- 0
A történelemkönyveinkből hiányzik a valódi magyar őskor és ókor. Eddig nem volt szabad olyan szavakat kiejtenünk, mint szakrális fejedelemség vagy királyság, esetleg magyar szentírás, vagy a magyar nyelv magasrendűsége. Miért? Talán mert ez visszavezetne a magyarság eredetéhez, ami pedig világossá tenné, hogy kik vagyunk és miért élünk ezen a planétán.
Figyeljük meg azokat a történelmi tévképzeteket, amelyek az ősi vallásunk elrejtéséhez és megtagadásához vezettek. Az egyik ilyen eszme a materializmus. Ha ma valaki elolvasná az összes vallástörténettel foglalkozó könyvet, de azt csak egyetlen aspektusból, az anyagelvűség síkján értelmezné, akkor képtelen lenne megérteni a vallások lényegét. A vallások attól és csak addig vallások, amíg valódi utat kínálják fel a Legfelső Tudathoz. Amint elveszítik a magasabb dimenzióikat, ellentettjükbe fordulnak át. A magyar tradíciókat a materializmus korában megfosztották az egyetemességüktől és a transzcendenciájuktól, ami miatt elveszítették a lényegüket, a kvintesszenciájukat. Azaz aki hallott róla, az kapásból csak téves következtetéseket vonhatott le róla. Pl.: a szakrális királyaink jogköreit és feladatait könnyen összetévesztették a földi királyok hasonló nevű, de alapvetően eltérő funkcióival.
A másik tipikus tévedés és hamisítás a magyar ősvallás sámán-központúságát firtatja mondván, mily primitív hiedelem a magyar hitvilágban és hitéletben, hogy holmi sámánok, hovatovább sámánnak öltözött bohócok és csalók, irányítják egy nép vallásos életét. Azzal próbálták lejáratni a magyar táltos hagyományt, hogy a mai ezotéria önjelölt prófétáival és kétségtelenül visszataszító ezo-marketingjével vontak párhuzamot, sugallván, hogy ehhez kell hasonlítani a magyar ősvallást. Nem szeretnék senkit megsérteni, de a mai Magyarországon olyan a helyzet a táltosi hagyományokkal kapcsolatban is, mint a focival: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, de valahogy nem látszik az önzetlen, önfeláldozó és szent tettek sokasága. (Megint csak tisztelet a kivételeknek.) Van viszont marketing, ami még inkább azok malmára hajtja a vizet, akik nevetségessé akarják tenni ezt a gyönyörű és egyedülálló hagyományt, tudniillik, a magyarok spirituális örökségét őrző lelkek munkáját. Ergo nem a táltossággal, nem a beavatásokkal, nem a tradíciókkal, hanem az azokat csak részben vagy rosszabb esetben csak látszólag birtokló és közvetítő réteggel van a baj a meglátásom szerint.
A harmadik tabu, hogy ha egyszer a Bibliában nem szerepel a magyarság, akkor nem lehet sem ősi, sem hiteles a vallása. Továbbá ha a magyarság Istene nem azonos az Ószövetség istenével, akkor istentagadó, bálványimádó és maga az álruhába bújtatott Sátán. Röviden így foglalhatnám össze ezeket az állításokat. Nos, nem itt és most fejtem ki, de valóban igaznak tartom és egyetértek azzal, hogy a magyar nép származása messze túlmutat a mai Biblia keretein, ezért nem baj, ha kevés utalást találunk a magyarokra az emberek által kanonizált és átírt Könyvek Könyvében. Amúgy pedig az, hogy kinek ki az istene, avagy ki milyen urat szolgál, az világosan látszik a történelemből. Ne felejtsük el, hogy mi csak teremtmények vagyunk: isteni idea és egy kis hamu. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hova tartozik: az Őseredeti Fényhez vagy a másképpen megnyilvánult Fényhez, és ha döntött, akkor a szerint kellene élnie.
A következő pont lehetne az a „mítosz”, amelyet a fejlődésnek hívnak. A 21. századi polgár úgy lett felnevelve, hogy kapásból egyenlőség jelet tegyen a múlt és az „elavult, dohos, lejárt, lecserélendő, eldobandó, nevetséges” szavak közé. Nem vagy trendi, nem haladsz a korral, lemaradsz, ha a múltba nézel. Közlöm, hogy a múltba nem nézni szoktak, hanem megismerni azt. Az emberi test is a múlt terméke. Mutass nekem egy olyan dolgot a fizikai világban, ami nem a múltból jött elő. Viszolyogni a múlttól egyenlő a halálfélelemmel. A mi kultúrán ezért is a halál kultúrája, vagy inkább csak kultusza. S mi ezeket a halálkultuszokat hívjuk fejlődésnek. Az emberi elmét és lelket gúzsba kötő termékeket és eszméket hívjuk haladásnak. Példákat is mondok. Az ipari módszerekkel előállított termékekben egyre kevesebb a valódi természetes összetevő, s egyre több a szintetikus, mesterséges adalék. Akkor az elfogyasztott táplálék most az életet szolgálja vagy a halált? Előre félünk a testünk levételétől, mintha azzal valami végérvényesen lezárulna és megsemmisülne, s fel sem merül bennünk a kozmikus Renddel, az isteni törvényekkel való összhang és az öröklétbe való visszatérés lehetőségének teljes belső átélése ilyenkor.
Vagy vegyük a halálfélelem másfajta arcát! Amikor a legtöbb ember mindent megtesz az öregedése ellen – a reklámok is erre hajaznak –, akkor az a minőségi, szakrális életet szolgálja, vagy a pusztulást? Szerintem menekülünk az idő elől. Időzavarban élünk, s iszonyadunk mindentől, ami a felbomlásról szól. Egy szakrális vallásban ilyen elképzelhetetlen lenne.
Szóval a múltban sokkal fejlettebb vallások és kultúrák virágoztak a Földön, s hozzájuk képest nem fejlődtünk, hanem visszafejlődtünk. Ez egy tudati degeneráció, elbutulás és antispiritualizálódás. A magyar nép ősi vallása tudatszinteket összekapcsoló, transzcendens, kultúrateremtő, metafizikával rendelkező, a Teremtővel összekapcsoló, kinyilatkoztatásokon alapuló és univerzális, s ebből fakadóan toleráns vallás. Miért kellett lecserélni?
Aki pedig veszi a fáradságot, hogy megismerje a múltunkat, az beláthatja ezen állítások igazságtartalmát. Sokat fogok írni ilyen és ehhez hasonló témákról, hogy hozzájáruljak a magyar szellemiség újjáéledéséhez. Meglátásom szerint megérett az idő, hogy lépésről-lépésre megközelítsük a magyarság Isten-hitét. Ennek érdekében elkerülhetetlen érintenünk a legkényesebbnek tűnő kérdéseket is. Tabuk nélkül kell beszélnünk olyan kérdésekről, mint a metafizika, a magyarság ősvallása, mitológiája, eredete, szelleme és lelke, kiválasztottisága, szakrális királysága, nyelve, hagyatéka, beavatásai, küldetése és hogy mivé teheti magát népünk, ha képes rá.
Száraz György, Boldog napot!
