Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
0089fb5770d4420e1c34bd911f891534.jpg

Csurka és a tények

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A magyarországi értelmiség örök libertinusait ismét elragadta a hév: nem akarnak Csurka-darabot látni. Pedig a színművet nem az eljövendő revízió gondolata hatja át, és elvi zsidóellenességet (azaz antiszemitizmust) felfedezni ott, ahol a tények beszélnek, kissé hamis dolog.

Amolyan 18. századi jezsuita tandráma a Csurkáé, amelyben természetesen színre lép a Rossz, amelyet a szereplők közül legérzékletesebben Harchow főhadnagy testesít meg. (Ilyen volt az ifjú Tuhacsevszkij hadnagy is, aki aztán huszonévesen főhadúrként a Vörös Hadsereg élén Varsót rohamozta.) Harchowhoz képest Rothschild gonoszan okos mondataival alig több, mint Sebő Zsigmondnál, a Mackó úr kalandjaiban az álnok Róka Miska: ő a cselszövő, sablonos bankárfigura. A mester tandrámája a csehszlovák–román és a szerb–horvát–román határmegállapító bizottság egy 1919. februári ülésével kezdődik, s átívelve az időn, ötvenhattal és kivégzett forradalmár alakjával történelmi abszurdba megy át. Ez a tömény borzalom – mint Szőcs Zoltán írja – Szabó Dezső kedvenc kifejezésével „nem egyéb, mint a halálra üzemezett nemzet víziója”.

Hogy is jutunk el ama februári napig? A cseh „maffia” és a párizsi cseh emigráció legagilisabb figurája, a darabban is annyiszor idézett Benes valóságos kémközpontot alakított ki: az antant rajta keresztül kapott tájékoztatást a központi hatalmak legbizalmasabb ügyeiről. Amikor 1917 nyarán az új német kancellár, Michaelis alatt tovább éleződött a kormány, a parlament és a hadvezetés közötti ellentét, az a hadsereg vezetésének teljes győzelmével ért véget: az országra Hindenburg egy diktatórikus tervgazdaságot kényszerített.

Lenin tudatosan a hindenburgi modellt választotta Oroszország számára is, miután 1917. október 25-re virradóan a németek támogatta bolsevikok katonai puccsot hajtottak végre. Az új, főképp bolsevikokból álló kormányszerv kihirdette a háború befejezéséről és a föld nacionalizálásáról szóló dekrétumokat, de a birtokokat csak művelésre adták oda a parasztoknak. 1918. január 6-án a Népbiztosok Tanácsa a vörös őrséggel feloszlatta az Alkotmányozó Gyűlést – az 1917-es novemberi választások alkalmával Leninék a harminchatmillió szavazatból mindössze kilencmilliót szereztek –, s az előző nap formálisan demokratikus szövetségi köztársaságnak kikiáltott Oroszország elindult a totális állam megteremtésének útján. A bolsevikellenes kronstadti munkás- és matrózlázadás leverésével egyértelművé vált a diktatúra munkásellenes volta, és Rothschildék dörzsölték a tenyerüket: a bolsevikok az autokrácia elvéhez még jobban ragaszkodnak, mint a cári nemesség.

Csurka A hatodik koporsójának apródja a határmegállapító bizottság francia elnökének, Tardieu-nek nem véletlenül veti oda, hogy a békecsinálás gyomorfordító tülekedésében, seftjében éppúgy benne vannak a benesi cselszövések, mint a bolsevik forradalom hősének kikiáltott, zsidó Trockij New York-i ajnározása: „Trockij a miénk! Trockij a világ ura!” De ha a korabeli francia tudósításokat felütjük – így a Párizsban a béke körül szakértősködő Jérome és Jean Tharaud A Habsburgok vége című könyvecskéjét –, meglehetősen sokat használják, nemegyszer magyarázatként is azt a szót, hogy zsidó. A két francia velünk kapcsolatban például külön fejezetet szentelt annak, miképp épült az Új Jeruzsálem a Duna partján, és érzékletesen ecsetelték Szamuely Tibor ünnepi fogadtatását Nagyváradon, aki egy dzsentri maniére-jával fogadta azt. Csurka ilyen messzire nem megy el, és nem is firtatja, hogyan üt vissza ránk a franciák antiszemitizmusa Trianonban.

