsik voltak, amíg át nem vették a hatalmat, és bele nem kezdtek a vérontásba. A híveik gyűlöleti szintje már elő van készítve.

Ez a réteg, amely még tapsol is annak, hogy a képviselője elbüszkélkedik a hazaárulásával, már létezik. Politikai hitvallástól függetlenül, nyilvánvalóan elvesztette a józan eszét, nem képes már mérlegelni, és így akármire rávehető.

Egy szerencse, hogy ugyanolyan komformisták, mint a társadalom elsöprő többsége, ezért a forradalom csak addig érdekli őket, amíg nem kapnak valami érdekesebb szabadidős wellnessprogramot az óegygézésnél.

Értik ők a viccet, csak nem szeretik

Egy-két éve nevettünk a Gehupo (Geheime Humorspolizei) létrehozásán, mert akkoriban kezdték el egyesek komolyan gondolni a brüsszeli vezérlőszobában, hogy a humor ellen hatósági eszközökkel kell fellépni. Ezek az ötletgazdák merő véletlenségből pont a szüntelen panaszkodás, a csukaszürke egyenruha és a világháborúk hazájából származnak.

Nemrég a a CBS 60 Minutes című műsorában ]]>meséltek]]> arról német ügyészek, hogyan lépnek fel a szólásszabadság védelmében: nemcsak a gyűlöletbeszédet és a fenyegetőzést büntetik, hanem azt is, ha valaki erősen viccel. Innen már csak egy aprócska lépés, hogy a kormánykritika is büntetőjogi tényállássá váljon, a németek pedig nem arról híresek, hogy egy észszerű ponton meg tudnának állni, ha elindultak.

Végre ismét lubickolhatnak abban az NDK-s miliőben, amelyhez képest még a nácizmus ablakán is be-befújt néha a szabadság enyhe szellője.

A német ügyészségek ]]>ezrével dolgozzák fel]]> a netes gyűlöletbeszéd-bűncselekményeket, amihez tömegével kapják a füleseket a rendőrségtől, sértettektől, de civilektől is. Az ügyek felépítéséhez a speciális szoftveres nyomozók átfésülik a közösségi médiát, valamint nyilvános és kormányzati adatokat használnak fel. A dolog még Ted Cruz szenátornak is ]]>szemet szúrt]]>, aki azt mondta, nem az első alkalom, hogy a németek letartóztatással fenyegetnek, ha olyat mondasz, ami a kormánynak nem tetszik.

A vicces képek, mémek is a hatóság célkeresztjébe kerülhetnek. David Bendels, a Deutschland-Kurier újságírója például hét hónap felfüggesztett ]]>börtönbüntetést kapott]]> egy, Nancy Faeser szövetségi belügyminiszterről készült fotómontázsért, amelyet az újságja X csatornáján tett közzé. Emellett írásban bocsánatot is kell kérnie a meggyötört politikustól. Valami nagyon durva és lealacsonyító poénra számítana itt az egyszeri magyar olvasó, de ne feledjük, a németeket nem a szikrázó humorukért szeretjük. Az eredeti képen Faeser „Emlékezünk” feliratú táblát tart a nácizmus áldozatairól megemlékezve, a fotómontázson pedig a feliratot így módosította az elkövető:

„Gyűlölöm a véleménynyilvánítás szabadságát.”

Erre válaszul a miniszter beperelte a véleménynyilvánítás szabadságát. A bíróság érvelése szerint, az elfogulatlan olvasó számára nem volt felismerhető, hogy nem ez az eredeti felirat. A német bíróságnak tehát sikerült felmérnie az ügyes fényképszerkesztés lényegét. Magyarországon, a szólás- és véleményszabadság eme oázisában ellenben Gyurcsány Ferenc nyakba akasztós „Én is cigány vagyok” akciója óta minden közszereplő tudja, hogy egy táblán vagy papírlapon feltartott szöveg, az pillanatok alatt a mémgyárak futószalagjaira kerül.

A mémelhetetlen ember

És ez Magyarországon addig így is marad, amíg a Margaréta 2.0 hadművelet meg nem valósul, és egy jókor jó helyen felbukkanó hazai csicska „nemzetvezető” ránk nem kényszeríti azt a kottát, amelyet Németországból diktálnak neki. Biztosan csak véletlen, de Magyar Péter éppen azzal fenyegetőzött, hogy kormányra kerülve ]]>bűncselekménnyé nyilvánítja]]> a photoshopolást, de amúgy is egyik kedvenc gondolata önmagától a neki nem tetsző dolgok, emberek, jelenségek betiltása. Ahova a negyedik Reich beteszi a csizmáját, ott amúgy is elvárják az igazodást a birodalmi eljárásrendhez, jó példa erre Lengyelország, ahol ]]>konzervatív tévéket tiltanak be]]>, meg úgy általában nagyon leplezetlen ]]>politikai tisztogatásba kezdtek]]>. Magyarországon is másfél évtizede vérgőzös szemekkel álmodoznak erőszakról meg IFA-platókról a teljesen megborult ellenzéki aktivisták, és láttuk már a történelmünkben, mire képesek az ilyenek, ha megkaparintják a hatalmat.

Ebből a szemszögből kell szemlélni a tusványosi nézőtér első sorából a dollárpojácák élére átrománkodott Magyar Péter szüntelen fenyegetőzését is. Nincs két ellenzék, nincs két baloldal.

Vigyázni kell tehát, mert a németek és a hazai kiszolgálóik egy pillanat alatt életveszélyessé tudnak válni, ugyanakkor mégiscsak magyarok vagyunk, tehát elvárjuk az élettől a derűt. A pénisz-dombornyomott szuszpenzorok hercegénél olyan fokra hágott a nárcizmus, hogy maradéktalanul elhitte a köré löttyintett személyi kultusz minden pici elemét, és ez azért szórakoztató. Számára elviselhetetlen, ha nem imádja úgy mindenki, mint a kiéhezett rajongói, és nem hajlonganak előtte a mémek. Egy olyan országban akar kinevethetetlen bálvány lenni, ahol a nép megkergette a nép költőjét, Petőfit a kampánykörútján, ahol Karinthy a rák, Rejtő pedig a nácik árnyékában sem volt hajlandó abbahagyni a komoly hülyéskedést, és ahol a magyar ember viccet csinál a saját nyomorából, ha nem tud segíteni magán. A felelősségre vonást meg lehet úszni, ha Magyarországon beszerveznek hazaáruló ügynöknek vagy helytartónak, de a kiröhögést nem.

***FRISSÍTÉS
Mégsincs okunk kétségbeesni! Azóta egy további felvételen is láttam, és szerencsére a jobb karján ott van még az a legendás kitűzőgyűjtemény a bohó ’10-es évek kormánybuktatásairól.