Hiszen aki most, kampányelőn ad, az kétszer ad. Ám ha bejön, legalább ötször kapja vissza.

Nem háromszor, nem Lúdas Matyi módjára – vigyorodik el a nyerőgépközeli vállalkozó, simítva egyet kedvenc fényes zakóján. A korrupció elleni harc mantráját ő is kívülről fújja: „Akár a szegfű, akár narancs, bíró pajtás, velünk maradsz.”

Apropó: a Mikinek is lassan bankettet kellene szervezni, érik az újabb szüzességbuli. Hiszen ártatlan minálunk mindenki, mivé is lenne másképpen ez a világ… Ezért csináltuk a demokráciát, vagy mi a fene?!

Jackpot! Az kéne! De melyik a nyerő öt cseresznye? Akár egymás mellett, akár egymás alatt, akár átlóban! Megteszi ő bárhogy.

Legyen a párt? Az MSZP-vel évtizedekre visszamenően összeköt az „én tudom, hogy te tudod, hogy én is tudom rólad” elszakíthatatlan elvtársiassága. Most nyertek is végre Sopronban. Jó, túró kis választás volt, de végre nyertek. A Mesterházy is lefogyott a nyáron, hiába, meglátszik, ha Ámerikából jön a stájliszt. Mondja is mindenkinek: megújultunk, új ideák, új arcok. A gólya hozta őket a mostani kampányba. A „melós arc”, Gúr Nándi meg nyilván egyenesen a Holdról érkezett, a ’86-os szovjet meccset sem vele néztük a miskolci városi KISZ-irodán. Vagy az egy másik meccs volt? S már a B.-A.-Z. megyei első titkár szobája? Vagy később, amikor a rendes szocialista káder üzletbe vagy közigazgatásba menetelt? Régen volt, na.

De most nem is ez a lényeg. Még csak az sem, hogy győznek-e a választásokon. Az csak bónusz, ha bukik a Fidesz, akkor igazán überháváj a buli! Azonban a jó biznicment a realitás neveli, márpedig a kis biznic is biznic: az erős ellenzék nem ad állami megrendelést, de politikai védelmet igen. Meg aztán lesz ellenzéki önkormányzat, uniós szakértőség, nemzetközi üzletközvetítés. Nem rossz dolog ám bekapcsolódni az úrelvtársi internacionalizmusba.

Tehát a kérdés, ki nyeri az ellenzéki versenyt, s ha összefognak, ki a „fő fogó”? Az Atilla gyerek jól mondta Sopron alapján: kell egy jó program és egy jó vezér. Csak hát, kicsiben egy játszótér is program, országosan viszont ez édeskevés. Odáig oké, hogy nekik a hatalom kell, nekem meg az ő hatalmuk, hogy menjen a bolt, de ezzel még a kocsmában sem állok ki. Ezért alkotnak és tárgyalnak programot már vagy két éve töretlenül… A jó vezér pedig? Sopron ide, fogyás oda, azt még keresni kell.

A Fletó tökéletes lenne, ha nem ő lenne a Fletó – a paradoxont nem csak a múlt okozza, azt gyorsan felejtik az emberek. Gyurcsány azonban csak és kizárólag führer tud lenni. Ha bármilyen üzletbe beveszik, vagy maga a buli bukik, vagy Gyurcsány lenyúlja a bulit.

Igaz, erős gyerek: éhezik, homokozik, almát szüretel ha kell, és tegnap már egy munkanélküli szemébe is szégyen-pislogás nélkül nézett. A Fletó tehát lehet az egyik cseresznye, a sor egyik tagja.

S Bajnai lenne ebben a sorban a Joker? Üzletet lehetett vele kötni, az biztos, alighanem most is lehetne. De akar ő is? Vagy tényleg ő a Joker, nem csak a félkarú rabló mindent kiegészítő nyerőábrájaként, hanem mindent ütő politikai kártyalapként is? Eddig csak kivárt, hogy növelje az árát? Lehet, hogy a Szolidaritás, a Milla is az ő kasszájából pattant ki?

Az LMP-re az MSZP-közeli vállalkozó nem sok időt szentelt. Végigüzletelte a rendszerváltás után az SZDSZ-t, az ökoturizmus ezután már nem nagy kaland.

Most veszekednek a „cserkók”, marják egymást. Én utállak téged, te nem vagy az én barátom, befeküdtél az ágyacskámba, majd én cserébe belepiszkítok a tiedbe. Mindegyik kilökné, kizárná a másikat a sorból. De minden helyre fog rázódni. Minden cseresznye a helyére kerül.

A nyerőgépközeli vállalkozó megnyugodott, rájött, hogy rosszul kalkulált. A baloldalinak nevezett ellenzéki összefogás módjáról nem az dönt, hogy kinek van szebb és jobb programja, ki okosabb, ki sármosabb. Az elmúlt évtizedekben a szociálliberális kormányokat üzemeltető gazdasági hátország, hősünk hazai és multinacionális barátai döntenek. Bajnaiéknak csak az a dolguk, hogy rájárjanak a gyümigépre, teledobálják ígérvényekkel és váltókkal, a félkarú rabló kidobja a tuti összeállítást.

S akkor majd lehet csengetni.

magyarhirlap.hu - Máté T. Gyula