Nézzük, hogyan születik hát egy rossz béke. 1918. augusztus 14-én a spaai főhadiszálláson a német hadurak kilátástalannak ítélték a háború folytatását, de IV. Károly király és a Tisza emberének számító közös külügyminiszter, Burián gróf nem tudott megállapodni velük abban, hogy milyen saját utat választhat az adott helyzetben a Monarchia és Magyarország. Bulgária szeptemberi összeomlása után Hindenburg és Ludendorff fegyverszüneti ajánlatot követelt kormányuktól, amit október 3–4-én Wilson amerikai elnökhöz el is juttattak, hangsúlyozva a nemzetek önrendelkezésére épített wilsoni tizennégy pont elfogadását.

Az amerikai válaszjegyzék a tengeralattjáró-háború azonnali megszüntetését, a megszállt területek kiürítését és teljhatalommal felruházott demokratikus képviseletet követelt, a tizennégy pont konkretizálása nélkül. Csak nagy sokára, a levéltári források megnyitásával derült ki a múlt század utolsó harmadában, hogy a németekre a legmegalázóbb feltételeket rákényszerítő antant – a növekvő amerikai csapatlétszámok ellenére – majdnem olyan közel volt az összeomláshoz, mint a központi hatalmak. Mégis: megduplázta a tétet. S miközben II. Vilmos császár hollandiai száműzetésbe indult, folytak a fegyverszüneti tárgyalások. A november 11-én megkötött fegyverszünet értelmében érvénytelenné vált a breszti és a megvert románokkal kötött bukaresti béke, a tengeralattjárókat és a „nehéz hadianyagokat” kiszolgáltatták.

A Monarchia egyezkedést célzó békekonferenciájának Wilson részéről való elutasítása után Károly k. und k. birodalma szétesett, és a Magyarországot védő német–osztrák gyűrű a semmibe foszlott. „Ha a most felosztásra kerülő Magyarország zsidóságára szenvedés vár – mondatja Rothschilddal Csurka –, hát viselje el, vagy települjön ki hozzánk, Amerikába, de az ügynek, a világhatalom ügyének előre kell haladnia. Áporodott békekorszakra nekem nincs egy fillérem se…”

A béke előkészítésében részt vevő „négy nagy” (Wilson, Lloyd George, Clémenceau és Orlando) megbeszélésein gyorsan kiderült, hogy a német, az osztrák és a magyar szociáldemokraták által szentírásnak vett tizennégy pont annyit sem ér, mint a mózesi tízparancsolat. A legdurvább imperializmus érvényesült: a békeszerződések tárgyalásakor az antant titkos szerződésekben rögzített háborús céljai voltak mérvadók.

A feltételeket 1919. május 7-én közölték a németekkel, és ultimátumszerűen követelték a szerződés aláírását. A megszállással való fenyegetés miatt a német nemzetgyűlés, a baloldal 237 szavazatával és a demokraták, a Német Néppárt és a Német Nemzeti Párt 138 szavazata ellenében, hozzájárult a békeszerződés aláírásához, amire Versailles-ban, a németeket annyiszor megalázó XIV. Lajos kastélyának tükörtermében került sor. Vagy ahogy A hatodik koporsó apródja kommentálja a határmegállapító bizottság ülésén: „Hitler Adolf ebből az igazságtalan, megnyomorító békerendszerből nőtt ki. De – s az 1958-ban Kivégzett Forradalmárra mutat, aki szétverte egy másik nagy történelemhamisító, Joszif Sztálin szobrát – magát én azért hoztam el… hogy bebizonyítsam, a maga által szétvert Sztálin és rendszere is itt született. A nagy bűn itt követődött el Európával.”

A szólásszabadság alapvető szabadságjog. Alkotóelemeinek meghatározása a színpadon meglehetősen nehéz. Csurka nem egy óvatos szerző. Drámájában az a szép, hogy egy képtelen évszázad képtelen történésein képes nyargalni. Érdemes hát a felidézett személyeket felsorolni: Kivégzett Forradalmár, Tardieu, dr. Seymour, Harchow, De Martino, Sir Eyre Crowe, Lepper, gróf Vinci, Balfour, Sir Samuel Stuart, Baruch, Jakob Schiff, Rothschild, House ezredes, Clémenceau. Őket a Wikipédián is komolyan veszik.

Tamáska Péter - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Mondom a magamét (7501) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1309) Szépségápolás (15) Történelem (17) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1582) Vetítő (30) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2778) Egészség (50) Életmód (1) Gazdaság (702) Tv fotel (65) Mozaik (83) Autómánia (61) Belföld (10) Tereb (146) Sport (729) Nézőpont (1) Heti lámpás (310) Kultúra (6) Irodalmi kávéház (537) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>