Athenaeum Kiadó könyvklubja: Lány a tükörben (Girl in the Mirror)

Cecelia Ahern számomra az az író, akinek mindig nagyon jó ötletei vannak, olyanok, amelyek azonnal felkeltik az olvasók érdeklődését, de sokszor elbukik a kidolgozásnál és olyankor hiába a jó alapötlet, elvesztem érdeklődésemet a regény iránt.

Így voltam a legutóbbi könyvével, ]]>A holnap titkai]]>val is, amely nagy várakozásom ellenére nem igazán jött be. Hasonló vártam az Ahern két novelláját tartalmazó kötetet, a Lány a tükörben címűt, amelyet nem is reméltem, hogy megjelentetnek magyarul (lévén két rövid írásról van szó), de nagy örömömre az Athenaeum Kiadó idén májusban kiadta ezt a könyvet is.

A könyv két, nagyjából egyforma hosszúságú (60-60 oldalas) írást tartalmaz. Az első, a Lány a tükörben egy fiatal lányról szól, aki gyerekkorában imádott különös nagymamája titokzatos házában bujkálni, játszani. Csupán egyetlen szabályt kellett betartania: nem vehette le a tükrökről a leplet. Mikor pár évvel később, felnőtt nőként éppen az esküvőjére készülődik, győz a kíváncsisága és lerántja a fekete takarót a tükörről, de amit a abban lát, egy életre megváltoztatja. A másik történet, az Emlékek teremtője egy öregember és egy hajléktalan lány életét meséli el. A férfi azzal foglalkozik, hogy az emberek elméjébe olyan emlékeket ültet, amelyek soha nem történtek meg, ezzel segítve kuncsaftjai lelkiismeretén. De mi van akkor, ha egy közeli ismerőse kéri, hogy kreáljon új emléket?

Az első írás, a Lány a tükörben tökéletes példa arra, amit a bevezetőben említettem. Egy fantasztikus alapötletre épül az egész sztori, amiből akár még egy jó regény is íródhatott volna, de sajnos a novella nem sikerült valami fényesre. Talán éppen a rövidség miatt tűnik összecsapottnak a történet befejezése, és az utolsó jeletek kidolgozása. A novella egyharmadát maga a bevezetés (Lila, a főhős gyermekkora) teszi ki, a másik harmadát pedig a jelenkori események, valamint a két időpont között eltelt időszak bemutatása, így körülbelül 20-30 oldal marad arra, hogy kibontakozzon a történeti szál, és megoldódjon a probléma.

A második novella, az Emlékek teremtője (habár az sem mentes hibáktól) már sokkal jobban tetszett, a kidolgozással is megvoltam elégedve. Ez meg tipikusan az a sztori, amely nem állná meg a helyét egy nagyobb terjedelmű regényben, novellaként üt elég erősen. Eleinte kicsit nehéz volt belerázódnom, meg tisztázni, hogy mi is is történik pontosan (a fülszöveg nem sokat segített), de azután nagyon megszerettem ezt az írást, talán pont a szomorú befejezése miatt.

Szóval Ahern hozta a megszokott formáját, vagyis hétköznapi szereplőket egy abszolút kitalált helyzetbe (másik világ, különleges képesség) helyezett, ezzel jó alapot teremtve két szórakoztató íráshoz. Csak sajnos a kivitelezés miatt a valódi szórakozást csak az egyik írásnál kapjuk meg.

A kötet nem az eddig megszokott Ahern-kötetek méretében jelent meg, jóval kisebb annál, cserébe viszont keménytáblás, védőborítóval ellátott példányt kaptunk. Ami kicsit sokkoló lehet, hogy még így is elég nagy betűtípussal és sorközökkel van szedve a szöveg, plusz jó sok rajzot is kapunk, így maga az olvasás nem tart tovább egy óránál. Az viszont pozitívum, és egy hatalmas piros pont jár a kiadónak, hogy a kötet méretében tökéletesen illeszkedik a Tericum Kiadó által kiadott Ui. Szeretlek c. könyvhöz.

Ezzel a kötettel pedig utolértük az eredeti kiadásokat, Ahernek ezen kívül csak egy önéletrajzi regénye, valamint öt további novellája jelent meg (bár utóbbira szerintem nincs sok esély, hogy jöjjön magyarul, mind különböző antológiában jelent meg)

Értékelés: 10/7

chris - ]]>http://konyvkritika.freeblog.hu]]>