„...A Pilis titkára a magyar mítoszban és népünk ősvallásának a legmélyén találtunk rá. Mindezt a hely szelleme őrizte meg és a hagyomány feneketlen kútjából kapja azt az élő vizet, ami időtlenné, örök és szent kultuszhellyé avatja azt...”

 

 Részlet prof. Papp Lajos ajánlásából

 

Hasad az égbolt. Gyönyörű költői megfogalmazása annak a jelenleg megtapasztalható és sokakban riadalmat keltő ténynek, hogy a szellemvilág kezdi átvenni a hatalmat az anyagi világ felett. Mindent, amit emberi elme kitalál, az nem más, mint találás, rálel arra az útra, amit a Teremtő számára kijelölt.

Gönczi Tamás különleges képességű ember, mert az égi csatornákon keresztül, szellemtársaihoz hasonlóan, akiknek segítségével próbálja a régmúltat megfejteni, nem tesz mást, mint a sejtjeiben lévő tudást előhívja és a fentről jövő üzeneteket képes átvenni.

Különleges helyzetben vagyunk itt az élő bolygón, a Földön. Minden, amit a Teremtő teremtett, az rezgést ad ki. A rezgés segítségével adják át az idegsejtek egymásnak az ismereteket, egymást tájékoztatják és minden sejtünk képes a régmúlt emlékeit felidézni, ha fentről segítséget kapunk. A Teremtő szándékának megvalósulása az, hogy a világ változzék meg ebből az anyagi, sok szenvedést okozó világból. Lassan, fokozatosan lépünk át a Szellemvilágba.

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, világító lámpásokat kell találni, ilyen lámpás Gönczi Tamás is, mert a vállalkozása első pillanatban reménytelennek tűnik.

Ő a rég elfelejtett tudást, a tudott tudást próbálja felidézni, ezért első olvasatra az embert megdöbbenti az a hihetetlen ismeret halmaz, amely a könyvéből sugárzik.

Nem is lehet elolvasni egyszerre, ízlelgetni kell, mint a jó ételt, a jó bort. Hagyományos módon ez a könyv nem fogyasztható. Le kell ülni és mondatról mondatra át kell engedni magunkon azt az ismeretet és az abban rejlő mögöttes tudást, amit Gönczi Tamás részünkre megpróbál érthetővé varázsolni.

Ez a könyv több mint a Pilisről, a magyar küldetésről szóló könyv, mert a kozmikus térbe helyezi a mítoszok világába taszított ismereteket. Ez az ismeret mindannyiunknak, akik szeretnénk ebből a földhözragadt világtól kicsit eltávolodni egy útjelző, ahogy említettem: lámpás.

A Pilis szakrális hely. A hely, a helymegjelölés, a Piliscsillag, Napcsillag összefoglalja mindazt a szándékot, amelyet a szerző e könyvben szeretne nekünk átadni.

A Csillag vezérel bennünket. A csillagok irányt adó pontok és időnként, ha felhős az ég nem látjuk a csillagokat, de a csillagok akkor is ott vannak, csak a mi szemünk képtelen a felhőkön való ragyogásukat észlelni. Ez a könyv a felhőket, a homályt oszlatja, de nemcsak az elménket, hanem a szívünket is meg kell ahhoz nyitni, hogy megértsük az üzenetet, a Teremtő üzenetét.

Gönczi Tamás nem tesz mást, mint ezt az üzenetet számunkra érthetően, olvashatóan rendelkezésünkre bocsátja.

 

 

Napjaink gondolkodását alapvetően a materialista és ateista alapokon nyugvó természettudományos világkép határozza meg. E megközelítéssel azonban nehezen vagy egyáltalán nem kapunk választ az élettel, a létezéssel kapcsolatos számos kérdésre.

Ma már nyilvánvaló e szemléletmód hatása a történetírásra is, ami következtében őstörténetünk számos pontja rejtve marad előttünk. Egyre inkább érezzük, hogy múltunk megértéséhez a „kézzel foghatón” kívül „más síkokra” is szükségünk van.

Gönczi Tamás pontosan erre a „másik világra” nyitott kaput azzal, hogy az ősi, de napjainkban már alig ismert szemléletet, mi több, tudományt felelevenítette.

Ennek és csakis ennek az analógiákon alapuló, szakrális gondolkodásmódnak a segítségével érthetjük meg hazánk egyik kitüntetett vidékének, a Pilisnek a történetét, lényegét, jelentőségét...

 

 

„Két dolog volt, ami arra inspirált, hogy a pálos könyvet megírjam. Az egyik az a meggyőződésem, hogy a pálos rend igazi megismerése nélkül sem a magyarság középkori szellemiségét, sem az abból fakadó, és a középkori Európát fénybe borító mély spirituális arcát felfedni nem lehet.

A másik meggyőződésem, amiből ez a könyv megszületett, pedig az, hogy a magyar földnek a szakrális geográfia szerinti kitüntetett, központi helyén elterülő „szent” Pilis igazi megismerése, és a tradíciók szerinti majdani „működtetése” (ahogyan azt régen az Árpádok tudták és tették) az ősiségből átemelt magyar pálos hagyomány nélkül lehetetlen...

A magyar szakrális néphagyomány és néprajz által megőrzött mély, de mára töredékes szellemi örökség nagy és elpusztíthatatlan kincs...”