Mondjuk, adja magát a kérdés, hogy akkor a magyar edzők hol vannak előnyben, ha itthon hátrányban, mert a nagyvilágnak e kívül nem tudok más helyéről, ahol egyáltalán labdába rúgnának honfitársaink.

Mezey Györgyről még a tegnap született hazai futballbarátok is pontosan tudhatják, hogy a története első bajnoki címét 2010/11-ben megszerző Videotont irányította tavaly nyárig. De ki volt valaha?
Nos, ikon. Valóságos celeb. Nem mostanában: 1985 táján. Megnyert akkoriban egy valóságsót. sőt. Bejutott az akkori játék nemzetközi döntőjébe. Mondjuk, ott az első körben kiszavazták.
Természetesen arról parodizálok, ami a maga idején engem is elvarázsolt: az 1986-os focivébére magát kvalifikáló válogatottról és tehetséges, imponálóan szerény és megnyerő mesteréről. Rég volt.
Mostanában az ősz szakember inkább a többséget megmosolyogtató - a vérmesebb drukkereket, bloggereket és skríblereket pedig vad ironizálásra ragadtató - nyilatkozatokkal, interjúkkal képviselteti magát a közbeszédben. (Lásd: ]]>Mit ér az edző, ha magyar?]]>)

Akik nem tegnap születtek, hanem mélyebb történelmi tapasztalatokkal bírnak a magyar labdarúgás félmúltbeli történelmét illetően, nyilván emlékeznek, hogy milyen népszerű ember volt dr. Mezey György 1985-ben és 1986 tavaszán. Egész Irapuátóig. Megjegyzem, nemrég egy, a témáról szóló régi könyvet olvasva (azaz hangoskönyvként hallgatva) magam is meglepődtem, amikor felidéződött, hogy a 0-6 és folyományai nyomán a szövetségi kapitány korántsem vált sorsüldözötté, földönfutóvá. Nem elkergették a világraszóló kudarc nyomán, hanem ő mondott le akkor ott, még Mexikóban - és az MLSZ tovább alkalmazta tanácsadóként a helyszínen. Vagy valami ilyesmi. Amikor hazaérkezett - csapatával-e vagy külön, már nem tudom -, véletlenül sem játszódtak le olyan tumultuózus jelenetek, mint amiket a Régi idők focija című film felidéz egy jóval korábbi futballéra kapcsán (pontosabban kettő: 1938 és 1954).

A '86-os vébére készülve még vers is született a kapitányról, s hogy értékelni tudjuk, a közeg jellemzésére hadd elevenítsem fel, hogy a világbajnokság előtti nagy esélylatolgatások közepette olyan hír is napvilágot látott, miszerint nyugati elemzők (a "brit tudósok" elődei, az "orosz tudósok" antagónistái) számítógépes programmal - tyűha! -, úgymond, szimulálták a nagy versengés tudományosan kalkulálható eredményeit, és az jött ki, hogy Dániát megelőzve Magyarország lesz az első!

Szóval álljon itt a valahai rádióskabarés humorista, szerző Farkasházy Tivadar költeménye a Mitisír a hogyishívják? című kötetből (nem betűhíven, hanem fejből):

Legjobb elnök a Szepesi,
legjobb edző a Mezey,
a legjobb mégis az, ha
izzadtak a játékosok mezei.

Az irodalmi mű, ugyebár, abban a korban született, amelyet egy ideje már a hetvenes évekbeli, legendás Lötyögés a semmibe újságcikk, majd az MLSZ-féle lóversenypályás labdarúgó-futtatások közvéleménybeli utórengései határoztak meg.
(Az első sorra magyarázat: az néhai egykori rádióriporter, Szepesi György volt ez idő tájt a szövetség vezetője.)

És végül következzék az az újságcikk, amely rovatunk mai jelentkezésének valódi apropója: a Mezey Györgyöt gyurmafigurákként megörökítő kép melletti írás a '86-os vébére készülő hazai szaksajtó jellegzetes elemeként, a hurráoptimizmus jegyében született, s látott napvilágot a Képes Sport valamelyik aktuális számában. A rejtélyes "L.T.K." jegyzi, amely szignóban hajlamosak lehetünk az azóta már az élet más területéről ismert Lakat T. Károlyt felfedezni. A pici bábuk Markó Nándor művei.
 

]]>]]>

]]>Képes Sport, 1986]]>
(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)

]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu ]]>- A Flag Polgári Magazin partnere